Csillogó fapapucs a berni éjszakában

A két gárda egyaránt esélyesként érkezett a tornára, és ennek megfelelően "haraptak" az első perctől kezdve. Pedig a hollandoknál némi túlzással jobb játékosok feküdtek az orvosi szobában, mint akik a pályára léptek. Robben, Van Persie, Babel és Melchiot is kidőlt, ráadásul Sneijder úgy került a kezdőbe, hogy az egyik edzésen összeszedett egy kisebb sérülést.

Az olaszoktól Cannavaro hiányzott hivatalosan, de 20 perc után kiderült: Nesta, Oddo, Totti, de főleg az aranykovács Lippi hiánya legalább annyira szembetűnő, mint az olasz védelem bizonytalankodásai.

A félidő első felében egy 100 százalékos holland ziccert (Nistelrooy életében először nem esett el a büntetőterületen belül, pedig most 11-est ért Buffon szerelése) és néhány szemrevaló olasz támadást tapsolhatott meg a berni stadion 32 ezer nézője.

Les vagy nem les?

Az egész torna eddigi legnagyobb vitát kiváltó jelenete a mérkőzés 26. percében az olasz kapu előtt történt. Egy jobb oldali beadást Buffon csak öklözni tudott, így a labda Mathijsenhez került, aki a tizenhatos vonalánál érkező Sneijderhez passzolt. A Real Madrid játékosa gondolkodás nélkül kapura lőtt, azonban az ötösön ácsorgó (lesen?) Nistelrooy még bele tudott érni a labdába, ami így a hálóban kötött ki ( 1-0). Az olaszok lest reklamáltak, hiszen Nistelrooy már csak Buffonnal állt szemben a lövés pillanatában, de Panucci az alapvonalon túl tartózkodott, ami a szabályok szerint elvileg érvényteleníti a lest. Ami mindenesetre sokat mond az esetről: a reklamáló olaszoknál, még a gólszerző Nistelrooy is jobban meglepődött, hogy megadták a gólt.

Szépségdíjas második

Amilyen vitát és döbbenetet váltott ki a hollandok vezető gólja, legalább annyi dicséretet kapott a második. Kuyt visszafejelt labdáját a röviden érkező Sneijder csodálatos mozdulattal lőtte a kapu bal oldalába (2-0).

A félidő zárásaként a sokak által a világ elsőszámú kapusának tartott Buffon még bemutatott egy varázslatot Nistelrooy-jal szemben, de ez is csak arra volt elég, hogy a taljánok ne teljesen esélytelenül kezdjék a második félidőt.

Kiütés

Szegény olasz embert is húzza az ág, hiszen a második félidő elején megsérült a talján védelem oszlopa, Materazzi is. Jött a vébé egyik hőse Grosso, majd nem sokkal később 50 millió olasz kedvence, Del Piero is.

Támadólag lépett fel a világbajnok, azonban Toni, Grosso és Del Piero sem tudott betalálni a remek napot kifogó Van der Sar kapujába. A kegyelemdöfést az azúrkékeknek a mezőny egyik legjobbja, Van Bronckhorst vitte be, miután a másik kapunál Pirlo csodaszabadrúgását Van der Sar kiütötte, a kontrából Kuyt középre emelt, amit az érkező holland bekk a kapuba fejelt, Zambrotta szerencsétlenkedése közben. (3-0)

Hollandia fantasztikusan fegyelmezett, okos kontrajátékkal mutatkozott be a halálcsoportnak nevezett négyesben. Marco Van Basten csapatának a világbajnok lenullázása után minden esélye meg van arra, hogy továbblépjen a négyesből.

Az olaszok Franciaország 1998-2000-es dicsőségét szeretnék lemásolni: a világbajnokság után rögtön Európa-bajnokságot is akarnak nyerni. De az a csapat, amelyik éppen a védelmével és taktikai érettségével tudta két évvel ezelőtt elkápráztatni a világot, most padlón van. Nagy kérdés, hogy a fiatal Roberto Donadoni mester össze tudja-e kapni csapatát.

Jegyzőkönyv

Hollandia-Olaszország 3-0 (2-0)

Hollandia: Van der Sar - Ooijer, Boulahrouz (Heitinga, 78.), Mathijsen, Van Bronckhorst - De Jong, Engelaar - Kuyt (Afellay, 81.), Van der Vaart, Sneijder - Nistelrooy(Van Persie, 70.)

