Szerbia polgárai alig hiszik, hogy Münchenben feleannyiba kerül az étolaj, mint Újvidéken, Szabadkán vagy Belgrádban, sőt, ott a tojás és a hús is olcsóbb.

A rendszerváltással és Szlobodan Milosevics menesztésével az emberek fel-, az árak pedig elszabadultak.

A 25 eurós átlagfizetések mellett Szerbia polgárai mégis igyekeznek legalább színlelve élvezni a demokrácia előnyeit. Például úgy, hogy azt a keveset, amit megkeresnek, jó előre elköltik.

A karácsonyi és újévi bevásárlások ily módon a csábító bank- és hitelkártyák jegyében zajlanak. "A bankkártya mindent kibír" jelszóval vásárolni indulók az árakat szinte nem is nézik, arra pedig már senki sem figyel oda, hogy a kereskedők haszonkulcsa négyszer nagyobb, mint az uniós átlag, gyakran a 35-40 százalékot is eléri.

Ennek következménye, hogy egy csomag pelenka Szerbiában kétszer annyiba kerül, mint Ausztriában vagy Németországban.

Arra is kevéssé figyelnek oda a szerbek, hogy a bankok átlagosan 18-20 százalékos kamat ellenében "segítenek".

A bevásárlóközpontok hömpölygő forgalma láttán abban is kételkedhetnénk, hogy Szerbiában az egy főre eső nemzeti jövedelem csupán az egyharmada az európainak. Pedig így igaz, és az is a valósághoz tartozik, hogy a tervezett 6,5 százalékos helyett a délszláv államban 10 százalékos lesz az infláció.

Arra a figyelmeztetésre pedig a vidám karácsonyi hangulatban mindenki csak legyint, hogy a hitelek és kölcsönök miatt minden egyes szerb állampolgárra ezer eurónyi adósság jut.