"Neki küldjük ezt a sikert, illetve mondhatom azt is, hogy neki köszönhetjük. Régen volt ilyen tudatos versenyzésem, amikor ilyen tisztán tudtam gondolkodni és elárulhatom, hogy nagyon sokat gondoltam őrá. Úgy is fogalmazhatok, hogy a C-3-as futamban lettünk bronzérmesek, mert ő is velünk volt a hajóban" - mondta a dobogósok sajtótájékoztatóján Kozmann György.

A kenus hozzátette: a tragédia után, amikor talpra álltak és elkezdték a közös edzéseket Kiss-sel, szakmailag nagyon hamar egymásra találtak, de amikor megérkeztek Pekingbe, ez az érzés hamar elillant. Emiatt lett kicsit gyengébb a hétfői előfutam, de aztán szerdán már ismét remekül mentek. Ahogy fogalmazott: folyamatosan úgy érezte, hogy érzelmi hullámvasúton ülnek, voltak jobb és kevésbé elviselhető napjaik.

"Sokszor eszembe jutott az is, hogy egy éve, az előolimpián nagyon sok kellemes percet töltöttünk itt el Gyurival" - emlékezett.

A jövővel kapcsolatban azt mondta, hogy ezen a szinten nem szeretne tovább kenuzni, a sportot azonban nem hagyja abba - ez a döntése már Kolonics György halála előtt megszületett.

"Mondhatom, hogy életem legnehezebb versenye volt, azok után, amit átéltem - mondta Ludasi Róbert, a duó edzője. - Ha visszagondolok, a tragédia után egy nappal kellett beszélnem Kozmann Gyurival, hogy menjünk tovább, ez nem volt egyszerű dolog. A felkészülés már hozott felszabadultabb pillanatokat, amikor látszott, hogy jól megy a hajó. Itt Pekingben napról napra jobban mentek, és Kozmann Gyuri, ahogy nő a feszültség, egyre jobban tudja hozni magát."

Arra kérdésre, hogy mit szól Kozmann György jövőbeni terveihez, nevezetesen, hogy már nem fogja annyira komolyan venni a kenuzást, mint eddig, nevetve azt mondta, hogy "Akkor állás után kell néznem."

"Sajnálnám, ha így lenne, mert ennek a párosnak most lenne igazán jövője, még egy olimpiai ciklus még beleférne" - mondta a tréner.