Az elveszített melbourne-i döntő után azt mondta az InfoRádióban, hogy keserű szájízzel fogadták az ezüstérmet. A világbajnokság óta eltelt időben sikerült-e feldolgozni az élményeket?

Másfél hét után tudtam először úgy beszélni a horvátok elleni meccsről, hogy nem ment fel a pulzusom. Egy igazi sportembernek azonban egy ilyen döntő örökké fájó emlék marad. Ép ésszel könnyen kezelni nem lehet, hogy egy már megnyert a finálét veszítettünk el.

Látja-e már pontosan, hogy milyen tényezők vezettek a vereséghez?

Az egész világbajnokságot tekintve hiába játszhattunk volna jobban, így is eljutottunk a döntőig. Ha megnyerjük, nem is lenne ok a magyarázkodásra. A horvátok ellen közepes játékkal is úgy várhattuk a meccs végét, hogy az utolsó percekben többször is belőhettük volna a győzelmet érő gólt. Hiába találunk olyan elemeket, amelyekben jobbak lehettük volna, ezzel a teljesítménnyel is ott volt a kezünkben az arany. Sajnos eldobtuk. Talán túlságosan is tiszteltük a horvátokat, akik a fináléban azért annyira mégsem játszottak meggyőzően, mint az előző két mérkőzésükön.

Volt-e olyan játékos, akiben egyértelműen csalódott?

Az olimpiai 19 fős kereten nem változtatok a vébé miatt. Nem is volt olyan játékos, akiben teljes mértékben csalódtam. Igaz, olyan is kevés volt, akivel minden szempontból elégedett lehettem. A döntőben még a legjobbak is elkövettek egy-két súlyos hibát. Kiss Gergő a vébén jól, a fináléban nagyszerűen játszott. De vele sem lehetek maradéktalanul megelégedve, mert támadó szabálytalanságot kockáztatott, amikor Kásás Tamás egymaga úszott a kapu felé. Le is fújták az esetet.

Biros Péter a döntőben hét lövéséből egyszer sem talált be, míg Kásás Tamás az utolsó két meccsen összesen 12 próbálkozásából mindössze egy gólt szerzett. Mennyire tükrözik híven egy-egy játékos teljesítményét a hasonló mutatók?

Az idézett adatok önmagukért beszélnek. A statisztikát azonban óvatosan kell kezelni, a mutatókat egyszer-egyszer lehet csak bizonyítékként felhozni. A problémák vagy a sikerek mindig mélyebbre nyúlnak, megértésükhöz az adatok önmagukban nem elegendőek.

Megbánta-e a kerethirdetéskor hozott bármelyik személyi döntését?

Az aranyérmet ezzel a csapattal is meg kellett volna nyerni. Utólag már nem érdemes azon morfondírozni, hogy a kimaradt játékosok közül kinek mennyire vehettük volna hasznát. Az eredmény soha nem helytelenítheti vagy igazolhatja egyértelműen az egyes döntéseimet.

Néhány hete azt mondta, hogy továbbra is keresi a második számú kapust...

Három kiváló kapusunk van. Szécsi Zoltán teljesítményén sajnos tükröződött, hogy nem volt szerencsés a klubváltása egy közepesnél valamivel gyengébb olasz csapathoz. A vébén - a beszélgetések és a közös munka hatására - azért megközelítette azt a teljesítményt, amire képes. Nagy Viktorral teljesen elégedett vagyok, amikor lehetőséget kapott, kiválóan élt vele. Az elődöntőben megzavarta a stílusa a spanyol lövőket, ez pedig kellett a döntőbe kerüléshez. Ennek ellenére hiba lenne részemről, ha a rendkívül tehetséges Baksa Lászlót nem venném ugyanúgy számításba, mint eddig. Mindhármuknak küzdeni kell a két olimpiai repülőjegyért.

A válogatottba visszatért Benedek Tibor a felkészülési időszakban parádézott, a vébén viszont csak három gólig jutott. Mekkora csalódást okozott a csapatkapitány?

A lőtt gólok száma nem tükrözi pontosan a teljesítményét. Tibortól én is gólképesebb játékot vártam, de a szereplése és a jelenléte nagyon kedvezően hatott a társakra. Nálam elégedetlenebb ő saját magával.

Mennyit fejlődhetnek az olimpiáig a fiatal vébé-csapattagok?

Varga Dánielnek egyenletesebb teljesítményt kell nyújtania. Melbourne-ben egymást váltották a nagyszerű és a gyenge mérkőzései, de hasonló hullámzás tapasztalható nála a Vasasban is. Igaz, még a rutinos Biros Péter sem olyan kiegyensúlyozott, mint régen, amikor jó és még jobb napjai voltak, most pedig a döntőben gyengélkedett. A határtalanul magabiztos Varga Dénes sokat fejlődik még, a beszélgetéseink során mondtam neki, hogy milyen megoldásokat kellene elfelejtenie, és ezeket mivel pótolja. Szívós Márton a vébé egyik legkellemesebb meglepetése, de nemcsak a szurkolók lelkét nyomja a döntőben kihagyott ziccere.

