A múlt hét péntek óta tartanak a kölcsönös légicsapások és dróntámadások Izrael és Irán között. Iráni nukleáris létesítményeket, rakétabázisokat értek és érnek folyamatosan támadások, miközben likvidálták az iráni katonai vezérkart, a Forradalmi Gárda vezetőit. Izraelben is vannak már halálos áldozatok és sebesültek. Egyre vészjóslóbbak a jelek, Teherán azonnali evakuálására tett közzé figyelmeztetést Washington, illetve az amerikai elnök, aki egyébként a tervezettnél korábban távozott a kanadai G7 csúcstalálkozóról, majd összehívta a nemzetbiztonsági kabinetet. A USS Nimitz repülőgép-hordozó elhagyta Délkelet-Ázsiát, és a közel-keleti régióba tart. A Pentagon jelezte, hogy átirányít dróneszközöket, drónellenes technológiát az amerikai légierő közel-keleti egységeihez. Az sejlik föl ezekből, hogy felkészülés folyik Washington részéről is?

Nehéz megmondani. Ha ez egyeztetett támadás lett volna, ezen lépések egy részének meg kellett volna történnie már az izraeli támadás előtt.

Azért nyilván Izrael tájékoztatta Washingtont, amikor megindította az akciót.

Két opció van, és egyik sem túl jó. Nem szabad elfelejteni, hogy vasárnap lett volna Ománban tárgyalás Irán és az Amerikai Egyesült Államok között az atomprogramról. Az egyik verzió: az Egyesült Államok tudta, hogy Izrael támadni fog, de altatta az irániakat ezzel a tárgyalással, elősegítette azt, hogy Izrael likvidálni tudja Irán katonai vezetőinek jelentős részét, segített az Irán elleni megelőző támadásban. A másik verzió: Izrael Trumpot is megtévesztette, az utolsó pillanatban szólt. Sem ez, sem az nem jó forgatókönyv. Irán valószínűleg elsősorban időhúzási céllal, de ténylegesen elkezdett tárgyalni Trumppal az atomfegyverek meg a nukleáris program kérdéséről. Csendben teszem hozzá, született egy nemzetközileg elismert megállapodás, amit még Obama tárgyalt le az európaiakkal, és benne voltak az oroszok meg a kínaiak is, amit Trump az első elnöksége alatt felmondott, egyébként izraeli nyomásra. Nagyon nehéz megmondani, hogy mi várható. Az biztos, hogy több lépés arra enged következtetni, hogy az amerikaiak valamit sejtettek. A múlt héten kapott nagyobb visszhangot, hogy egy jelentős légvédelmi rakétaszállítmányt, amit még Bidenék ígértek meg Ukrajnának, és amire Ukrajnának is óriási szüksége lenne, hiszen most volt az eddigi legnagyobb orosz támadás Kijev ellen, a közel-keleti amerikai katonai bázisok védelmének megerősítésére átcsoportosították. Már több mint egy éve beszélünk arról, hogy a levegőben lóg egy izraeli támadás Irán ellen. Ezt előre lehetett látni. Az biztos, hogy egyelőre jelentősebb amerikai szárazföldi erők nem mennek a térségbe, nyugati csapatok sem. Ezek inkább védelmi célú mozgások. Például az Egyesült Királyság Eurofighter Typhoon gépeket csoportosított át a ciprusi bázisokra, egyrészt mert beleesnek az iráni ballisztikus rakéták lőtávolságába, másrészt az onnan felszálló brit gépek, ha szükséges, tudnak segíteni az izraeli légtér védelmében. Az amerikai repülőgép-hordozó eleve odament volna váltásnak, de a leváltandó hajó is marad. Ez nemcsak egy repülőgép-hordozót jelent, hanem ez azt jelenti, hogy két repülőgéphordozó harccsoport van, amit legalább négy-öt rakétás romboló és cirkáló kíséri. Átlagosan minden hajón van száz rakétaegység, ezek vagy ballisztikus rakétákat elfogni képes rakéta elleni rakéták, vagy légvédelmi rakéták, vagy Tomahawk manőverező robotrepülőgépek, egyik sem jó hír Irán szempontjából. Nyilvánvaló, hogy az amerikaiak elsősorban a légvédelmi és a rakétavédelmi kapacitásaikat erősítik ezzel meg. A két repülőgép-hordozón a csapásmérő képesség nagyságrendileg 110 vadász és vadászbombázó repülőgép, közel a felük F-35-ös. Valószínűleg az amerikaiak nagyon komoly légicsapásokat lennének képesek mérni Iránra. A kérdés, hogy akarják-e.

Az fordulatot jelentene?

Trumpnak most nem annyira irigylendő a helyzete. Ő azzal nyert választást, hogy a béke embereként hivatkozott magára, szemben Bidennel, aki miatt háború tört ki.

Rögtön felsejlik Irak és Afganisztán emléke is az amerikaiakban?

