Az 1959-es kubai forradalom vezérének hatalmát nagyon kevés alkalommal érte komoly belső fenyegetés. Ezek egyike volt az 1994 nyarán kirobbant havannai zavargás, amelyről nyilvánosan beszélni igen szokatlan dolognak számít a karibi szigetországban.

A Granma szerdai számában a szocialista forradalom győzelmének minősítette az augusztus 5-én történt eseményeket, amelyeket a Castro-ellenes aktivisták az "ellenállás napjaként" ünnepelnek.

1994 nyarán az élelmiszer- és üzemanyaghiány miatt súlyos helyzet alakult ki az országban. Elkeseredett kubaiak külföldi nagykövetségeket rohamoztak meg és kértek náluk menedékjogot, míg mások a havannai kikötőben álló hajókat kerítették hatalmukba, hogy eljussanak az Egyesült Államokba. Augusztus 5-én, miután rendőrök állítólag megakadályozták egy újabb hajó elfoglalását, kubaiak százai gyűltek össze Havanna híres tengerparti sétányán, a Malecónon. "Szabadságot!" - kiabálták a tömegben, miközben kövekkel hajigálták meg a rendfenntartókat.

Az ilyen utcai tiltakozások elképzelhetetlenek voltak - és most is azok - Kubában, ahol rendőrök állnak szinte minden utcasarkon, és minden lakónegyedben működnek a kormány védelmezésével és a lakosság megfigyelésével megbízott "forradalmi bizottságok". Fidel Castro a hadsereg egyik gépkocsijával megjelent a Malecónon, hogy meghallgassa és megnyugtassa a tüntetőket, ami sikerült is neki.

"Ahogy Fidel mondta, az nem volt egy rossz nap a forradalom számára, de most ez a forradalom újbóli megerősítésének napja" - írta a Granma, amely ugyanakkor "nagy feszültség pillanatának" nevezte a zavargássá fajult tüntetést. A feszültség olyan magas szintre jutott, hogy Castro rövid időre megnyitotta a határokat, aminek eredményeként közel 37 ezer ember hagyta el hazáját és indult el az Egyesült Államokba.

A súlyosan beteg Fidel Castro három éve nem mutatkozott a nagy nyilvánosság előtt, és tavaly februárban mondott le az államfői tisztségről öccse, Raúl Castro javára. Augusztus 13-án ünnepelné 83. születésnapját, de az a hír járja, hogy még tovább romlott egészségi állapota.

A gazdasági világválság következményeként a kubai gazdaság növekedése erősen visszaesett, a helyzet már erősen hasonlít az 1990-es évek elejét és közepét jellemző kemény időkre.