Örökre emlékezetes marad Latin-Amerika számára a 2013-as év, amelynek két legmeghatározóbb pillanata mindössze pár nap különbséggel történt: Caracasban március 5-én jelentették be, hogy meghalt a XXI. századi szocializmust meghirdető Hugo Chávez venezuelai elnök, március 13-án pedig az óceán túloldalán, Vatikánban hírül adták, hogy Jorge Mario Bergoglio argentin bíboros személyében megválasztották a 266. pápát, az első latin-amerikai katolikus egyházfőt.

A 14 évig hatalmon lévő Chávez legfőbb öröksége a venezuelai társadalom mély megosztottsága, amely tetten érhető volt a halála után tartott választások szoros eredményében is. A győztesként kikerült utódjelölt, Nicolás Maduro hitet tett a "bolivári forradalom" vívmányainak megszilárdítása mellett, és részben e törekvés jegyében novemberben teljhatalmat kért és kapott a parlamenttől.

A venezuelaiak után a legjobban Kuba lakosságát viselte meg Chávez elvesztése, akit Fidel Castro volt kubai vezető népe valaha volt "legjobb barátjának" nevezett. A karibi szigetországban - ahol februárban újabb 5 évre megerősítették államfői tisztségében Castro öccsét, Raúl Castrót - az év meghatározó történése azonban az új migrációs törvény életbe lépése volt, amely a legtöbb kubai számára véget vetett a külföldre utazást évtizedek óta akadályozó korlátozásoknak.

Havannára nemcsak a belső változások irányították a világ figyelmét, hanem a kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) marxista gerillaszervezet közötti békefolyamatban bekövetkezett áttörés is. A 2012-ben indult tárgyalások 2013-ban is folytatódtak a kubai fővárosban, és a hat fő napirendi pontból kettőben - az agrárreform és a politikai szerepvállalás kérdésében - megállapodás is született. Juan Manuel Santos kolumbiai elnök a megbeszélések sikerén felbuzdulva novemberben hivatalosan is bejelentette: indul a 2014. májusi elnökválasztáson, hogy "elvégezze a feladatot", és megteremtse a "konfliktus- és kokainmentes Kolumbiát".

Evo Morales bolíviai elnök eközben azzal büszkélkedhet, hogy elérte a nemzetközi közösségnél, ismerjék el hazája jogát a kokacserje levelének rágásához. La Paz ezzel az engedménnyel januárban - két évi szünet után - ismét csatlakozott az ENSZ 1961-es bécsi kábítószer-ellenes egyezményéhez. A bolíviai államfő ezenkívül az ország tengeri kijáratának visszaszerzése céljából keresetet nyújtott be Chile ellen a hágai Nemzetközi Bíróságon. Mindezek után Morales jó esélyekkel indul a 2014-es elnökválasztáson, amelyen már harmadik mandátumáért szállhat ringbe, köszönhetően az alkotmány idei módosításának.

Míg a bolíviaiak tovább rághatják a kokalevelet, az uruguayiak a jövőben még zavartalanabbul füvezhetnek, mivel a parlament év végén elfogadta a José Mujica államfő által kezdeményezett, a marihuána korlátozott termesztését és állami felügyelet melletti eladását lehetővé tevő - a világon egyedülálló - jogszabályt, amely a kormány érvelése szerint a kábítószer-ellenes küzdelem része.

A törvény miatt aggodalmának adott hangot mások mellett a szomszédos Brazília, kételkedve az intézkedés hatékonyságában. A legnépesebb latin-amerikai országnak amúgy is van elég gondja: Dilma Rousseff elnök az év közepén jobb állami szolgáltatásokat követelő tömegtüntetésekkel szembesült. A lakosság haragját közvetlenül a buszjegyek árának emelése váltotta ki, de egyhamar felszínre tört a korrupció és az állami források pazarlása miatt érzett düh is a 2014-es futball világbajnokságra lázasan készülő Brazíliában.

Hasonló okokból fakad a társadalmi elégedetlenség Argentínában, ahol az októberben agyműtéten átesett Cristina Fernández de Kirchner elnök pártja a félidős kongresszusi választásokon a voksok mindössze 33 százalékát szerezte meg, s bár az ellenzék nem került többségbe, elegendő mandátumot szerzett ahhoz, hogy meghiúsítsa a Kirchner 2015 utáni hatalmon maradását célzó alkotmánymódosítási terveket.

Az államfői tisztséget először betöltő, alig több mint egy éve hivatalban lévő Enrique Pena Nieto mexikói elnök politikailag kockázatos reformokba kezdett, s bár az egyik legégetőbb probléma, a biztonság terén - a Los Zetas drogkartell vezetőjének őrizetbe vételén kívül - nem sok haladást ért el, keresztülvitte az oktatási törvényt, amelynek célja, hogy csak a minőségi oktatásra alkalmas pedagógusok léphessenek tanári pályára, illetve léphessenek előrébb karrierjükben.

A harmadik mandátumát töltő baloldali Daniel Ortega nicaraguai elnök is a prioritások közé helyezte az alaptörvényt, és az annak módosítását célzó reformcsomag benyújtásával megnyitotta az utat 2016-os újraválasztása előtt.