Az látszik, hogy sem az amerikai közvélemény, sem az amerikai katonai vezetés nem annyira lelkes egy esetleges háború kérdésében. Még nagyon frissek a háborús emlékek. Húsz év Afganisztán 2001-től 2021-ig, és nyolc év Irak 2003-tól 2011-ig, az első kivonulásig. Aztán újra vissza kellett menni az Iszlám Állam miatt. Ebben a két háborúban az Egyesült Államok, csak a Pentagon, 2000 milliárd dollárt égetett el. Ez a világ pénze, nagyságrendileg Magyarország hétéves GDP-je, irgalmatlan összeg. Meghalt 15 ezer amerikai katona, megsebesült több mint százezer, és majdnem félmillió PTSD-s lett, tehát poszttraumás stressz szindrómában szenved. Iszonyatosak a humán, nem is a fizikai, hanem a mentális sérülések. Még egy ilyen háborút nem akarhat az USA. Nem kérdés, hogy az Egyesült Államok le tudná győzni Iránt. Mindene megvan hozzá, de nem akarja legyőzni Iránt, mert Kínára koncentrál. Trumpnak a kínai nagy stratégiájában ez a közel-keleti háború picit sem hiányzott, hiszen megint pont a csendes-óceáni térségből kellett egy repülőgép-hordozó harccsoportot elvonni.

Az izraeli titkosszolgálat a legkülönfélébb előkészítő műveleteket tudta végrehajtani iráni területen, különböző egységek precíziós technikát, fegyverrendszereket tudtak telepíteni szerte Iránban. Olvasom, hogy megépítettek egy titkos drónbázist Iránban. Hogy volt ez kivitelezhető? Valami különleges, kivételes dolgot tud az izraeli hírszerzés, a titkosszolgálat és a hadsereg?

Azt tudni kell, hogy az izraeli fegyveres erők rendelkeznek a legkomolyabb gyakorlattal. Egyfolytában háborúban állnak. Izraelnek gyakorlatilag nincs baráti szomszédja, valamennyire rendezett a kapcsolata Jordániával meg Egyiptommal, de ott sem törnének ki zokogásban, ha Izrael ne adj, Isten megsemmisülne. Izraelt egyik szomszédja sem szereti. Állandó háborúban áll velük, ha nem velük, akkor a területükön működő különféle félkatonai és terrorszervezetekkel. Ez a kényszer rendkívül hatékonnyá tette az izraelieket. Az izraelieknek muszáj rendkívül kreatívnak lenni, mert Izrael zsidó lakossága nagyjából hétmillió fő, és egy „baráti” egymilliárdos muszlim tengerben vannak, leszámítva mondjuk Pakisztánt, Bangladest meg Indonéziát, amelyek nagyon messze vannak. Hozzá kell tenni, hogy az Irán elleni támadást ezek az országok, amelyek eddig nem nagyon folytak bele az arab–izraeli meg az arab–iráni konfliktusba, ugyancsak elítélik, mert az ő nézőpontjukból ez egy vallásháború. A zsidók egy iszlám államot akarnak megsemmisíteni. A Nyugat elfogadja Izraelnek az önvédelemre való hivatkozását, meg tudomásul veszi azt, és nyilván nyugati szempontból is cél az, hogy Iránnak ne legyen atomfegyvere. Az iszlám világ ezt máshogy látja. Arról nem is beszélve, hogy mindenki tudja, Izraelnek meg van kilencven atomtöltete.

Kilenc, atomfegyverrel rendelkező országot szoktak a hivatalos listán megemlíteni.

Atomhatalomnak klasszikusan az ENSZ BT állandó tagjait szokták nevezni.

Izrael minthogyha próbálná ezt rejtegetni?

Igen is, meg nem is. Izrael lebegteti, hivatalosan nem vallja be, hogy van neki, de nem is cáfolja.

De nem akar nagyon erről beszélni.

Az összes mérvadó kutatószervezet, ami ezzel foglalkozik, ezek közül kiemelendő az amerikai Federation of American Scientists, aminek van egy külön a nukleáris fegyverekre koncentráló kutatási programja, kész tényként kezeli, hogy Izraelnek valahol 80 és 100 darab közötti atomtöltete van, és nagyon fontos, hogy Izrael ezt a Jericho vagy a Jericho-3 rakétával nagyjából Marokkótól Pakisztánig célba is tudja juttatni úgy, hogy kivédhetetlen. Izrael nukleáris elrettentő képességgel rendelkezik, amire szükség is van, mert a népessége borzasztó kicsi ahhoz, hogy egy hagyományos háborút, ha összefognak ellene a szomszédjai, ami Izrael óriási szerencséjére soha nem sikerült eddig, és valószínűleg soha nem is fog, sikerrel vívjon meg. Ennek a nagyjából hétmillió embernek el kell nyomni – mondjuk még kétmillió drúz meg keresztény van, akikkel nincs baja az izraeli lakosságnak, de ha csak Izraelt nézem, a Gázai-övezetben van kétmillió palesztin, Ciszjordániában 3,2 millió és még van 1,7 millió magában Izraelben. Gyakorlatilag a zsidó lakossággal egyenlő lélekszámú palesztin, akik nem barátai az izraelieknek.

A nukleáris fegyverek mellett mi még leginkább a fő ütőerő az izraeli hadseregben? Az F-35-ös gépeket szokták talán legtöbbször említeni, és azt tudjuk a hírekből, hogy az izraeli támadás első hullámát 200 harci gép hajtotta végre. Jórészt ezek a gépek voltak?

Nem. F-35-ösből 34 vagy 35 van Izraelnek. Az izraeli légierő csapásmérőjének a zömét még mindig az F-15-ösök és az F-16-osok adják, viszont ezeket már Izrael maga fejlesztette többszörösen tovább. Esetenként olyan forradalmi ötletekkel, amiket az amerikaiak megvásároltak Izraeltől a saját gépeikre. Izrael nagyon fejlett hadiiparral rendelkezik, de nagyon kicsi ország ahhoz, hogy korszerű repülőgépet önerőből tudjon fejleszteni. Ezért amerikai típusokat használnak, viszont a saját igénynek megfelelően ezeket átalakították, és folyamatosan korszerűsítik őket.

