A több mint hetven évvel ezelőtti eseményekre visszatekintve az Amerika-szakértő úgy értékelte, hogy az atombomba ledobása pontot tett a második világháború végére. Sok történész vallja ugyanakkor, hogy a Hirosima és Nagaszaki elleni, 1945. augusztus 6-i és 9-i atomtámadással nem csak a második világháború fejeződött be, de elkezdődött a hidegháború is..

Az atomtámadások előzményeiről szólva emlékeztetett arra, hogy a bomba bevetéséről döntő Harry S. Truman elnök 1945 áprilisában Franklin D. Roosevelt halála után alelnökből lett az Egyesült Államok új vezetője, és a történészek mai ismeretei szerint nem különösebben volt beavatva az 1939-ben indított és éppen 1945-re végső stádiumba jutó előkészületekbe.

Kitért arra is, hogy az Egyesült Államokban élő magyar tudós, Albert Einstein tanítványa, Szilárd Leó szövegezte meg azt a levelet, amelyet azután Einstein nevében küldtek el Rooseveltnek 1939 augusztusában, és amelyben az állt, hogy az országnak fel kell készülnie egy atombomba előállítására. Abban az időben még senki nem gondolta, hogy ez olyan fegyver lehet az Egyesült Államok kezében, amellyel döntő csapást mérhet egy esetleges háború végkifejleteként.

Mindez 1939 augusztusában még hipotetikusan hangzott, heteken belül azonban megindult a második világháború. A bomba eredetileg Németország ellen készült, és a német támadást volt hivatva megállítani. Előkészítése különösen azután kapott nagy lendületet, hogy Japán 1941. december 7-én a Hawaii-szigeteken lévő Pearl Harbornál hatalmas légicsapást mért a csendes-óceáni amerikai flottára, amelynek jelentős része megsemmisült. Közel 2500 amerikai katona vesztette életét, mintegy 1200-an sebesültek meg. December 8-án az Egyesült Államok belépett a háborúba, és a Manhattan-terv keretében kétmilliárd (akkori) dollárt fordított az atombomba előállítására.

Mire a bomba elkészült, a náci Németország 1945. május 8-án kapitulált. A csendes-óceáni fronton viszont a háború tovább folyt. Japán még 1945 nyarán is elszántan támadta az amerikai haditengerészeti egységeket, elsősorban öngyilkos - kamikaze - akciók sorozatával.

Truman elnök 1945. június közepétől éppen a potsdami békekonferencián vett rész Németországban, amikor értesült arról, hogy az atombomba bevetésre kész. Nem volt teljesen tisztában e fegyver használatának iszonyatos következményeivel: a bombában olyan harci eszközt látott, amely a lehető leggyorsabban megállítja további amerikai katonák feláldozását, és pontot tesz a csendes-óceáni háború végére. Az előzményekhez hozzátartozik az is, hogy a szövetségesek 1945. július 26-án ultimátumot adtak a japán kormánynak, és figyelmeztették: borzasztó következményei lesznek, ha nem teszik le a fegyvert.

Az első atombombát 1945. augusztus 6-án az akkor jelentős ipari központnak számító Hirosimára dobták le, és mintegy 80 ezer embert azonnal, 60 ezret pedig a közeli napokban megölt. Mindez nem fékezte meg a japán hadsereget, ellenben ez is késztette Szovjetuniót, hogy augusztus 8-án belépjen a Japán elleni háborúba. Sokak szerint az amerikai atomtámadás tulajdonképpen az Egyesült Államok üzenete volt a maga fegyverkezési fölényéről, és valójában a Szovjetuniónak szólt, amely csak 1949-re tudta előállítani a maga atombombáját.

A csendes-óceáni háborúba való szovjet belépés másnapján, 1945. augusztus 9-én az Egyesült Államok ledobta a második atombombát, ezúttal Nagaszaki városára. Ez késztette Hirohito japán császárt, hogy a háborúpárti japán kormányt meggyőzze a fegyverletétel szükségességéről.

A szakértő történelmi tényként említette azt is: az amerikaiak azon a véleményen voltak, hogy az önfeláldozó japán kamikaze módszerek számos további amerikai életet követelnének, és a háborút nem lehet a "megszokott" eszközökkel befejezni. Ezért olyan támadást intéztek a japánok ellen, amely egy csapásra megakadályozta további amerikai életek kockáztatását. A háborút Japán kezdte az Egyesült Államok ellen, az atomtámadás - aránytalanul nagy és borzasztó erejű - visszacsapás volt, és ez a tény a kortársak szemében felmentést jelenthetett az atombomba ledobása körüli erkölcsi viták során.

Hivatalban lévő amerikai elnökként elsőként Obama látogat Hirosimába. Célja semmiképpen nem az, hogy bocsánatot kérjen az atombomba ledobásáért, hanem az, hogy felhívja a figyelmet a háborúk mindenkori civil áldozatainak tragédiájára. Ebből kiindulva a látogatás békeüzenet, amely egyetemesebb, elvontabb értelemben kötődik a hirosimai támadás emlékéhez. Különös jelentősége van ennek akkor, amikor az Egyesült Államok háborúkat viselt és visel a világ számos térségében. Ebből kiindulva Barack Obama bizonyos mértékben egyfajta lelkiismereti parancsot teljesít.

A hirosimai látogatás annak a szimbolikus politizálásnak a része, amely elnökségének utolsó hónapjaiban az egyetlen lehetőség maradt Obama számára, hiszen a Kongresszus republikánus többsége rendkívüli módon izolálta őt a Fehér Házban. Ezt igyekszik olyan külpolitikai lépésekkel ellensúlyozni, amelyekkel az Egyesült Államok bizonyos gesztusokat tud tenni.

Ezért igyekszik "a béke őreként" fellépni. Ennek jele a guantánamói támaszpont felszámolásának terve, a kubai nyitás gesztusa, vagy az elnöki látogatás Vietnamban és az amerikai fegyverembargó ottani felfüggesztése, azaz a hidegháború maradványainak a felszámolása. Mindezzel a búcsúzó elnök saját történelmi képét is igyekszik a legjobb színekben megörökíteni - jelentette ki az MTI-nek Frank Tibor, aki szerint "nagyon sok tényleges eredmény Obama elnöki időszakából nem kerül be a történelemkönyvekbe".