A brit kormány a nemzetközi jog és a fennálló egyezmények megsértésének tartja, tehát élesen ellenzi a krími orosz beavatkozást. William Hague külügyminiszter egyenesen az Európát fenyegető legnagyobb 21-ik századi veszélynek nevezte ezt. De úgy tűnik, Oroszország-ellenes gazdasági szankciókat csak akkor vezetne be, ha Ukrajnát orosz katonai támadás érné.

A szankciók ugyanis tetemes kárt okoznának a brit gazdaságnak. Az orosz államkincstár és egész sor orosz oligarcha használja ki a londoni üzleti negyed, a City bankjai és más pénzintézetei által nyújtott lehetőségeket milliárdos összegek befektetésére. A luxuskedvelő orosz nagytőkések megkezdték a legértékesebb ingatlanok, paloták, hatalmas vidéki kastélyok felvásárlását.

A brit kormány, a hosszúra nyúlt válságos időszak után, jelenleg gazdasági fellendülésben bizakodik, ezt nem kis mértékben az ingatlanpiac gyors erősödésére alapozza. Az esetleg meghozandó szankciók szétpukkaszthatják a buborékot. És az összefonódás nem egy irányú. Csak egy példa: a British Petroleum 20 százalékban tulajdonosa az orosz energia-óriásnak, a Roszneftnek.

A City mindig is erős hatást gyakorolt a brit politikára. Az üzleti élet befolyásos mozgatói között pedig egyre-másra tűnnek fel az oligarchák, - bár döntő szerepet még nem játszanak. A The Daily Telegraphban jelent meg elemzés a minap, amelynek az a lényege, hogy az orosz tőke szankcionálásával a brit kormány a "nyitott gazdaság" a meghirdetett, nagy vonzerőt jelentő politikáját hazudtolná meg.

Az oligarchákat az vonzza, hogy a City élénk pénzforgalma és viszonylag laza szabályozottsága nagy manipulációs lehetőségeket nyújt, a törvényesség keretein belül. Ebből, és az ingatlan-befektetésekből a szigetországnak óriási haszna van.

A már ismert - több esetben idetelepült - orosz oligarchák mellett új nevek tűnnek fel. Megjelent például a 22 milliárd dollár vagyonnal rendelkező Alisher Uszmanov, a 16 milliárd dollár vagyonú Viktor Vekselberg és Mihail Prohorov, akinek a vagyonát 13 és fél milliárd dollárra becsülik.

Kizárásukat a brit tőkepiacról Anglia kétszer is meggondolná.