Izrael több mint ezer kilométerre fekszik Irántól, ha megnézzük a térképet, akkor a gépeknek át kellett repülniük Szíria és Irak felett, és ki kellett iktatni a bázisokat védő légelhárítást is.

Ezt részben már tavaly októberben megtette Izrael. Már akkor egyértelműen kiderült, hogy az iráni légvédelem eléggé gyenge. A tavalyi évben két rakétapárbaj volt. Az irániak zömmel Sahed-drónokat és ballisztikus rakétákat használtak, az izraeli megtorlást mindig az izraeli légierő mérte. A tavaly októberi támadásban Izrael elsősorban a légvédelemre koncentrált. Rengeteg felderítő és tűzvezető lokátort semmisítettek meg, és több orosz eredetű SZ-300-as légvédelmi rakétatüzérosztályt iktattak ki, amiket nem sikerült Iránnak pótolnia, mivel ezek orosz fegyverek, és Oroszország nem tud jelenleg nagy mennyiségben ilyeneket szállítani, hiszen óriási szüksége van rá az Ukrajna elleni háborújában. Izrael nagyon ügyesen kiiktatta a légvédelmet, és valóban az egyik nagy forradalmi ötlet, ami egyébként, ha belegondolunk, nem is annyira új ötlet, Ukrajna ugyanígy hackelte meg az orosz bombázóbázisokat, hogy orosz területre juttatott be drónhordozóvá átépített kamionokat. Nem tudjuk, hogy az izraeliek mit csináltak, nem kizárt, hogy ugyanilyen megoldásokkal is éltek. Erre volt már forgatókönyv, ennyire komplexre nem. A legtöbb légvédelmi eszközt nem az izraeli repülőgépek iktatták ki, hanem az izraeli különleges műveleti erők.

Ez volt az az előkészítő akció, amely akár hónapokon vagy éveken keresztül tarthatott?

A Moszad kapcsolati hálóját már évtizedek óta építgetik. A 2024-es év egyik nagy eseménye az volt, hogy Iszmail Haniét, a Hamász politikai vezetőjét Iránban, a mostani elnök, Peszeskjan beiktatási ünnepsége után az iráni titkosszolgálat által védett házban robbantották fel. A Moszad hihetetlen hatékonyan dolgozik ebben a konfliktusban, és újból felvetődik az a nagyon egyszerű kérdés, hogyha ennyire nagyon jók az izraeli hírszerző szolgálatok, akkor hogy az Istenbe nézhették be 2023. október 7-ét. Ők is képesek tévedni, és annak a tévedésnek borzasztó következményei lettek, nemcsak Izraelre, hanem az egész térsége nézve.

Benjámin Netanjahu nem zárta ki egyik nyilatkozatában, hogy megpróbálhatják megölni Ali Hamenei ajatollahot, Irán első számú politikai és vallási vezetőjét, jóllehet a hírek éppen arról szóltak, hogy az amerikai elnök korábban határozottan kérte, hogy óvakodjanak Hámenei likvidálásától. Ez megint fordulatot hozna ebben a háborúban?

Egészen biztosan, mert igazolná a vallásháború jellegét a konfliktusnak, holott ez értelemszerűen nem az. Gondoljunk bele, mi történne akkor, ha valaki megölné a pápát, és ráadásul ezt egy állam tenné. Nem szabad elfelejteni, Ali Hamenei a síiták első számú vallási vezetője, kis torzítással mondjuk úgy, hogy ő a síiták pápája. Ő az első számú síita vallási vezető. Ez óriási nemzetközi felháborodási hullámot vetne. Nem gondolom, hogy az izraeliek ezt nem tudják. Legalábbis remélem, hogy tudják, mert egyelőre például az iraki síiták, Irak lakosságának 60 százaléka síita, felemelték a kezüket, hátraléptek, hogy ez nem az ő bulijuk, ez nem az ő konfliktusuk. De ha megölik a síiták első számú vezetőjét, akkor a vallásháború jelleg erősödik fel. Ráadásul az is abszolút igazolást nyerne, hogy Izrael az egész iráni államot szét akarja zúzni, nem akarja megölni a 90 millió iránit, de meg akarja semmisíteni a jelenlegi iráni hatalmi rendszert. Azaz Izrael maga igazolná, hogy az iráni vezetés jogosan fejlesztett nukleáris fegyvereket attól való félelmében, hogy Izrael meg az Egyesült Államok meg akarja dönteni az ottani hatalmat. Ráadásul Ali Hamenei egy 87 éves idős úr, nem mai legény, Peszeskján, a reformernek tartott elnök nem túl erős vezető, ha őt ölnék meg, helyette jönne egy karizmatikusabb, valószínűleg vallási fanatikus. Egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi iráni politikai vezetés likvidálásával Izrael azt érné el, hogy számára kedvezőbb vezetés jönne. Azt valószínűleg elérné, hogy lenne egy polgárháború rengeteg iráni áldozattal, nem kizárt, hogy ez lenne az izraeli cél. De gondoljunk bele, ha Iránban lenne egy polgárháború, az az egész régióra kiterjedhetne. Ott vannak az iraki síiták. Azeriből több él Iránban kisebbségként, mint Azerbajdzsánban, és azerbajdzsáni síita iszlám vallású, tehát egy iráni belső konfliktus nem állna meg Irán határain belül.

