Hans-Olaf Henkel erről saját legújabb könyvének berlini bemutatóján beszélt. A "Mentsétek meg a pénzünket! - Németország kiárusítása, avagy miként veszélyezteti jólétünket az euróval folyó csalás" című 200 oldalas kötetben a szerző élete legnagyobb tévedésének nevezi, hogy annak idején támogatta az euró bevezetését. Ami ugyanis kezdetben áldásnak tűnt az egységes Európa szempontjából, az mára olyan jelzálognak bizonyult, amely nem csak az európai közösség jövőjét, de mindenekelőtt Németországét fenyegeti.

A BDI és az IBM Németország korábbi elnöke rámutatott: a politikusok hazudtak, amikor azt ígérték, hogy be fogják tartani a maastrichti kritériumokat. Megszegték ígéretüket, most pedig a németeknek "a gatyájuk is rámegy" a görögök, írek, és talán hamarosan a portugálok meg a spanyolok megsegítésére. Európai transzferunió: a gazdagabb országok fizetnek a szegények helyett, ez így nem mehet tovább - hangoztatta Henkel.

Véleménye szerint a kiutat az euró kettéválasztása jelenti: be kell vezetni egy északi meg egy déli eurót. Az előbbit azokban az országokban, amelyek hisznek a stabil állami pénzügyekben, az utóbbit meg a pénzügyi fegyelmet lazábban értelmező délieknek: görögöknek, portugáloknak, olaszoknak, franciáknak, spanyoloknak. Az északi euró alacsony kamatai felpörgetnék az ottani gazdaságot - a déliek viszont a magasabb kamatoknak köszönhetően végre egy kis fegyelmet tanulnának - vélte a 70 éves Henkel.

A könyvbemutató vendégeként a szerző mellett helyet foglaló német gazdasági miniszter szemmel láthatóan feszengett a fentiek hallatán. Rainer Brüderle elismerte ugyan, hogy Henkel joggal mutat rá a közös fizetőeszköz gyönge pontjaira, így arra, hogy az egyes államok "eltérő filozófiával" viszonyulnak a valutaunióhoz. A kétféle euróövezetre való áttéréssel azonban ötven évnyi európai megértés és integráció veszne kárba, ezért a kettéosztás nem lehet megoldás - így Brüderle.

Abszurdnak nevezte és elvetette Henkel ötletét a hamburgi világgazdasági intézet (HWWI) főnöke is. Thomas Straubhaar szerint az elképzelés megvalósítása megdöbbentő következményekkel járna. Északon felértékelődne a fizetőeszköz, délen viszont leértékelődés menne végbe. Ezáltal jelentősen megdrágulna a német kivitel, ami drámai következményeket vonna maga után a német iparra nézve. Ráadásul fennállna annak a veszélye - tette hozzá Straubhaar -, hogy az a pénz, amelyet német bankok a déli euróövezet államainak kölcsönöztek, örökre eltűnne. Ha ugyanis délen leértékelés történik, azzal megdrágulnak az adósságok - például azok, amelyekkel spanyol cégek tartoznak német bankoknak.