Érezte a Honvéd játékosán, hogy nagyon megviselte a hiba?

Marci is tudja, hogy ha gólt dob, akkor valószínűleg eldől a meccs. Habár a vébén végig jól játszott, a drukkerek emlékezetében mégis ez az eset marad meg leginkább. Pedig nemcsak ő szerezhetett volna fontos gólt a rendes játékidő utolsó negyedében. Akárhogy is, fel kell dolgoznia az elszalasztott lehetőséget. Azóta egy reklámfilm forgatásán már beszélgettünk, akkor már sokkal jobb hangulatban volt, de tudom, hogy - hozzám hasonlóan - még nem emésztette meg a történteket.

Milyen szurkolói reakciókat kapott?

Nagyon kevesen mondanak csak annyit, hogy gratulálok. A legtöbben úgy jönnek oda hozzám, hogy gratulálok ehhez is, de..., jó lett volna ha..., de az ezüst is nagyon szép, és így tovább. Ezt én mind tudom, csak nehéz úgy kigyógyulni valamiből, hogyha a fájó emlékekre minden nap hússzor emlékeztetnek. Sokkal könnyebb lenne elfogadni a tényeket, ha csak a mi problémánk lenne. Az az igazán bántó, hogy a saját hibánkból nem tudtunk örömet szerezni az értünk szorítóknak, akik nem tehetnek semmiről.

Átbeszélte-e már a játékosokkal a vébé eseményeit?

Az említett forgatáskor Szívós Marcival és Szécsi Zolival már váltottunk néhány szót erről, de eddig még a barátaimmal, a közeli ismerőseimmel is kerültem az ilyen beszélgetéseket. Lehet, hogy segítene, ha valamelyik játékossal kivesézném a történteket, de először magamban akarom tisztázni a dolgokat. Amikor közvetlenül a döntő után elmondtam a véleményemet, egyik játékosnak sem volt lelki ereje érdemben reagálni az elhangzottakra.

Az elmúlt években nem volt olyan viadal, amire a magyarok és a szerbek egyaránt szomorúan emlékezhettek volna. Most a szerbek még érmet sem szereztek. A horvátok és a spanyolok jó szereplése mennyire jelzi az erőviszonyok átalakulását?

Emlékezhet, hogy a vébé előtt hányszor hárítottam el a magyar-szerb döntő vízióját. A korábbi világversenyeken mindkét csapat remekül játszott, de ez nem lehet törvényszerű. A szerbeket egyébként a negyedik hely után most még komolyabban kell venni, már a nyári Világligára is lélekben megerősödve jönnek majd. A horvátok és a spanyolok önbizalma nagyobb lehet a jó vébé-szereplés után, de felelősség is kerül a nyakukba.

Van-e más esélyese a pekingi olimpiának?

Szerintem csak egy igazi esélyes van, csak játsszon úgy, ahogy tud. Aligha lepem meg vele, hogy ez a magyar csapat. Ettől függetlenül a három említett rivális közül bármelyik érezheti magát esélyesnek, sőt, akár az olimpiai aranyérmet is megszerezheti, ugyanakkor nem szabad lebecsülni az olaszokat, a görögöket, az amerikaiakat és az ausztrálokat sem.

4

A vébé alatt sokat beszélt a bíráskodásról, igaz, a döntő után ez nem került szóba. Mennyire volt frusztráló a sok játékvezetői tévedés?

A bírói kar drasztikusan megváltoztatta a felfogását a vébére. A kiállítások számán csökkentettek, a támadó szabálytalanságok közül viszont jóval többet fújtak be az eddigieknél. A pontosabb szabályalkalmazással kaotikussá tették a játékot. A baj az, hogy a nemzetközi szövetség csak 48 órával a kezdés előtt közli, hogy a szabályokat éppen milyen szellemben alkalmazzák. A csapatösszeállításnál és a taktikánál is megnehezíti az edzők feladatát, ha nem tudják, hogy a felkészülési időszakhoz képest a világversenyeken mire számítsanak a bíróktól. Így viszont a meccsek közben kell alkalmazkodni. A döntőben is voltak játékvezetői tévedések, de mi elkövettünk annyi hibát, hogy ezekre még véletlenül sem hivatkozhatunk.

Gyógyírt jelentene-e a csapat számára, ha megnyerné a nyári Világligát?

Mindenképpen sokat segítene. A Világliga-elsőség sportértéke nem mérhető a vébé-aranyérméhez, szakmailag mégis fontos, mert kevesebb könnyű meccs lesz, az olimpiai kvalifikációs rendszer miatt számos csapat élet-halál harcot vív majd. Bár rajtunk nincs ilyen kényszer, mindent megteszek azért, hogy a nyáron eredményesen szerepeljünk.

Változtat-e bármiben az eddigiekhez képest?

A felkészülésben drasztikusan megváltoztatom az edzések menetrendjét. Ez az eredményességet nem befolyásolhatja, a játékosok koncentrálóképességén viszont javít majd. A meccseken nem látok indokoltnak különösebb módosítást, hiszen ezzel a játékvezetéssel is eljutottunk a döntőig, ahol szintén lehettünk volna sikeresek.