Mi tudható Irán nukleáris képességéről? Mert a hivatkozási alap az, hogy a cél a nukleáris fenyegetettséget kiiktatni, ezért indult ez az akció. Irán valamikor a 2000-es évek elején kezdett el be nem jelentett módon nukleáris létesítmények építésébe. Teherán azt mondja, hogy békés célú az atomprogramja, ez nagyjából eldönthető például az urándúsítás mikéntje és mértéke alapján. Azt szokták mondani, hogyha a dúsítás 5 százalék alatti értéken marad, akkor az a békés cél, az a civil felhasználás.

Attól is függ, hogy milyen típusú a reaktor, de amikor már 20 százalék fölé megy a dúsítás, akkor azt nehéz azzal magyarázni, hogy békés cél. Az urán döntő többsége az urán 238, az nem hasad. Ahhoz képest jóval kisebb mennyiségben előforduló izotópja, az urán-234 és az urán-235 alkalmas a maghasadásra. Iránnak bizonyítottan van 60 százalékos dúsított uránja, amit nem úgy kell elképzelni, hogy egységnyi idő alatt egységnyi dúsítást tudok elérni. Minél dúsabb az anyag, annál könnyebb. Öt százalékról 60 százalékra dúsítani, ahhoz képest nagyságrendileg tizedannyi idő, 60 százalékról 90 százalékra dúsítani. A 90 százalék bombaminőségű urán.

Akkor vélhetően Irán közel jár ahhoz, hogy legyen atomfegyvere?

Rossz nyelvek szerint szétszerelve vagy nem összeszerelve, néhány töltete talán már lehet, nem tudjuk. Az iráni atomprogram kifejezetten titkos. Volt időszak, amikor ott voltak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kamerái a létesítményekben, és olybá tűnt, hogy nagyjából meg tudnak egyezni mind a két fél számára elfogadható kompromisszumban. Ezt még Obama hozta tető alá, Izrael fúrta a leglelkesebben, és Netanjahu egyik legnagyobb személyes sikere volt, hogy Trump ezt az atomalkut visszamondta. Trump most ugyanazt igyekszik elérni, amit egyszer már Obama elért. Azt kell látni, hogy Trump részben a saját hibáját is igyekszik jóvátenni. Nyilván arról szó nincs, hogy ő tévedett volna, de azt látni kell, hogy abban az iráni atomalkuban benne voltak a kínaiak, az oroszok, az európaiak. Olyan fontos, hogy azt még az Ukrajna elleni orosz invázió, sőt a Krím elcsatolása előtt készítettek elő és tárgyalták le. Nagyjából mindenkinek jó volt, kivéve Izraelt, Netanjahunak nagyon nem tetszett, és az ő egyik legnagyobb sikere az volt, hogy Trump, akivel hagyományosan jó viszonyban van, visszalépett ebből a megállapodásból.

Mire kell Teheránnak az atomfegyver? Miért fontos számára a nukleáris képesség?

Fenyegetve érzi magát. Teherán ott van az Amerikai Egyesült Államok gonosz ellenségeinek a listáján, nagyon régóta. Az 1979-es iráni iszlám forradalomban a felkelő diákok, nyilván az iráni vezetés tudtával, elfoglalták az amerikai nagykövetséget, és ott túszokat ejtettek. Az ellenségeskedés régi keletű a felek között. Az amerikaiaknak nézzük meg bármelyik nemzeti biztonsági stratégiáját! A 2022-est például, amit Biden adott ki, vagy előtte a 2017-est, amit Trump, a gonosz ellenségek listáján sorrendben Kína, Oroszország, Észak-Korea és Irán szerepel, néha Irán megelőzi Észak-Koreát. Az iráni rezsim pontosan tudja, hogy az Egyesült Államok és Izrael is, ha tehetné, elzavarná őket. Itt nem Irán túléléséről van szó. Irán a rezsim nélkül is fog létezni. Minden politikai rezsim a saját túléléséért tesz meg mindent. A nukleáris fegyver az egy pajzs, az nem kard. Irán szeme előtt vélhetőleg egy Észak-Korea típusú forgatókönyv szerepel. Észak-Korea megtámadására az amerikaiaknak rengeteg tervük volt, aztán onnantól kezdve, hogy 2006-ban Észak-Korea felrobbantotta az első nukleáris tölteteit, és letesztelte azokat a ballisztikus rakétákat, amelyekkel nemhogy Japánt, hanem az Egyesült Államok nyugati partját is eléri, onnantól kezdve maradt a tárgyalás. Onnantól kezdve, hogy fennáll annak a kockázata, hogy Észak-Korea akár csak egy-két atomtöltettel is, de eltalálja Los Angelest vagy San Franciscót, csak a diplomácia út van. Ez az észak-koreai forgatókönyv nagyon szimpatikus lehet az irániaknak, ráadásul – és emiatt nem ok nélkül félnek az izraeliek – Iránnak nem kell rakétatechnológiát kifejleszteni, mert az neki már megvan. Éppen most bizonyítja Irán, hogy a rakétái elérik Izraelt. Nyilván ha ebből kevés indul, akkor az izraeli légvédelem le tudja lőni. Tudni kell, hogy ezeket a rakétákat nem a Vaskupola lövi le, ami egyfolytában szerepel a sajtóban, mert az rövid hatótávolságú eszközök megsemmisítésre szolgál, ott is minden egyes rakéta nagyjából 75-100 ezer dollár, attól függ, hogy melyik évben vették. Ezeket a nagyobb hatótávolságú eszközöket a Dávid Parittyája, vagy a Nyíl rakétavédelmi vagy ellenrakéták lövik le, ott már egymillió dollártól hatmillió dollárig van egy darabnak az ára, és a biztos elfogáshoz rakétánként nem árt kettőt kilőni. Ezek iszonyatosan drága eszközök. Nem véletlen, hogy Izrael most az önjáró iráni rakétaindítókra is vadászik. Ezt a rendszert sokkal könnyebb túlterhelni, mint a Vaskupolát. Itt nem több ezer rakétát kell kilőni, mint amit a Hamász tett meg 2023. október 7-én, hanem csak pár százat. Ezt Irán meg is tudta tenni, néhány átért. Izrael nem vállalhatja annak a kockázatát, hogy száz rakéta jön, abból 98-at lelövünk, de a maradék kettőn volt az atomtöltet. Miért nem fogja ezt Irán bevetni elsőként? Mert Irán is tudja, hogy Izraelnek meg 90 van. Az iráni rezsim önmagát pusztítaná, ha atomfegyvert ledobna Izraelre, Izrael válaszként robbantana a Közel-Keleten egy Irán méretű lyukat. Izrael maradéktalanul meg tudja semmisíteni Iránt. Az a baj, hogy óriási nukleáris szennyeződés lenne az egész térségben, sugárfertőzött menekültek millióit lökné ki, nem mellesleg az emberiség kőolaj- és földgázellátását is megbénítaná. Erről nyilván szó nincs, de az irániak nem ostobák, vallási fanatikusok, hozzánk képest nagyon máshogy gondolkodnak, de a magukhoz való eszük nekik is megvan. Én nem gondolnám, hogy Irán ténylegesen meg akarta volna atomfegyverrel támadni Izraelt. Gondoljunk bele, hogy évtizedek munkájával lesz kettő, azt miért vetnék be? Annak az a dolga, hogy elrettentse a másikat.

