Szinte az utolsó pillanatokig teljes odaadással élt és dolgozott országáért, és sikerült neki a windsori dinasztia modernizálása - hangsúlyozta visszaemlékezésében a ZDF közszolgálati televízió.

Fiatal lányként élte át a második világháború kitörését, később már fiatal uralkodóként a brit birodalom felbomlását, a hetvenes években az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) terrorját, a kilencvenes években pedig a monarchia megkérdőjelezését saját országában.

1952-es trónra lépésével kezdődött az az élet, amelyet mindvégig a kötelességtudat és a fegyelem jellemzett.

Mindkettő hozzá tartozott II. Erzsébet jelleméhez. A monarchia szolgálata mindig is elsőbbséget élvezett a személyes érzéseivel szemben.

Uralkodásának hét évtizede alatt a legszilárdabban kitartott az egykori előd, Viktória királynő által képviselt "never complain, never explain", azaz a soha ne panaszkodj, soha ne magyarázkodj alapelvhez.

Lelki életébe soha nem engedett bepillantást, csupán egy dolgot árult el. A korona viselése olykor nehéz volt, és nem csupán átvitt értelemben. A krónikák szerint a parlamenti ülésszak éves megnyitásakor a több mint egy kilogramm súlyú koronát szinte mindig óvatosan kellett a fején egyensúlyoznia, aminek megvoltak a maga kellemetlenségei.

Maga fogalmazott - viccesen - úgy, hogy az ülésszakot megnyitó beszéde közben nem szabad lefelé nézni, mert a a korona leesik vagy az ember könnyen kitöri a nyakát.

"A koronáknak van néhány hátránya, de egyébként van jelentőségük"

- jelentette ki nem csekély humorral. Ezért inkább a fej lehajtása helyett a szöveget kell felemelni - tette hozzá.

Királynőként 15 miniszterelnököt iktatott be. Noha a napi politikától a hagyományoknak megfelelően távol tartotta magát, a visszaemlékezések szerint mindig a legjobban tájékozott volt országa és az egész világ eseményeiről.

A tizenöt miniszterelnök mindenről informálta, ő pedig beavatta őket uralkodásának hét évtizedes tapasztalataiba.

A ZDF által idézett Anna Whitelock londoni történészprofesszor szerint

uralkodását a "változás anélkül, hogy az ember sokat változtatna" alapelv kísérte végig.

Whitelock kifejtette: ez rendkívül kényes feladatot jelentett, mivel a monarchiához épp változtathatatlanság kötődik. Változás nélkül azonban az eljelentéktelenedés fenyeget.

"Más intézmények felett eljárt az idő, a királynő azonban megőrizte a monarchiát, és megőrizte annak népszerűségét is - hangsúlyozta a londoni történész.

"Ez talán II. Erzsébet legnagyobb érdeme" - tette hozzá.