Olaszország: Buffon -Panucci, Barzagli, Materazzi(Grosso, 55.), Zambrotta - Ambrosini, Pirlo, Gattuso - Camoranesi (Cassano, 75.), Toni, Di Natale (Del Piero, 64.).

Gól: Nistelrooy (26.), Sneijder (31.) Van Bronckhorst (79.)
Sárga lap: Toni (27.), Zambrotta (34.), Gattuso (51.), De Jong (59.)

A meccs legjobbja az InfoRádió szerint: Giovanni van Bronckhorst

A holland válogatott balhátvédje, Giovanni Christiaan van Bronckhorst 1975. február 5-én született Rotterdamban. Édesapja Indonéziából származik, édesanyja maláj. Az IMO nevű kiscsapatból került a Feyenoordba, abba a csapatba, amelynek gyerekként is szurkolt. A rotterdami klub 18 évesen kölcsönadta a waalwijki RKC-nak, ahol bemutatkozott az élvonalban, majd visszatértét követően stabilizálta helyét a Feyenoordban. Négy idényt töltött Rotterdamban, ez alatt bajnoki címet szerzett, és a BL-ben is bemutatkozott. 1996 augusztusában szerepelt először a holland válogatottban, majd az 1998-as vb-n a cserepadon ült végig.

Ezt követően szerződött a Rangersbe, 4,5 millió fontért. Leigazolását honfitársa, a jelenleg a Zenitet irányító Dick Advocaat szorgalmazta. Már első meccsén góllal debütált, és oroszlánrészt vállalt a két bajnoki címből. Ekkor még irányító középpályásként szerepelt. A 2000-es Eb-bronzérmes csapatban 3 meccsen 300 percet töltött a játéktéren.

2001 nyarán a Rangersből átszerződött az Arsenalba, ahol Emanuel Petit utódját látták benne. Azonban súlyos térdsérülést szenvedett, így hosszú hónapokra kidőlt, majd felépülve sem tudta magát beverekedni Arsene Wenger kezdőcsapatába. Keveset játszott, két év alatt mindössze 41 meccset, de így is bajnoknak és kétszeres kupagyőztesnek mondhatta magát.

Az Ágyúsok 2003-ban kölcsönadták, egy évvel később pedig végleg eladták a Barcelonának az ekkor már bal oldali hátvédként szereplő játékost. Bevonták a Fabregas-üzletbe is, ugyanis az ifjú középpályás akkor igazolt éppen az Arsenalba. A katalán együttesben kemény harcot vívott a brazil Silvinhóval, akinek az utódjaként annak idején az Arsenalba került. Négy év alatt minden fontos trófea megszerzésének tevékeny részese volt, így kétszeres bajnok és BL-győztes lett. Közben a 2004-es Eb-n is szerepelt az ismét a bronzéremig jutó Oranjében, mind az 5 meccs mind a 480 játékpercét a pályán töltötte. A 2006-os vb-n a szerbek és az elefántcsontpartiak ellen is játszott, majd a portugálok elleni nyolcaddöntőben kiállították.

2007-ben hazatért: három évre a Feyenoordhoz szerződött. Az Eb-selejtezők közül tíz meccsen szerepelt, Celjében a szlovének ellen ő szerezte a győztes gólt. Van Basten már az ötödik szövetségi kapitány, aki rendszeresen szerepelteti, pedig köztudottan nem rajong a 30 éven felüli
játékosokért.

Sikerek: holland bajnok (1998), bajnoki második (1997), bajnoki harmadik (1996), holland kupagyőztes (1995,), skót bajnok (1999, 2000), bajnoki második (2001), skót FA-kupagyőztes (1999, 2000), ligakupa-győztes (1999), angol bajnok (2002), bajnoki második
(2003), FA-kupa győztes (2002, 2003), Szuperkupa-győztes (Charity Shield, 2002), spanyol bajnok (2005, 2006), bajnoki második (2004, 2007), Szuperkupa-győztes (2006), BL-győztes (2006).

Érdekesség: hosszú keresztnévkombinációja helyett jobbára csak becenevét használja: Gio. Legrangosabb trófeája, a BL megszerzéséért mérkőzésszámban ô tette a legtöbbet Barcelonában: egyedüliként a keretből mind a 13 találkozón pályára lépett a diadalmas sorozatban.