Az is fontos és érdekes kérdés, hogy az izraeli katonai akció mennyire tudta lerombolni az iráni nukleáris programot. Mi lehet a helyzet? Mit tudhatunk erről?

Nem tudjuk. Pont ma jött ki a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség egyik jelentése, ami azt mondja, hogy Natanznál a földfelszínen lévő létesítmények nagy részét bombázták. Ha nem voltak lekapcsolva a centrifugák, ezek iszonyatosan magas sebességgel működnek. Percenként több ezres fordulatszámon pörögnek, ha egyik pillanatról a másikra elmegy az áramellátás, akkor ezek, mint a búgócsigák pattognak szét, egyes elemzések szerint lehet, hogy ott a centrifugák döntő többsége tönkrement, és tele van sugárzó anyaggal a létesítmény felszín alatti része. Viszont jó eséllyel az odalenn is marad. Nem tudjuk, mert az is lehet, hogy az irániaknak volt annyi idejük, hogy leállítsák ezeket a centrifugákat. Iszfahánt is súlyos károk érték, viszont Fordót nem, ott körülbelül 160, 200 vagy 300 méter mélyen vitték be a hegyek alá a létesítményt, ráadásul kanyarokkal.

Ez egy bunkerrendszer?

Igen, bunkerrendszer, kanyarokkal, nem egyenesen vezet le az út, hanem több visszafordítóval és rengeteg robbanászáró-ajtóval, ezeket még az amerikaiak speciális, 60 méterig jó bunkerromboló bombái sem tudják megsemmisíteni.

A The New York Times írt arról a napokban, hogy B2-es lopakodó bombázók és bunkerrombolók kellenek ahhoz, hogy ezeket kiiktassák.

Csak a B2-es tudja ezt hordozni, ezek extrém nagyméretű bombák, esetleg C-130 Herculesről dobhatók, de az meg könnyű préda lenne, még az iráni légvédelemnek is. Nem gondolnám, hogy az USA ezeket be óhajtaná vetni. Ráadásul nem tudjuk, hogy hány olyan kisebb létesítmény van, amit csak raktározásra és egyebekre használnak. Ahhoz, hogy Izrael, a Nyugat, és főleg az Egyesült Államok biztosan azt mondhassa, hogy mindent megsemmisítettünk, minimum a különleges műveleti erőket be kéne vetni. Köznapi nevükön a kommandósoknak kéne odamenni, és nekik kéne berobbangatni, esetleg lemenni és ott megsemmisíteni ezeket a létesítményeket. Nyilvánvaló, az irániak pontosan tudják, hogy ezek mennyire értékesek, ezeket erősen védik.

Az iráni ballisztikus rakétaképességet mennyire sikerült leszerelni? Az látszott a hírekből, hogy a pusztítónak mondott első izraeli támadást követően is képes volt Teherán még több mint száz ballisztikus rakétát kilőni Izraelre, és azóta is zúdulnak rakéták Tel-Avivra is és Haifára is.

