José Luis Aragonés Suárez 1938. július 28-án született Madridban. Jezsuita iskolában tanult, majd 1958-ban leigazolta a Real Madrid, de a nagycsapatban nem mutatkozott be a királyi gárdában. Az Oviedo együttesében debütált az élvonalban, majd a Betisnél töltött három szezont, és 1964-ben kötött ki az Atlético Madridnál, ahol legnagyobb sikereit érte el.

A csatár három bajnoki címet, egy kupát nyert az Atléticóval, és gólkirály lett 1969-70-ben. A matracosoknál összesen 123 gólt szerzett, ezzel a klubtörténet örökrangsorának 2. helyezettje.

A válogatottságig is eljutott: 1965 és 1972 között 11 mérkőzésen 3 gólt szerzett, utolsó fellépése éppen a magyar válogatott elleni madridi 1-0-ás mérkőzésre esett. Az 1974-es BEK-döntő elvesztése - a Bayern München 4-0-ra nyert - után felhagyott a játékkal.

Szakvezetői pályája is élete klubjánál, az Atléticónál kezdődött, és 1976-ban kupát, egy évvel később pedig bajnoki címet szerzett edzőként. Ekkor ragasztották rá a Hortalezai Bölcs becenevet.

Összesen négyszer volt a madridiak edzője, emellett a Realon kívül valamennyi spanyol élklubot vezette. Ült a Betis (egyetlen bajnoki erejéig!), a Barcelona, az Espanyol, a Sevilla, a Valencia, még egyszer a Betis (ekkor már egy éven át), az Oviedo és a Mallorca kispadján is. Összesen 751 élvonalbeli mérkőzése van edzőként, ez abszolút rekord Spanyolországban.

2004 júliusában szinte közfelkiáltással tették meg a dicstelen Eb után búcsúzó Inaki Sáez utódjának. A 2004 augusztus 18-i, Venezuela elleni 3-2-es sikerrel mutatkozott be a selección kispadján. 2005 októberében óriási botrányt kavart, amikor rasszista megjegyzéssel illette Thierry Henry-t - emiatt távozását is követelte a nemzetközi, főleg a brit sajtó. Az UEFA pénzbüntetéssel sújtotta a spanyol szövetséget az eset miatt, de Aragonés azt mondta: nem rasszista, fekete bőrű barátai is vannak.

A németországi vb-re nagy reményekkel vezette csapatát, ám a várt siker ismét elmaradt annak ellenére, hogy korábban fantasztikus veretlenségi sorozatot produkált az együttessel. A spanyolok ugyanolyan lendülettel kezdtek, mint a 2008-as Eb-n, de a nyolcaddöntőben a Zidane és Ribéry vezette francia válogatott megállította az Armadát. A sajtó és a közvélemény megszabadult volna tőle, de Aragonés maradt, mert érezte, még nem fejezte be munkáját. Szakmailag is megingott a hitele az Eb-selejtezők korai szakaszában elszenvedett két vereséggel, később azonban javított az együttes, és végül magabiztosan kvlaifikálta magát az osztrák-svájci közös rendezésű tornára. Aragonés kitarott álláspontja mellett, és továbbra is mellőzte az egész sajtó, de a szurkolók többsége szerint is a csapatba követelt Raúlt, valamint Gutit.

A szezon közben még azt mondta, ha ilyen formában marad a Real csapatkapitánya, lehet számára visszaút, de a támadó 18 gólja is kevés volt az Eb-kerettagsághoz. Helyette az élvonaltól búcsúzó Zaragoza támadója, Sergio García került be. Szintén a szemére vetették, hogy a két topcsapatból összesen öt labdarúgót vitt ki az Eb-re.

Vélhetően ekkor még a spanyol szövetség is rosszallással figyelte Aragonés lépéseit, ugyanis a vb-kudarcot követő kiálláshoz képest most már a torna előtt eldőlt, hogy nem hosszabbítják meg a szerződését, és tudni lehetett, Vicente del Bosque a legesélyesebb posztjára.

Mindez mégsem zavarta meg Aragonés munkáját, és egy hihetetlenül erős csapatot formált a spanyol labdarúgókból, akik végig hittek tisztelt mesterükben. Ez a csapategység és a technikás futball volt a spanyolok sikerének alapja az Eb-n.

A diadalmenet után az egész ország egy emberként állt a korábban még bírált edző mellé, és szinte mozgalom indult maradása érdekében, azonban a Hortalezai Bölcs ezúttal sem változtatta meg véleményét, és aláírt a török Fenerbahcéhoz, amellyel éppen az MTK ellen mutatkozik be a BL-ben.

Mint az Eb után elmondta, a szövetség nem marasztalta, így ő sem marad - persze a sértődöttség minden jele nélkül.

Tudja jól, ezek után sok mindent hozzá és az ő "aranyifjaihoz" fognak mérni a spanyol futballban.