69 napon át várt Chile és Bolívia is - mivel az egyik bányász onnan származik - arra, hogy kimentsék az augusztusban mélyben rekedt dolgozókat. Magyar idő szerint a reggeli órákban aztán a mentőkapszulából a szemét védő napszemüvegben a felszínre lépett az első, Florencio Avalos, akit 7 éves fia, felesége és Sebastian Pinera chilei elnök ölelt át.

Egy órával később követte őt Mario Sepulveda Espina, akit szintén felesége üdvözölt, és aki szuvenírként kődarabokat hozott fel a föld alatti cellából a mentőalakulatok tagjainak. Mario fel-le ugrálva bizonygatta, hogy teljesen jól van, de az egészségügyi előírásoknak megfelelően neki és másoknak is hordágyra kell feküdniük, hogy kórházi kivizsgáláson essenek át. A harmadik dolgozó, Joan Illanes menetrendszerűen, egy óra múlva érkezett, majd kihúzták az egyetlen bolíviai bányászt is.

Az Atacama sivatagban fekvő San José bánya környékét ellepték a chilei zászlók és a városokban elkezdődött az ünneplés. Több iskolában nincs tanítás, hogy a gyerekek tévén tudják követni a chilei történelem egyik meghatározó eseményét.

Florencio Avalost azért hozták fel elsőként, mert ő a legjobb fizikai állapotban lévő dolgozók egyike. A mentőakció középső szakaszában jönnek felszínre a gyengébbek. Kiderült az is, hogy utoljára a műszakvezető, Luis Urzua ér a felszínre. Õ volt az, aki 17 napon át tartotta a lelket a férfiakban, miután a bányaomlás után nem tudtak kommunikálni a külvilággal.

Az ötödik bányász kimentése után bányászokat felszínre hozó mentőkabin 48 percen keresztül nem működött, mert meg kellett olajozni a görgőit, hogy biztosítsák a kapszula egyenletes haladását a furatban. A szünet után gond nélkül kiemelték a hatodik és a hetedik bányászt is a több mint 600 méteres mélységből.

A mentésről készített legújabb fotókat és videókat megnézheti a BBC, a Spiegel és a CNNhonlapján, a mélyben rekedt bányászok portréját pedig innen ismerheti meg.

A mágikus szám

A 33-as számnak különleges jelentőséget tulajdonítanak az állítólag babonás bányászok: 33-an vannak, 33 napig tartott a fúrónak, hogy leérjen a lent rekedtekhez, és a római katolikus chileiek úgy hiszik, Jézus Krisztus 33 évesen halt meg.

Még Pinera elnök is mágikus számról beszélt, amikor az első bányászt üdvözölte a felszínen. Sőt, ha összeadjuk a mentés dátumát (10.10.13), akkor is a 33-as számot kapjuk meg.

Késleltetik az élő közvetítést

A mentőakció kezdetén leküldték a Codelco állami bányacég és a chilei haditengerészet kommandósainak egy-egy mentősét, akik vizsgálatnak vetik alá a kimentendő bányászokat.

Az aprólékosan megtervezett mentéshez hasonlóan a chilei hatóságok a média szerepére is odafigyeltek. Csak a chilei állami tévé operatőre lehet jelen, amikor a felszínre érkezik a Főnix mentőkapszula és a kormány fotósa készíthet csak képeket, hogy így óvják a bányászokat a riporterek rohamától.

A felvételek sugárzását 30 másodperccel késleltetik a váratlan eseményekre felkészülve. Bár a mérnökök alaposan átvizsgálták a mentőaknát, a legrosszabb, ami történhet, hogy esetleg egy meglazult szikladarab eltorlaszolja a nyílást, a kapszulát felhúzó kábel túlmelegszik, vagy egy pánikrohamot kapó bányász kárt okoz a mentőkapszulában.

Novemberben akart nyugdíjba menni

A 33 bányász legfiatalabbika a 19 éves Jimmy Sanchez, akit ötödikként mentettek ki a mélyből. A fiatal vájár mindössze öt hónapja dolgozott, amikor augusztus 5-én a bányában rekedt 32 társával együtt.

A legidősebb a 63 éves Mario Gomez, aki már 12 éves kora óta dolgozik bányászként, és a baleset előtt éppen azt fontolgatta, hogy novemberben nyugdíjba megy. Õ volt a kilencedik bányász, akit kimentettek.

A "harminchármak" 3 csoportban dolgoztak abban az egy kilométer hosszú alagútban, amelyben lent rekedtek. Mindegyik csoportnak volt egy vezetője.

Egy nap a mélyben

A mélyben rekedt bányászoknak a mentőalakulatok rendszeresen juttattak le élelmet és gyógyszereket, sőt még kommunikációs lehetőséget is biztosítottak a családtagokkal. A reggelit fél kilenc körül kapták meg a bányászok, akiknek délelőtt még járt egy kis nassolni való. Az ebéd előtt külön időt jelöltek ki az imádkozásra, majd vákuumcsomagolásban megérkezett a főtt étel.

Ezután jött a "személyes időtöltés", a levélírás a szeretteiknek, a takarítás, a társasjáték és a testmozgás. A délutáni ételt két részben kapták meg: fél hat körül uzsonnáztak, majd este kilenckor volt a vacsoraidő.