Az első éjszakán közel 100, a második éjszakán 80, keddre virradóra egy-két tucatról beszélnek az izraeliek. Netanjahu miniszterelnök úr azt jelentette be kedden, hogy 120 önjáró indítórendszert semmisített meg az izraeli légierő, ez vagy igaz, vagy nem. Valószínűleg rengeteget, mert rengeteg videóbizonyítékot töltöttek fel. Viszont maga Netanjahu mondta azt is, hogy ez az iráni képességnek körülbelül a harmada lehet. Ez azt jelenti, hogy még legalább 240 van. Nem merik feltétlenül indítani őket, mert egy ilyen rakéta, amíg mozog a jármű, ponyva is van rajta, úgy néz ki, mint egy mezei kamion. Ha megáll, stabilizáló lábakkal rögzítik a járművet, hogy ne boruljon el. Megemeli a rakétát, akkor már nagyon máshogy néz ki, mint egy normál kamion, de még ezt túl lehet élni. Viszont amikor elindítja, akkor egy hihetetlen hőkitörés, mint egy óriási bombarobbanás, olyan mennyiségű energia szabadul fel, azt rögtön jelzik a felderítő műholdak, és mivel a légtérben ott cirkálnak az izraeli légierő gépei, azonnal megy a légicsapás a térségre. Nyilván nem ennyire korlátozott az iráni rakétaindítási kapacitás. Beszéltem pár kollégával, hogy Irán elkezdett tartalékolni. Például arra az esetre, ha az izraeliek tényleg elkezdik levadászni a politikai vezetést is, akkor minden mindegy alapon kezdenek el lőni. Valószínűleg akkor már nemcsak Izraelt, hanem a térségben lévő amerikai bázisokat is.

Ezek irakiak meg kuvaitiak lehetnek?

Kuvait, Egyesült Arab Emírségek, Katar, sőt, ott van a dzsibuti bázis is, ahol az amerikainak kvázi a telekszomszédja a francia, meg nem messze onnan van kínai is.

Ez mindenképpen további eszkalációt jelentene?

Abszolút. Nem véletlen, Netanjahu nyilatkozata alapján főleg elhiszem, hogy az amerikaiak mondták azt az izraelieknek, hogy ne likvidáljátok a politikai vezetést.

Mennyire korszerűek Irán haditechnikai eszközei? Azt olvastam, hogy egy jó részük még a Szovjetunió idejéből származik.

Sőt, jelentős részük a sah idejéből származik, a felszíni hajóik közül egy csomót még a sah vett meg a hetvenes években. A repülőgépeik közül is az F5-ös, az F4-es, a vietnami háború legendás amerikai fantomja, vagy az F14-es is még a sah bukása előtti, a hetvenes évek folyamán rendszeresítették őket. Lett egy csomó szovjet eredetű haditechnikájuk, például a repülőgépek terén az jelentett nagyon komoly korszerűsödést, hogy 1991-ben, a Sivatagi Vihar hadművelet idején Szaddám Huszein egyszer csak úgy döntött, hogy az iraki légierő meneküljön át Iránba. Azok közül MIG-29-eseket, C24-eseket aztán Irán szolgálatba állított, és azóta onnan indul az iráni–szovjet, azóta meg iráni–orosz fegyverzetbeli meg fegyverkereskedelmi kapcsolatfelvétel. Iránnak vannak saját fejlesztései, különösen a drónok terén, ezek nagy részét egyébként úgy, hogy rengeteg izraeli meg amerikai potyogott le. Visszafejtő mérnöki tervezéssel egy csomót lemásoltak, de nem összevethetők az izraeli vagy az amerikai haditechnikával, egész más kategória. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy Irán légiereje korszerűtlen, nagy mennyiségű gépparkkal rendelkezik, de nem lenne esélye sem az amerikaiakkal, sem az izraeliekkel szemben. A haditengerészete pedig még rosszabb állapotban van. A legütőképesebbek a mini-tengeralattjárók, de ezek sem sokkal jobbak, mint a második világháború japán Kaitenei, a bennük lévő állomány halálra lenne ítélve egy fegyveres konfliktusban, de legalább sok van belőlük. Viszont van egy irgalmatlan létszámú tömeghadserege Iránnak.

Egymilliós létszámról lehetett hallani.

Nagyjából 650 ezer fő, 350 ezer fő a szárazföldi haderő, 150 ezer az Iszlám Forradalmi Gárda, ami önálló haderő. Majdnem olyan, mint a Waffen SS volt a náci Németországban, negyedik haderőnemnek nevezték, mert teljesen önálló. Mindig a Forradalmi Gárda kapja a legkorszerűbb fegyvereket.

Az az elit egység?

Így van. Emellett van még legalább kétmillió kiképzett tartalékos, akiket fel tudnak fegyverezni, ott a Baszidzs és más félkatonai szervezetek, legalább félmilliós állománnyal. Irán egy hatalmas tömeghadsereget ki tud állítani, és ezeknek a katonáknak egy része doktrínált. Nyilván a városi fiatalság, az egyetemek fiatalsága nem biztos, hogy meghalna az ajatollahért, de a fegyveres erők állományának döntő többsége meghalna érte. Ezért lenne nagyon veszélyes kívülről elkezdeni egy rendszerváltást, egy rezsimváltást, mert valószínűleg nagyon durva polgárháborúhoz vezetne, aminek csak egyféle vége lehet, hogy levernék.

Több szakértő is arról írt és arról beszélt, hogy nem tapasztalható rendszerváltó hangulat Iránban.

