"Én bíztam benne, hogy nyertünk, mert láttam, hogy mögöttem a Roli hamarabb jött be, mint a portugál hajóban a második srác. De nehéz volt látni, mert nagyon gyorsan mentünk és nagyon szoros volt" - nyilatkozott a hajóból kiszállva Dombi Rudolf. - "Nagyon kemény futam volt, az edzésekkel és a közös munkával nyertük meg ezt a versenyt. Itt annyi volt a dolgunk, hogy ki tudjuk hozni magunkból, ami bennünk van, ez volt a nagy feladat, és megugrottuk ezt a lécet."

Dombi hozzátette: csak érzékelte a többi hajót, mert azt beszélték meg, hogy nem nézelődnek verseny közben.

"Tudtuk, hogy jönni fognak, tudtuk, hogy nagyon erősek, de bíztam benne, hogy mi is erősek vagyunk, sőt, tudtam, hogy Roli révén erősek vagyunk."

Kökény Roland, akárcsak társa, érezte, hogy győztek, biztos azonban nem volt benne:

"Éreztem, de nagyon necces volt, biztosat nem tudtam volna mondani abban a pillanatban. Nagyon úgy mentünk, ahogy elterveztük, tartottuk magunkat az előre lefektetett dolgokhoz. Megcsináltuk, amit begyakoroltunk, meg amit tudunk is."

Szilárdi Katalin, a páros edzője tanítványaival ellentétben a befutónál biztos volt a győzelemben:

"Én nem éreztem szorosnak a befutót egyáltalán, láttam, hogy még van bennük. De az is látszott, hogy nagyon kemény a víz, itt nagyon nehéz finist indítani, úgyhogy okos taktikát választottak, ezt már kipróbálták az előfutamban. Vicces volt szinte, hogy senki nem bírt finiselni, mert egyrészt mentek egy nagy alapiramot, másrészt kemény volt a víz. Sokkal keményebb, mint otthon Szolnokon, ami nálunk híresen kemény víz. Ez annál sokkal keményebb volt."

Dombi Rudolfnak és Kökény Rolandnak az eredményhirdetéskor az 1980-as moszkvai olimpián Foltán Lászlóval aranyérmes Vaskuti István, a magyar és a nemzetközi szövetség alelnöke adta át a virágokat.