Az operaházban Juditot Vizin Viktória, a Kékszakállút Szabó Bálint énekli. A dupla előadás ötlete Fischer Ádám karmesteré, rendező és díszlettervező a Budapesti Wagner-napokról ismert Hartmut Schörghofer.

"Harminc éve foglalkoztat ez az előadási lehetőség" - mondta el a csütörtöki sajtóbeszélgetésen Fischer Ádám. 1979-ben Hamburgban a neves rendezővel, Herbert Wernickével beszélgettek Bartók operájának sokrétűségéről és arról, hogy egyszer meg kellene mutatni a darabot többféle aspektusból. Wernicke később Amszterdamban és Frankfurtban részben megvalósította az elképzelést - férfi és női szemszögből - , de Fischer Ádám szerint a mű sokkal rétegzettebb, semhogy így leegyszerűsíthető volna.

A budapesti előadás arra világít rá, hogy a párkapcsolatok nem ítélhetők meg egyetlen igazság alapján. A zenében sokkal többféle értelmezési lehetőség rejlik, a próbafolyamat még tart, még mindig naponta változnak a hangsúlyok. A szöveg lehet részrehajló, de Bartók zenéjében Juditnak és a Kékszakállúnak egyaránt igaza van - tette hozzá Fischer Ádám.

Az biztos - jegyezte meg a karmester -, hogy a produkció semmiképp nem lesz konvencionális. Ugyanakkor a zenei interpretáció követi majd a bartóki előírásokat.

Hartmut Schörghofer úgy fogalmazott: a céljuk nem az, hogy ugyanazt a történetet férfi és női nézőpontból meséljék el, hanem a hasonlóságok és különbözőségek játékát jelenítsék meg.

Vizin Viktória úgy vélte, lényegében magát adhatja, hiszen mindenki átélte, ahogy kiválasztották egy szerelmi kapcsolatra, aztán kivirágzott az érzelem és minden egyebet feladó társakká lettek, majd jött a félelem, hogy a párja életében létezhettek mások is. Harminc perc szünet után meg kell fordítani a történetet: újra kell kezdeni az előadást, s ez rendkívüli feladat - mutatott rá az operaénekes.

Szabó Bálint , aki már hat esztendeje dolgozik a Frankfurti Operában, a sajtóbeszélgetésen elmondta, hogy a német rendezői színház "rossz hírét" elutasítja, szerinte korszerű, a néző érzelmi életére és gondolkodására ható produkciókra van szükség.