Voltak tüntetések, de annak a kevés ellenzékinek, aki volt, a nagy része már nem él, vagy nincs az országban, illetve aki az országban van, az börtönben ül. A kendős, meg a nőjogi, meg egyéb tüntetéseket bestiális kegyetlenséggel leverte a rezsim, és éppen ezért nem is nagyon merne senki szervezkedni. Az emberek nagy része nem halna meg a rezsimért, de inkább elmenekül Teheránból. Viszont ez megváltozna, ha meghalna az ajatollah. Akkor valószínűleg az iráni társadalom egy része bosszút akarna. Mindannyiszor, amikor az állami tévé megmutatta, hogy Izraelben becsapódott egy rakéta, tapsoló, ünneplő embereket lehet látni az utcán, az sem igaz, hogy az iráni lakosság döntő többsége passzívan szemléli az eseményeket. Nem szabad elfelejteni, hogy a teokratikus állam nagyon ügyesen épít a nacionalista perzsa hagyományokra. Büszkén hirdeti, hogy a Perzsa Birodalom örököse, az övék egy négyezer éves kultúra, és van is ennek komoly valóságalapja. Nyilván a mindenkori rezsim a saját politikai nézőpontjából igyekszik egy picit máshogy bemutatni a történelmet, de ez egy büszke, nagyon komoly tradíciókkal rendelkező nép, amit sajnálatos módon egy teokratikus berendezkedésű állam vezet, amelynek a meghatározó figurája 87 éves, akit akkor sem tartottak reformernek, amikor 1989-ben átvette a hatalmat, és az elmúlt 36 évben nem előnyére változott.

Az elmúlt időszakban sokat lehetett hallani az oroszok új hiperszonikus támadó fegyveréről, az Oresnyik ballisztikus rakétáról. Teherán ezt állítólag nagyon szerette volna megszerezni Oroszországtól. Megkaphatta vajon?

Az oroszok már bevetették, Ukrajnára egyet rálőttek. Ebből az oroszoknak sincs elég.

Akkor valószínűleg nem adták ezt oda?

Arról nem is beszélve, hogy a múlt héten volt egy érdekes esemény, ami elsikkadt. Az izraeli nagykövet bejelentette Ukrajnában, hogy Izrael kivont Patriotjait, amit Dávid Parittyája rakétákra cseréltek, odaadja Ukrajnának. Az izraeli külügy ezt cáfolta. Ez üzenet volt az oroszoknak: ha ti elkezdtek fegyvert adni Iránnak, akkor mi elkezdünk védelmi fegyvert, például Vaskupola rakétákat, korszerű tűzvezető lokátorokat adni az ukránoknak.

Irán és Oroszország jó ideje együttműködik, sőt stratégiai szövetség van közöttük. Gondoljunk csak a különböző légvédelmi eszközökre, vagy a Sahed-drónokra, amelyeknek már a gyártástechnológiáját is elsajátították.

Adtak egy gyártósort az oroszoknak, így van.

Milyen lépések várhatók ebben a helyzetben Moszkvától? Egy másik háborús helyzetben.

Ha mások egy másik háborúra koncentrálnak, az Oroszországnak jó. Először is a Nyugat kevésbé tudja hitelesen Oroszországot agresszornak minősíteni, miközben azt hangoztatja, hogy Izrael jogos önvédelmi háborút folytat. Az orosz stratégiai kommunikáció az, hogy Oroszország itt védekezik. Tehát Ukrajna léte fenyegeti az orosz állam létét. Izrael támogatása ebben a helyzetben Oroszországnak azért jó, mert ő ugyanilyen indokok alapján, szintén jogos önvédelemre hivatkozik, s ezért támadta meg Ukrajnát. Nem mellesleg a világ figyelme a Közel-Keletre szegeződik. Ukrajna messze nem olyan fontos. Kőolajkészletek, földgázkészletek, stratégiai hajózási fojtópontok, Hormuzi-szoros, a Könnyek kapuja, azaz a Báb-el-Mandeb, meg a Szuezi-csatorna, és ne felejtsük el, hogy a fő vallások, tehát a zsidó, a keresztény és a muszlim vallás szülőhelye messze fontosabb. Oroszország azt teszi, amit ebben a helyzetben tennie kell. Az oroszok nagyon ügyesek külügyben. Nem szabad elfelejteni, hogy Szergej Lavrov külügyminiszter úr egy feketeöves karrierdiplomata, a kisujjában van mindaz, amit a diplomáciáról tudni kell. Moszkva azonnal azt mondta, hogy szívesen közvetít, mindenkit felszólított a kérdések békés, diplomáciai rendezésére, és ebben a helyzetben az ő szava őszintébbnek tűnik, mint az Egyesült Államoké, amely kapcsán nyílt titok, hogy hírszerzési és fegyverzetbeli támogatást adott Izraelnek. Moszkva ebből diplomáciailag sem fog rosszul kijönni. Nagyjából egyébként Kína is ezt teszi.

Könnyen lehet, hogy a gazdasági vetületeket tekintve is jól jön ki Oroszország ebből, most már megvannak a prognózisok az olajárak alakulására. Irán a világ egyik nagy olajkitermelője. Már a mostani helyzet nyomán is drágult az olaj, de nyilván egy elhúzódó háborús helyzet, netán a Hormuzi-szoros lezárása, amivel azért rendre fenyeget Irán, drasztikus áremelkedést hozna a világpiacon, egekbe lőné az olajárakat. Ez Oroszország számára igencsak kedvező helyzet lenne, akár a háborús gazdaság finanszírozása tekintetében. Ukrajna számára meg éppen ellenkezőleg.

