A "messziről" ebben az esetben szó szerint értendő. A kései kommunizmus nomenklatúrájának típusát megtestesítő Azarov 1947-ben született az oroszországi Kalugában, s élete nagy részét a szovjet szénbányászat apparátusában töltötte. Csak 36 évesen települt át Ukrajnába. Amikor a köztársaság 1991-ben függetlenné vált, a Donyec-medencében folytatta pályafutását, az ország oroszbarát és orosz ajkú szén- és acélipari bázisában.

Bár ukrajnai politikai pályája során volt már pénzügyminiszter, sőt helyettes kormányfő is, még soha senki nem hallotta ukránul beszélni. Elődjével, a szőke hajfonatával az ukrán függetlenség ikonjává nemesedett Julija Timosenkóval ellentétben Azarov soha nem próbálta leplezni orosz identitását.

Miniszterelnöki beiktatása mentorának, Viktor Janukovics elnöknek a hatalmát teljesíti ki - azét a politikusét, aki Azarovhoz hasonlóan a donyeci iparvidék üzleti összefonódásait testesíti meg. Janukovics barátai jól dolgoztak a kormányfőválasztás előtti napokban.

Módosították a parlament ügyrendjét, hogy a maguk oldalára csábíthassanak néhány képviselőt az előző kormánykoalíció hívei közül (ami korábban lehetetlen volt). Emellett elegen álltak át hozzájuk Timosenko "nyugati" irányultságú tömbjéből, így létrejött a parlamenti többség egy Janukovics szájízének megfelelő kormány megválasztásához.

Hogy az oroszbarát államfő éppen Azarovot választotta kormányfővé, sokat elárul a nyugatbarát tábor kudarca utáni Ukrajna várható irányvonaláról. A "Donbassz" összefonódásain belül ugyanis Azarov vezeti a különösen "szovjet" jellegű csoportot.

Ellentétben a fiatalabb oligarchákkal, akik vezető szerepet játszanak Janukovics mozgalmában, a Régiók Pártjában, az ő hatalmának alapját nem tisztázatlan eredetű milliárdos magánvagyon képezi. Azarov nem "businessman", hanem klasszikus apparatcsik, és mint ilyen a 90-es évek óta csaknem ugyanolyan erős hatalomra tett szert, mint az acélbárók.

Azarov befolyásának gyökerei arra az időre nyúlnak vissza, amikor Leonyid Kucsma elnök alatt az adóhatóság főnöke volt; ő parancsolt 70 ezer, részben fegyverrel ellátott adóbehajtónak. Ez a "hadsereg" a fő hatalmi tényezők közé tartozik Ukrajnában: tagjai jogosultak az adóhátralék behajtására (illetve kenőpénz ellenében annak elengedésére).

Azarov később pénzügyminiszterré lépett elő: ebben az időszakban honosodott meg az a szokás, hogy a törvényben rögzített adó-visszatérítést a hatóság mindaddig késleltette, amíg az arra jogosult személy hajlandó volt lemondani az összeg 20 százalékáról - az illetékes ügyintéző és barátai "fáradozásainak" honorálásaként.