Oroszország választott, a várakozásoknak megfelelően győzött Vlagyimir Putyin hatalmon lévő pártja, azonban intő jel lehet, hogy nem meggyőző fölénnyel, még úgy sem, hogy egy háborúellenes pártot – az egyetlenegyet – el sem engedtek indulni a választásokon.

Mint Deák András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa az InfoRádióban rámutatott, nagy fordulatra ne számítson senki, főként ne a hadigazdaságra átállított gazdaság területén. A gazdaság egyébként is nagyjából stagnál, nagyon alacsony mértékben növekszik. Az az időszak, amikor nagy fiskális stimulussal tudták finanszírozni a gazdaságot és a háborút is, 3-4 év után véget ért, a források elfogytak – igaz, összeomlásra sem kell számítani, a tőkeaktívum nem csökken, a bejövő források sem apadnak el, fenn tudják tartani a számokat, főként a hormuzi válság idején, ami sok vevőt terelt az orosz energia és nyersanyag felé.

Az orosz mozgásteret mindazonáltal korlátozottnak nevezte,

érdemben szerinte nem lehet dinamizálni már a háborús tevékenységet sem, egy általános mozgósítás ráadásul a lakosság hangulatán is rontana most.

Deák Andrá szerint ez az állapot 1-2 évig így maradhat, de csak kedvező külső körülmények esetén, mert miután a stagnálásban lassan erodálódik minden infrastruktúra, a külső környezet változása – például az olaj árának csökkenése – akár egy gyors, komoly válsághoz is vezethet. De egyelőre ennek valóban nincs nyoma, csak az orosz gazdaság sérülékenysége látszik, és hogy feléltek minden tartalékot egy olyan nemzetközi környezetben, amikor erre egyébként nem lett volna szükség. „Nem fognak puhára esni, ha valami rossz történik az exportjukkal és a külgazdasági folyamataikkal, de nem látom azt, hogy most ebből összeomlás következne” – foglalta össze.

Csökken viszont az orosz munkanélküliség, évek óta munkaerőhiány van a magasabban, illetve alacsonyabban kvalifikált munkaerő tekintetében is. Ennek több oka van:

1. a hadsereg már korábban felszívta a képzetleneket, ami miatt rengetegen kerülnek ki a termelő szektorból
2. sokan elhagyták az országot
3. a hadiipar felpörgött, elfogyott a bevethető ember.

Az oroszok egyébként Deák András szerint nem éltek rosszul az elmúlt években, különböző társadalmi csoportok viszonylag nagy bérfejlesztést kaptak.

„Ennek talán most már vége van, legalábbis ezt a korábbi költségvetési keretek között folytatni nem lehet. Nemcsak azért romlik a lakosság hangulata, mert utolérte őket a háború és az ukrán drónok, hanem azért is, mert

ez a fajta jóléti növekedés véget ért. De ebből nem következik az, hogy a rendszer veszélyben lenne,

van egyfajta, még azt is mondanám, hogy a normálishoz való visszatérés, tehát az, amit az elmúlt 5 évben csináltak, azt nem lehetett csinálni hosszú távon” – fejtegette.

A társadalmi kép vegyes: akik elmentek katonának, szegényebbek, tanulatlanabb emberek, óriási pénzeket kereshettek a seregben, havi egymillió forintnak megfelelő rubelt. Ha a katona elesik, a család 50 millió forintnak megfelelő kárpótlást kaphat, vagyis a szomorúság vagyonméretű kárpótlással párosul.

„Az igazán deprimált, világvégi, nagyon fejletlen területeken, Dagesztánban, nemzetiségi területeken, vidéken iszonytató bérkiáramlás zajlott az elmúlt években, elképzelhetetlenül megváltoztak a viszonyok. A politikailag meghatározó csoportok – a városi középosztály – életkörülményei pedig az első években javultak, pont a bérkiáramlás miatt, és mert lehetőségeket kaptak, még ha volt is egyfajta feszültség ebből a háborús helyzetből, a szankciók is érintették őket valamennyire, vagy az utazási lehetőséget is korlátozták. Ennek van most vége” – vázolta Deák András.

Ezt tükrözte vissza némileg a választási eredmény, hisz romlott a Putyin-párt szavazatszáma és az elnök megítélése is, de nem annyira, hogy éles gazdaságpolitikai fordulatra szükség lenne a szakértő szerint. A problémákat egyelőre kezelhetőnek látja:

• a költségvetési szigor még mindig kemény, az államháztartás 1,5 százalékos hiányával terveznek (persze nem is igen tudnak hitelt felvenni), ez feszesebb az uniós országokéhoz, például a 7 százalékos lengyel hiányhoz vagy a magyar helyzethez képest.
• a fiskális politika szigorú, még pénznyomtatás is beleférhet az infláció emeléséért cserébe.
• ott van a kínai vagy indiai piac a nyugati szankciók fenntartása esetére. Ha véget is ér az ukrajnai háború után, Oroszországot már semmi nem kényszeríti, hogy a nyugati vevőkhöz visszatérjen, nincs bizalom sem, ez kölcsönös és végleges, amíg Vlagyimir Putyin hatalmon van, biztosan, de valószínűleg utána is ez a helyzet marad.

Mindez persze felvet még olyan kérdéseket is Deák András szerint, hogy mit lehet kezdeni egy olyan Oroszországgal, amely biztonságpolitikailag Európához tartozik, de gazdaságilag, pénzügyileg már alig-alig.

A cikk Kocsis Éva interjúja alapján készült.