Gajdar az első orosz elnök, Borisz Jelcin gazdasági biztosaként vált ismertté és vonta magára sokak gyűlöletét 1992-ben a sokkterápiával - az árak felszabadításával és a privatizáció első hullámának beindításával -, amivel lerakta a következő tíz év gazdasági felvirágzásának alapjait. 1992 júniusától decemberéig Oroszország megbízott miniszterelnöke volt.
    Az Interfax hírügynökség értesülése szerint Moszkva melletti vidéki házában halt meg trombózis következtében.
    Anatolij Csubajsz, az egykori szoros szövetséges a hír hallatán kijelentette: Gajdar a kilencvenes évek elején megmentette Oroszországot az éhínségtől, a polgárháborútól és a széthullástól. "Nagy ember volt, nagy tudós és nagy államférfi. A világtörténelemben kevesen mérhetők hozzá az intellektus erejében, a múlt, a jelen és a jövő értelmezésének tisztaságában, a nehéz, de elkerülhetetlen lépések megtételére való készségben" - mondta Csubajsz.
   
Lev Ponomarjov ismert jogvédő úgy nyilatkozott: a társadalom igazságtalan volt Gajdarhoz, mert nem értékelte kellően hozzájárulását Oroszország posztkommunista fejlődéséhez, s azt, hogy nem volt rajta kívül senki, aki gazdaságilag meg tudta volna menteni az országot.
   
Nyikita Belih, az ország egyetlen liberális kormányzója szerint Gajdar olyan jelentős szerepet játszott Oroszország történelmében, hogy annak felbecsülésére egyelőre nincs mód.
   
Jegor Gajdar 1956-ban született, apja a Pravda című lap katonai tudósítója volt, egyik nagyapja Arkagyij Gajdar író, lánya, Marina pedig ismert ellenzéki.
   
Gajdar kitüntetéssel végezte a Moszkvai Állami Egyetem (MGU) közgazdasági szakát, majd számos tudományos intézetben dolgozott. Kommunistából és a kommunista párt ideológiai folyóiratának szerkesztőjéből a jelcini reformok idején vált liberálissá, s 1991-ben ki is lépett a kommunista pártból.