5 °C
George Bush és Tony Blair a szentpétervári Konsztantinovszki palotában rendezett munkaebéd előtt beszélgetett. A két politikus nem vette észre, hogy az egyik technikus az egyik amerikai televíziós csatorna élő adása előtti próbaként bekapcsolta a mikrofonokat. Mire Tony Blair észrevette, hogy bekapcsolt mikrofonok előtt beszélgetnek, a két politikus már megosztotta egymással - és a világgal - a nemzetközi ügyekről vallott véleményét.
A beszélgetés több érdekes részlete közül érdemes kiemelni Tony Blair ajánlkozását a közel-keleti rendteremtésre, amit George Bush gyorsan visszautasított. Blair nem hagyta annyiban, hangsúlyozva, hogy az amerikaiak nem engedhetik meg maguknak, hogy külügyminiszterük sikertelen legyen, így esetleg ő maga is mehetne tárgyalni. (A sajtótájékoztatón aztán később Blair bejelentette, hogy mégsem utazik a térségbe.)
A világpolitika két vezető személyisége a jelek szerint abban is egyetért, hogy Szíria képes lenne hatni a Hezbollah libanoni siíta szervezetre.
{{keretes_cim}}
Bush: Yo, Blair. Hogy s mint?
Blair: Én csak...
Bush: Menni készülsz?
Blair: Nem, nem, nem, még nem. Ami ezt a kereskedelmi cuccot illeti...(érthetetelen) (Tony Blairt kezdi nyugtalanítani, hogy a Kereskedelmi Világszervezet széteshet, mivel néhány tagország, köztük az Egyesült Államok saját érdekeit a globális szabadkereskedelmi egyezmény elé helyezi)
Bush: Ja, mondtam a pasasnak.
Blair: Mit tervezel, maradsz, vagy sem?
Bush: Ha szeretnéd.
Blair: Na, ha esetleg valami vita alakulna ki...
Bush: Szeretném, ha lenne valami elmozdulás.
Blair: Aha.
Bush: Tegnap nem jutottunk sokra.
Blair: Nem, nem, lehet, hogy nem is azért, talán azért, mert lehetetlen.
Bush: Készen állok arra, hogy kimondjam.
Blair: Csak arról van szó, hogy ellenzékben kell lennünk...
Bush: Ki vezeti a kereskedelmi részt?
Blair: Angela (Angela Merkel német kancellár vezeti majd a kereskedelmi tárgyalásokat. Ez jó a brit kormányfőnek, mivel Merkel az ő oldalán áll.)
Bush: Szólj neki, hogy hívja fel őket.
Blair: Igen.
Bush: Mondd meg neki, hogy helyezze őket képbe. Köszi a pulcsit, nagyon kedves tőled.
Blair: Igazán nincs mit.
Bush: Tudom, hogy Te választottad.
Blair: Ó, a legteljesebb mértékben, tulajdonképpen... (érthetetlen)
Bush: Mi a helyzet Kofival? (érthetetlen) Hozzáállása a tűzszünethez, meg minden máshoz... (témaváltás. Most már Libanonról és az ENSZ főtitkáráról, Kofi Annanról beszélgetnek.)
Blair: Ja, szerintem (érthetetlen) ez nagyon bonyolult. Képtelenek leszünk ezt megállítani, hacsak nem sikerül nemzetközileg megállapodni.
Bush: Ja. (Blair itt megpróbálja erőltetni egy ENSZ békefenntartó erő bevonását Libanonba. Ugyanakkor Bush igenlő válasza nem hangzik túl meggyőzően.)
Blair: Nem tudom, miről beszéltetek srácok, de mint mondtam, én egyáltalán nem bánnám közelebbről megvizsgálni a helyzetet, de gyorsan kell cselekedni, egyébként továbbgyűrűzik a dolog. (Értsd: Légy szíves, George, hadd menjek a Közel-Keletre és legyek nemzetközi államférfi.)
Bush: Szerintem Condi nemsokára odautazik. (Azaz Condoleeza Rice amerikai külügyminiszter megy a Közel-Keletre és nem Blair.)
Blair: Nos, csak ez, csak ez, csak ez az ami számít. De ha Te...majd meglátod, hogy némi időre lesz szükség ahhoz, hogy összehozd. (Értsd: "Na jó, rendben, ha nem akarod. Csak egy ötlet volt.")
Bush: Igen, igen.
Blair: De legalább az embereknek...
Bush: Ez egy folyamat, egyetértek. Majd közlöm vele az ajánlatod. (Értsd: "Felejtsd el. Nem mész.")
Blair: Nos, csak akkor, ha...tudod. Ha ő úgy gondolja...vagy ha szüksége van a terep előkészítésére...Mert természetesen ha odamegy, akkor sikeresnek kell lennie, egyébként mehetek én és tárgyalhatok.
Bush: Az a helyzet... arra van szükség, hogy meggyőzzék Szíriát, a Hezbollahot, hogy állítsák le ezt a szarozást, aztán vége. (Bush itt arról a meggyőződéséről beszél, mely szerint Szíria áll a Hezbollah mögött, míg Blair azt próbálja meg sugalmazni, hogy a szíriaiak is rosszban sántikálnak.)
Blair: (érthetetlen)
Bush: (érthetetlen)
Blair: Szíria.
Bush: Miért?
Blair: Mert szerintem ez mind ugyanannak a dolognak a része.
Bush: Ja.
Blair: Mégis mit gondol? Azt hiszi, hogy amennyiben Libanonban jóra fordul minden, ha sikerül megoldást találnunk Izraelben és Palesztinában, Irakban is jól megy minden... (Blair itt talán Kofi Annanról beszél, esetleg Bashir Asszad szíriai elnökről)
Bush: Igen, igen, valóban édes. (Bush itt valószínűleg szarkasztikus)
Blair: Drága. Erről szól az egész dolog. Ugyanez a helyzet Irakkal.
Bush: Arra gondoltam, szólok Kofinak, hogy hívja fel Asszadot, hogy történjen már valami.
Blair: Aha.
Bush: (érthetetlen)
Blair: (érthetetlen)
Bush: Nem hibáztatjuk a libanoni kormányt.
Blair: Ez meg csak nem... (ezen a ponton Blair letakarja az előtte lévő mikrofont, a hang a továbbiakban nem hallható)
