Négy tartományi választáson, egy országos népszavazáson és egy parlamenti választáson szólították urnákhoz az osztrák választópolgárokat tavaly Ausztriában.

Tartományi szinten a karintiai politikában állt be a legnagyobb változás. A legnagyobb ellenzéki párttal, a jobboldali populista Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) szövetségben lévő Karintiai Szabadságpárt (FPK) földcsuszamlásszerű vereséget szenvedett a márciusi tartományi választáson. Az Olaszországgal és Szlovéniával határos alpesi tartományt negyed századon át kormányzó és 2009-ben még a szavazók 44 százalékának bizalmát elnyerő FPK csak 17 százalékot szerzett és kiszorult a helyi kormányzásból.

Politikai kommentátorok szerint az FPK népszerűségét nem kis részben alapítójának, a 2008-ban balesetben elhunyt Jörg Haider karintiai tartományfőnöknek, illetve Haider tovább élő imázsának köszönhette, ami a jelek szerint mostanra végleg elenyészett. A párt népszerűségét az elmúlt években botrányok tépázták meg. Ezek egyike a Hypo Alpe Adria (HGAA) bankhoz kötődik. A magát tartományi pénzintézetből nemzetközi bankcsoporttá kinövő HGAA gazdálkodása körüli, s részben még Jörg Haider idejére eső visszásságok oda vezettek, hogy a központi kormányzatnak 2009 végén 1,5 milliárd euró költséggel kellett megmentenie a csődtől a bankot.

Nem hozott viszont meglepetéseket a szeptemberben megtartott parlamenti választások eredménye. Az előzetes felméréseknek megfelelően ismét a kevés megszakítással az országot 1945 óta kormányzó két párt, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) kapta a legtöbb szavazatot (26,5, illetve 23,7 százalék), és így a kormányalakításra szóló megbízást.

A szeptemberi választási eredmény azonban mindkét párt számára történelmi mélypontot jelentett, s kétharmados parlamenti többségét is elvesztette a koalíció. Erre tekintettel a kormányalakítási tárgyalások kezdetekor a két párt tartalmi és stílusbeli megújulást ígért együttműködésükben. A december közepére tető alá hozott kormányprogram alapján azonban sok elemző kételkedik ebben.

A kormányprogram egyik legfontosabb célkitűzése, hogy 2018-ig több mint másfél évvel, hatvan év fölé emelkedjen a tényleges nyugdíjba vonulási életkor Ausztriában. A koalíció még az előző parlamenti ciklusban elfogadott egy többéves programot a költségvetési hiány 2016-ig való megszüntetése érdekében. Ezt a célt a kormányprogramban nagyobb adóemelések nélkül, Werner Faymann kancellár szavai szerint kisebb "adókiigazításokkal" tervezik elérni. Lekerült a napirendről például az SPÖ választási programjában szereplő vagyon- és örökösödési adó bevezetése, ami az elmúlt évek egyik fő vitatémája volt a koalíciós pártok között.

Egyes elemzők azonban éppen azt vetik a vezető pártok szemére, hogy ismét elmulasztanak régóta szükséges, nagyobb arányú reformokat a közigazgatásban, az oktatásban és az adózásban. A Profil magazin "ötlettelennek, ambíciómentesnek és gyávának", a svájci Neue Zürcher Zeitung tarka "rongyszőnyegnek" nevezte a koalíciós megállapodást.

Az új kormány csak néhány hete kezdte meg működését. Stílusbeli megújulást egyelőre az elsősorban az ÖVP-s kormánycsapatot érintő személyi változások jeleznek. Az új miniszterek egyike egyúttal Ausztria eddigi legfiatalabb minisztere. A mindössze 27 éves Sebastian Kurz a külügyi tárcát veszi át Michael Spindelegger alkancellártól.

Az osztrák társadalom politikai megújulás utáni igényét jelzi a vezető pártok csökkenő támogatottsága mellett az is, hogy két olyan párt is bejutott a parlamentbe, amelyek a választást megelőző egy évben bontottak zászlót. A Frank Stronach osztrák-kanadai vállalkozó alapította Stronach Csapata 5,9 százalékot, az alulról szerveződő jobboldali liberális párt, a NEOS 4,3 százalékot kapott.

Egy dolgot viszont változatlanul szeretnének látni az osztrákok: a 2013-as év elején megtartott népszavazáson részt vevők 60 százaléka elutasította a sorkötelezettség eltörlését. Az eredményben nem honvédelmi szempontoknak, hanem a fegyveres helyett választható polgári szolgálat társadalmi megbecsülésének volt a legnagyobb szerepe. A sorkatonaság mellett voksolók 70 százalékának döntésében játszott fontos szerepet az, hogy fontosnak tartották a polgári szolgálat megtartását. 63 százalék számára fontos volt a hadsereg katasztrófahelyzetekben való bevethetősége is. Ezzel szemben a sorozás-pártiaknak csak a fele gondolja úgy, hogy a sorkatonaság jobb az ország biztonsága szempontjából, mint a hivatásos hadsereg.