A médiában gúnyosan "trónörökösnek" is nevezett fiú jelölés miatt több mint két hete zajlik a politikai vita Franciaországban, és Nicolas Sarkozyt bírálói egyszerűen "nepotizmussal" vádolták, amiért egyetértett azzal, hogy a mindössze 23 éves, egyetemi diplomával még nem is rendelkező Jean megpályázza ezt a posztot. Az ambiciózus fiú egyébként jelenleg másodéves, amúgy évismétlő joghallgató a Párizsi 1-es számú egyetemen, egyben az ország leggazdagabb megyéje, a fővárossal nyugatról közvetlenül határos Hauts-de-Seine - magyarul Felső Szajna - közgyűlése kormánypárti frakciójának elnöke.

És éppen e funkciója tette lehetővé, hogy megpályázza a La Defense-t irányító hivatal, közismert nevén az EPAD elnöki tisztét. Az üzleti negyed ugyanis "kiemelt nemzeti műveleti területnek" számít, melyet még Charles de Gaulle tábornok hozott létre 1958-ban, és igazgatótanácsába a környező települések is delegálnak egy-egy tagot. A jelenleg 3,3 millió négyzetméternyi irodát magába foglaló negyedben 2500 cég működik, köztük számos tőzsdén jegyzett francia vállalat, az ott dolgozó alkalmazottak száma pedig eléri a 150 ezret.

Az EPAD tehát stratégiai helynek számít, ez a hivatal adja ki ugyanis az újabb építési engedélyeket, dönt a rendezési tervekről, illetve tárgyal az újonnan érkező befektetőkkel. A gazdasági sajtó szerint a kapcsolatteremtés különleges helye, nem véletlen, hogy a testület elnöki tisztét egy éven keresztül, 2005-től 2006-ig maga Nicolas Sarkozy töltötte be. A politikai karrierjét módszeresen és tudatosan építő Jean Sarkozy mostani lépése, elemzők szerint legalábbis, hasonló megfontolásból fakadt: olyan posztot célozni meg, ahol rövid idő alatt megismerkedhet a legbefolyásosabb francia és nemzetközi üzleti szereplőkkel.

A Sarkozy család és környezete azonban nem számolt a közvélemény erős ellenállásával, ami a fiú első magabiztos megnyilvánulásából is azonnal kitűnt. Jean Sarkozy ugyanis az őt ért kritikákra csökönyösen azt hajtogatta, hogy "ugyanolyan jelölt vagyok, mint bármilyen más politikus", illetve, hogy jelölése "teljesen legitim". A helyzet akkor vált kifejezetten komikussá, amikor a kormány tagjai, valamint a kormányzó párt befolyásos személyiségei is elkezdtek mögötte felsorakozni.

François Fillon kormányfő például azt hangsúlyozta, hogy választásról és nem kinevezésről van szó, mások Jean "tehetségét és dinamizmusát" dícsérték, sőt, olyanok is voltak, akik "kedvességét és szimpatikusságát" emelték ki. Néhány napja a vitának maga Nicolas Sarkozy akart véget vetni, mondván, a fián keresztül ellenfelei valójában őt támadják.

A művelet azonban nem sikerült, a bírálatok nem maradtak abba, egy magánszemély több mint 45 ezer aláírást gyűjtott össze, melyben Jean Sarkozyt a jelöltségtől való visszalépésre szólítják fel, a közvéleménykutatások pedig azt mutatták, hogy a választók 64 százaléka kifejezetten rossz véleménnyel van az államfő fiának törtetéséről.

És bár Jean Sarkozy még két napja is azt mondta, hogy mindenképpen megméretteti magát, csütörtök este az állami televízió, a France2 egyik adásában váratlanul bejelentette visszalépését. "Ez a saját döntésem" - mondta a fiatal politikus, elismerve ugyanakkor, hogy konzultált Nicolas Sarkozyvel, de hagsúlyozta, nem mint államfővel beszélt vele, hanem mint az apjával.

A lépést a kormánypárti politikusok azonnal üdvözölték, és "érett, bátor" elhatározásnak nevezték, az ellenzék viszont úgy véli: a közvélemény nyomása meghozta a kellő eredményt, és sikerült megakadályozni, hogy Franciarszág egy banánköztársaság szintjére süllyedjen le.