2024-ben nagyon hosszú előkészítés után fogadták el az Európai Unió migrációs és menekültügyi paktumát, azóta pedig több migrációügyi találkozó is volt.

Dócza Edith Krisztina, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője a hozzáállás tendenciáját elemezve az InfoRádióban tisztázta: a szigorítás útját járja az EU, 2026. június 12-én hivatalosan is minden intézkedés lényegében életbe lépett. Ugyanakkor látszódnak hiányosságok, amelyekre korábban már figyelmeztettek szakértők, politikusok.

„Ide tartozik például a visszaküldési rendszer problémája: az uniós intézmények sürgetik, hogy alakuljon ki egy uniós szintű visszaküldési rendszer, hozzanak létre a tagországok kétoldalú megállapodások alapján EU-n kívüli visszaküldési központokat, ugyanakkor számos olyan kérdés van, amelyet a gyakorlatban még nem sikerült megoldani: például a központokon történő elhelyezés időtartama, és hogy mi történik, ha az elhelyezési idő lejár.

A jelenlegi forgatókönyv szerint a menetrend az, hogy a migránsok visszakerülnek az uniós tagországba, viszont akkor megint egy bizonytalan helyzet áll elő”

– vázolta a szakértő.

A nyitott kérdésekre tekintettel Dócza Edith Krisztina szerint a migrációs paktum egy kezdeti lépés, a jogszabályok gyakorlatba való átültetése finomhangolásra kötelezi a szabályozót.

De valójában szabályozási probléma van-e? A szakértő szerint az is, illetve a gyakorlati megvalósítás sem megy gördülékenyen az egyébként helyes elvek mentén. A visszaküldési rendszer is csak akkor fog szerinte működni, ha az egyes tagországok nem csupán létrehozzák a visszaküldési pontokat az egyes országokban az EU-n kívül – Albánia, Közép-Ázsia, Afrika –, hanem hogy az uniós országoknak legyen visszafogadási megállapodása a származási országokkal.

„Ha meglévő modellekből indulunk ki: az, hogy mondjuk Olaszországból Albániába áthelyeztek egy kiutasított migránst, az nem azt jelenti, hogy akkor ő ténylegesen el tud kerülni Olaszországból. Igaz, hogy áthelyezik őt Albániába, de ha nem veszi őt vissza például Kenya, Ruanda vagy Nigéria, akkor megint patthelyzet áll elő” – hozta fel példaként.

További nehézség, hogy a visszaküldéseket alapvetően gyorsítanák az EU-tagállamok, ám ennek jogi határai vannak:

• egyénenként kell dönteni, tilos a kollektív kiutasítás,
• biztosítani kell a jogorvoslati lehetőséget,
• senkit nem lehet olyan országba visszaküldeni, ahol üldöztetés vagy súlyos veszély fenyeget.

A szeptember 26-ai müncheni találkozó legfőképp most a ceutai migránsözönre reagált, kereste a válaszokat; Dócza Edith Krisztina elmondása szerint a német belügyminiszter sürgette egy olyan válságmechanizmus kialakítását, amely tömeges határátlépés esetén gyorsított visszaküldési eljárást tenne lehetővé. Ennek a közvetlen előzménye pont a júliusi ceutai válság volt, amikor rövid idő alatt több 10 ezer ember lépte át a marokkói-spanyol határt.

„Egyelőre azt látni, hogy erre nem igazán született még kézzelfogható megoldás, viszont napirenden van a kérdés. A konkrét intézkedések között felmerült például, hogy létrehozzanak egy 24 órán belül bevethető Frontex-egységet; a paktum eleve előirányozza a Frontex hatáskörének megerősítését.

A tömeges érkezésekre pedig egy külön szabályozási kategória kidolgozása lenne szükséges”

– ecsetelte a szakértő.

Az EU mozgástere egyébként szerinte nem túl nagy, épp azért, mert most tart egy liberalizált állapotból a szigorítás felé.

A türelmet viszont állandónak tartja, noha a ceutai válság valóban felbolygatta az állóvizet a témában, és noha az incidens Afrika területén történt, de spanyol, így uniós földön, a nyugati migrációs útvonalon.

Mint hozzátette még, a Frontex adataiban is látszanak mozgások, pedig a határvédelmi szervezet elvileg csak a sikeres áttöréseket dokumentálja; feltűnt már a térképen migrációs célterületként a Baleár-szigetek, de Krétán is növekednek a számok.

A cikk Exterde Tibor interjúja alapján készült.