Yob - az angolok ezzel a rövid szóval jellemzik azokat a fiatalokat, akik agresszív magatartásukkal megkeserítik az átlagpolgárok életét.

Ami azonban különösen aggasztó a társadalom számára, hogy a yobok nemcsak lumpenlakótelepeken előforuló és bandákba verődött fiatalok, sőt gyerekek lehetnek, hanem hétköznap rendes állásban dolgozó, de egy hétvégi italozás után a kontrollt elveszítő férfiak és nők is.

Nagy-Britanniában egészen az első világháború óta érvényben volt az a kontinentális európaiak számára furcsa rendelkezés, hogy este 11 után csak belépőt szedő szórakozóhelyeken lehetett alkoholt árusítani, a pubok azonban az utcára tessékelték látogatóikat, és bezártak.

Amikor néhány éve megindult az a folyamat, amelynek nyomán felszámolták a tilalmat, sokan azért ellenezték, mert féltek a városok főtereit elöntő, gyakran szó szerint magukból kivetkőzött fiataloktól.

Tony Blair kormányfőként harcot hirdetett a yobok ellen, de ötletei - például, hogy a huligánokat vezessék bankautomatákhoz és készpénzben fizettessenek ki velük helyszíni bírságot -, rendre elakadtak a jogvédők és a rendőrség ellenállásán.

A munkáspárti kormány egy másik újítása az úgynevezett ASBO-k bevezetése volt.

Az ASBO egy, az antiszociális magatartás miatti korlátozó intézkedés, amely például megtilthatja az adott személynek, hogy egy bizonyos intézmény, például söröző vagy áruház közelébe mehessen.

Szociológusok egy idő után azonban arról kezdtek beszélni, hogy a huligánok kitüntetésként kezelik megsértésük esetén automatikusan szigorú büntetést maguk után vonó ASBO-kat, és kérkednek velük.

A brit konzervatívok szerint a huligánok térnyerése nyomán egyes körzetek időről-időre olyan benyomást keltenek, mintha "egy megszálló hadsereg vonult volna be".

Angliának és Walesnek évente közel ötmilliárd eurójába kerül a jelenség - állítják.

Az igazság azonban az, hogy az egyéni szabadságjogokat évszázadok óta tisztelő Nagy-Britanniában egyetlen politikai erő sem tudott eddig megnyugtató megoldást találni a huliganizmus problémájára.