A holokauszttagadók hatékonyan terjesztik véleményüket: sok fiatal csak ezzel találkozik, és gyakran nem ismeri a tényeket - mondta az InfoRádiónak a jeruzsálemi Jad Vasem Holokauszt Intézet magyar-román részlegének vezetője.

Chava Baruch szerint Európának szabadabbá és mélyebb gondolkodásúvá kellett válnia ahhoz, hogy döntés szülessen a "népirtás, emberiségellenes bűntett és háborús bűn" tagadásának büntethetőségéről.

A Jad Vasem intézet munkatársa helyesli, hogy hamarosan törvény szabályozza a kérdést: az emberek jobban átgondolják, mit tesznek vagy mondanak, ha tudják, hogy azért megbüntethetik őket - mondta.

Chava Baruch ugyanakkor úgy véli, hogy a törvény szövege politikai manipulációknak adhat alapot, mivel alkalmazása attól függ, hogyan határozzák meg például a háborús bűn fogalmát.

Büntetendő

Az uniós tagállamok igazságügyi miniszterei tavaly novemberben állapodtak meg arról, hogy büntetendővé kell tenni a népirtás vagy az emberiesség elleni bűntett "nyilvános helyeslését, tagadását vagy ártalmatlan cselekményként való beállítását". Ugyanez vonatkozik a rasszista gyűlöletre vagy erőszakra buzdító szándékos és nyilvános kijelentésekre. A büntetés egy és három év közötti szabadságvesztés, de a tagállamok ennél szigorúbb szankciót is előírhatnak.

Az EU-tagok két évet kaptak arra, hogy átültessék a nemzeti jogrendbe az uniós kerethatározat előírásait; a holokauszt tagadásának legkésőbb 2010 decemberéig a brit jogban is büntetőjogi kategóriaként kell megjelennie. A tagállamok ugyanakkor eltekinthetnek az eljárástól, ha a kijelentések nem veszélyeztetik a közrendet, vagy nem fenyegető, vagy sértő, gyalázkodó jellegűek.

A jogi értelmezésnek tehát marad tere bőven. A kivételek és jogi finomságok főként brit nyomásra kerültek az egyhangúlag elfogadott kerethatározatba, a britek ugyanis attól tartottak, hogy az előírások túlságosan korlátozhatják a szólás- és véleményszabadságot.

Korábban egyes skandináv államokban is szabadon lehetett terjeszteni a nemzetiszocializmust dicsőítő írásműveket vagy korabeli náci kötetek reprintjeit. A szigorítást ezekben az országokban is be kell vezetni.

Hét évig tartott, mire a tagállamok megállapodásra jutottak a holokauszttagadás, a rasszizmus és az idegenellenesség egységes büntetéséről. Az Európai Bizottság első javaslata 2001-es keltezésű, ám a jogászi munka évekig szünetelt, mert a felek nem tudtak közös nevezőre jutni. Elsőként Olaszország futtatta zátonyra a tárgyalásokat, azután pedig közép- és kelet-európai államok támasztottak olyan követeléseket, amelyekről igen nehéz volt megállapodásra jutni; azt követelték, hogy a sztálinizmus bűneinek tagadása is legyen büntetendő. Erre azonban nem került sor.

A kompromisszumos formula a "népirtás, emberiségellenes bűntett és háborús bűn" tagadásának fogalmán alapul, amelyet a II. világháború után felállított nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék dolgozott ki. A megegyezést végül 2007 első felében, a német EU-elnökség idején sikerült tető alá hozni, ám még ezután is csaknem 20 hónapig tartott, amíg hét tagállam törvényhozásában sikerült meggyőzni az ellenzőket, és a parlamentek elfogadták a kerethatározatot. Ennek gyakorlati hatékonysága azonban csak akkor derülhet ki, ha majd valamennyi tagállam ehhez igazítja saját nemzeti jogszabályait.