Az anonimitást kérő férfi 2022 szeptemberében egy bírósági eljárást követően egyezett bele a DNS-teszt elvégzésébe. Estela de Carlotto, a Plaza de Mayo Nagymamái Mozgalom elnöke sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a férfi Lucia Angela Nadin és Aldo Hugo Quevedo eltűnt gyermeke.

Argentínában Juan Perón 1974-es halálát követően az erőszak lett úrrá az utcákon a mindennapokban. A hatalomért folyó harcból végül 1976-ban Jorge Videla tábornok került ki győztesként, aki azonnal betiltotta a politikai pártokat, bevezette a cenzúrát, és ellenőrzése alá vonta a szakszervezeteket.

Videla uralmát az argentin történelem legsötétebb periódusai között tartják számon. A „piszkos háborúnak” nevezett diktatúra időszakában egyes becslések szerint harmincezer ember tűnt el.

Példa nélküli volt a kegyetlenség, az áldozatokat szörnyű kínzások után gyilkolták meg.

Nadin és Quevedo az egyik baloldali kormányellenes fegyveres csoportban vállalt aktív szerepet Buenos Airesben egészen 1977-es letartóztatásukig. Nadin ekkor már két-három hónapos terhes lehetett, amiről szülei mit sem sejtettek. Túlélők beszámolója alapján Nadint 1978 március–áprilisában a szülés idejére ideiglenesen kiengedték a börtönből. Ez után semmilyen feljegyzés sem maradt fenn a két fogolyról, akiket nagy eséllyel kivégezhettek. Nadin családja 2005-ben adott le DNS-mintát a Nemzeti Genetikai Adatbankba. Ez biztosított lehetőséget idén a feltételezett gyermek és a szülők vérségi kapcsolatának ellenőrzésére.

Legutóbb 2019 júliusában azonosítottak be sikeresen jogvédő csoportok egy, a diktatúra ideje alatt a családjától elszakított férfit, Javier Matias Darroux Mijalchukist. A férfi szüleinek holléte azonban – mint a legtöbb politikai fogoly esetében – mind a mai napig ismeretlen.

„Az utóbbi években a világjárvány ellenére is azon munkálkodtunk teljes hitünkben és meggyőződésünkben, hogy megtaláljuk elveszett unokáinkat” – jelentette ki Estela de Carlotto, aki hozzátette: az elmúlt négy évben több mint kétezren fordultak hozzájuk segítségért, hogy eloszlassák az identitásukkal kapcsolatos kétségeiket.

Az 1976-1983 közötti véres diktatúra ideje alatt egyes becslések szerint a katonaság akár

ötszáznál is több gyermeket rabolhatott el a szüleitől Argentínában.

A Május téri nagymamák fő célkitűzése ezért a katonai junta idején eltűnt, elrabolt rokonok, gyermekek és unokák felkutatása. Először 1977-ben gyűltek össze, mint „Május téri anyák“, Buenos Aires főterén, a Plaza de Mayo közepén, hogy tiltakozzanak a diktatúra ellen.

A nagymamákat eddig ötször jelölték a Nobel-békedíjra. „Ez egy csendes, türelmes és szeretetteljes munka, de hosszú út áll még előttünk és sajnos az idő nem áll meg. Az elmúlt években jó néhány bajtársunktól kellett elbúcsúzni anélkül, hogy valaha is magukhoz ölelhették volna fiaikat és lányaikat” – mondta Estela de Carlotto, a mozgalom vezetője.