Németország vezére az egykori NDK területén született egy, a lengyel és a cseh határhoz közeli városban, Görlitzben 1976. szeptember 26-án. Apja néhány évig a másodosztályú bajnokságban játszott. A helyi együttesben, a BSG Motor Karl-Marx Stadtban kezdett el futballozni hét éves korában. Az akkori NDK-ban nemigen álmodozhatott másról, minthogy egyszer majd az Oberligának nevezett első osztályban játsszon. A történelem - a vasfüggöny leomlása - aztán átírta számításait, bár a változásokból ekkor még annyit érzékelhetett, hogy klubját és lakhelyét is átkeresztelték, így 1990-ben immár a Chemnitzer FC ifjúsági együttesében szerepelt.

A korosztályos gárdákban sikerült kitűnnie, sorra nyerték a különböző tornákat, így 1995 nyarán profiszerződést kapott a másodosztályú klubtól. Már ekkor Franz Beckenbauerhez hasonlították, így érdemelte ki a "Kis császár" becenevet. 1995. augusztus 4-én játszotta élete első felnőtt mérkőzését: a Leipzigtől 2-1-re kikaptak a Bundesliga 2-ben.

A szezon végén azonban kiesett csapatával, és a búcsút élete legnagyobb kudarcaként élte meg. 1996 tavaszán bekerült a német utánpótlás-válogatottba. A harmadosztályban is kitartott nevelőklubja mellett, és alapemberré vált. Ballack tíz találata is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a Chemnitzer feljusson 1997 tavaszán.

Játékára felfigyelt Otto Rehhagel, és a görög válogatott szövetségi kapitányaként később Európa-bajnoki címet szerző tréner az élvonal újoncához, a Kaiserslautern csapatához invitálta 1997 nyarán. Szeptemberben bemutatkozhatott a Bundesligában a Karlsruhe ellen. A Szűcs Lajost és Hrutka Jánost is soraiban tudó 'Lautern nagy meglepetésre, a Bundesliga első újoncaként bajnoki címet szerzett 1998 májusában. A bajnokcsapatban 16 meccsen szerepelt, igaz, csak kétszer kezdőként.

Második szezonjában már stabil emberré vált, és a Hansa Rostock ellen szabadrúgásból megszerezte első gólját az élvonalban 1998. október 30-án. Ezt további három követte, ám így sem sikerült a címvédés. 1999 tavaszán a válogatottban is pályára léphetett: a skótok elleni meccsen Dietmar Hamannt váltotta.

Klubedzőjével nem volt felhőtlen a viszonya, ugyanis Rehhagel söprögetőt kívánt belőle faragni, ám Ballack támadóbb feladatra vágyott, ezért 1999 nyarán továbbállt, és elfogadta a Bayer Leverkusen ajánlatát, noha a Bayern München is hívta. Új állomáshelyén középső középpályásként vették számításba, és remekül összefogta a gárdát.

Egy közepes szezont követően aztán 2002 tavaszán mindent megnyerhetett volna a Leverkusennel, ám úgy tűnt, az immár Klaus Toppmöller vezette együttes, és benne a pályafutása addigi legjobb szezonját futó Ballack, el van átkozva. A bajnokságban, a német kupában és a Bajnokok Ligájában egyaránt ezüstérmes lett a gyógyszergyári alakulat.

A középpályás ekkor azt hihette, több kudarc már nem jöhet - ám tévedett. A kvalifikációs széria házi gólkirályaként utazott el a 2002-es világbajnokságra, ahol a német válogatott vezéregyénisége volt, és három fontos találatot ért el. Az Egyesült Államok és Dél-Korea ellen Ballack lőtte tovább a Nationalelfet, ám az elődöntőben megkapta második sárga lapját, így a Brazília elleni finálét ki kellett hagynia a csúcsformában játszó középpályásnak. Balle a finálé után újabb ezüstérmet vehetett át, hiszen a németek 2-0-ás vereséget szenvedtek. A vb All Star csapatába így is bekerült, valamint a szezon legjobbja díjat is kiérdemelte Németországban.

Ballack nem érte be az örök második hellyel, ezért váltott. Akadtak kérők külföldről is, a Manchester United és a Real Madrid is hívta, ám figyelembe vette a két korábbi német csillag, Franz Beckenbauer és Karl-Heinz Rummenigge óhaját, miszerint a hazai rendezésű vb-n való sikeres szereplés érdekében a Bundesligában kell maradnia, külföldre igazolni ráér utána is.

A Bayern München 13 millió eurót fizetett érte, de a befektetés alaposan megtérült négy év alatt. A bajorokkal végre a csúcsra ért: három-három bajnoki cím és kupasiker négy évének a mérlege. Mégis, 2006 januárjában úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg a nyáron lejáró kontraktusát. Az ingyen igazolhatóvá váló klasszist rengeteg klub megkörnyékezte, az Inter mellett ismét felmerült a Real Madrid neve, ám a játékos a Chelsea-vel egyezett meg - valószínűleg a három évre szóló, heti 131 ezer fontos fizetést garantáló ajánlatra nem lehetett nemet mondani.

A Chelsea-nél nehezen lendült bele, de nyolchónapos sérülése után ismét csúcsformában játszott, és tavasszal a londoniak egyik legjobbja volt. Ennek ellenére idén újabb három ezüstérem jött össze: egyet a bajnokságban, egyet a BL-ben, egyet a Ligakupában.

A negyedik medália már biztos, hiszen Németország a döntőben van a kontinenstornán, de a színéért még meg kell dolgoznia. Ballack az Eb-n úgy játszott, mint a Nationalelf: hektikusan - néha kiválóan, néha viszont szürkén. Olyan vezéregyéniség, mint volt korábban Beckenbauer vagy Matthäus, aki sokszor egymaga dönt el egy meccset, mint az osztrákok elleni csoportmeccsen csodás szabadrúgásával. Fontos fejesgólt szerzett a portugálok ellen is, ám a törökök elleni elődöntőben nem villogott, csak küzdött, harcolt a végsőkig.