Oroszországnak ez bevételnövekedés. Azt persze tudni kell, hogy az oroszok nem világpiaci áron adják el a kőolajukat és földgázukat, hanem sokkal olcsóbban, mert nyugati büntetőszankciókat kockáztat az, aki megveszi. Kína, meg India ezt vállalja és nyíltan megveszi, ők túl nagyok ahhoz, hogy a Nyugat bármit tudjon velük kezdeni. India pláne, hiszen Indiával, Kína ellenében, igyekeznek egy picit az amerikaiak összebútorozni. De nyilván, ha a kőolaj világpiaci ára emelkedik, akkor az oroszok diszkont ára, ami a világpiaci ár alatt van, ugyancsak emelkedni fog. Oroszországnak ez abszolút jó. Még jobb lenne orosz szempontból, ha leállna a Hormuzi-szoros, hiszen a világ cseppfolyós földgázszállításának nagyjából a harmada, és a napi kőolajigénynek nagyjából az ötöde esne ki szinte azonnal. Tudni kell, hogy a Hormuzi-szorost, mivel nagyon sekély, azt a részt, ahol a nagy tartályhajók járnak, legyen az kőolajszállító vagy cseppfolyós földgázszállító hajó, folyamatosan kotorni kell. Ha ebben a hajózóútban csak néhány hajó elsüllyed, akkor vagy új útvonalat kell kotorni, ami nyilván háborúban nem működik, vagy ki kéne emelni a roncsokat, mind a kettő hónapokig tartana, és a világgazdaság nem bírja ki annyi ideig, hogy leáll a Hormuzi-szoros. Nem véletlen egyébként, hogy az iráni haditengerészeti képességek zöme, meg rengeteg hajó elleni rakéta, amiket egyébként szinte kivétel nélkül Kínából vett meg Irán, mind Bandar-Abbász térségében van, ez a Hormuzi-szoros északi csücskében található, a hajóknak kell egy majdnem 180 fokos visszafordítót tenni, mert az Ománi-félsziget ékalakban mélyen benyomódik. Ott a hajók úgy mennek, hogy a külső részén végig Irán van, meg van egy csomó kisebb sziget, ahol rengeteg az iráni fegyver, például öngyilkos motorcsónakok is vannak, Irán le tudja zárni. Az amerikaiak nagyon sok modellezést lefolytattak, és mindegyikben arra jutottak, hogy az amerikai haditengerészet le tudja győzni az irániakat. A legnagyobb kőolajszállító hajók 450-500 méter hosszúak, 75 méter szélesek, és megrakva 35 méter mélyre merülnek. Nem lehet mellé lőni, és ami benne van, az ég. Nem kérdés, hogy Irán le tudná zárni a szorost, az más kérdés, hogy Irán ebből jól jönne-e ki? A legtöbb elemző azt mondja, hogy nem, de itt jön be az, hogy ha a rezsim úgy érzi, hogy a léte került veszélybe, akkor minden mindegy alapon hozhat olyan döntést, hogy megtámadja az ott átmenő hajóforgalmat, és akkor biztos, hogy le is tudja zárni.

Az orosz–ukrán háborúrban voltak mindenféle határidők, üzenetek tűzszünetre, béketárgyalásra, de úgy tűnik, hogy egyáltalán nem vagyunk közelebb a háború befejezéséhez, sőt, folyamatosan záporoznak az orosz drónok az ukrán nagyvárosokra, nyomul előre az orosz haderő. Ez már a korábban belengetett nyári offenzíva, mivel felszáradt a sár?

Éppen most megint esik egyébként, de megváltozott a háború menete. Az oroszok már nem nagyon mernek nehéz technikát tömegesen bevetni, mert szétszedik őket az ukrán drónok. Fordítva is igaz, hogy az ukránok sem nagyon küldenek közel a fronthoz nehéz technikát, mert azt meg az orosz drónok vadásszák le. Mind a két fél elképesztő tempóban fejlesztette ki a pilóta nélkül repülő eszközeit. Most már zavarni sem lehet őket, mert száloptikai kábellel irányítják őket, tehát az elektronikai zavarást is ki tudták ezzel küszöbölni. Az látszik, hogy Moszkva most nem akar megegyezni. Mindenki tudja, hogy amit az oroszok elfoglalnak, azt viszik magukkal. Amíg lesz tűzszüneti megállapodás, nem tudjuk, mikor lesz, leghamarabb késő ősszel, korábban nem valószínű, addig az oroszok mindent megtesznek, hogy még több ukrán területet foglaljanak el. Van olyan forgatókönyv, hogy olyan lesz, mint a panmindzsoni tűzszüneti vonal, nem államhatár, de mégis 1953 óta akként funkcionál.

A legutóbbi orosz javaslatcsomagban nagyjából százezer négyzetkilométernyi terület átadásáról volt szó Oroszországnak.

Nem, az a baj, hogy az oroszok ennyivel nem érnék be, nekik mind a négy megye teljes területe kell. Ebből Luhanszkot már szinte teljesen elfoglalták, Donyecket még „csak” 80 százalékban, de Herszonnak meg Zaporizzsjának nem foglalták el a döntő többségét, és ebbe az ukránok azért sem tudnak belemenni, mert Herszon és Zaporizzsja úgy néz ki, hogy a Dnyeper nyugati oldalán is van területük. Tehát ha – úgymond – a békéért cserébe az ukránoknak be kellene áldozni az egyetlen, de legalábbis a legfontosabb természetes akadályt, az a Dnyeper folyót, vagy Dnipro ukrán nevén, nincs az az ukrán politikus vagy tábornok, aki erre azt mondja, hogy oké. Attól kezdve a következő jól védhető terepakadály a Dnyeszter, az meg a Moldáv Köztársaság, Moldva és Ukrajna határfolyója, meg a Kárpátok, délen akkor Ukrajna védhetetlen, onnantól kezdve jó eséllyel elveszítené az egész Fekete-tengeri partvidékét, ami az oroszoknak az egyik célkitűzése, hogy elvágják Ukrajnát a Fekete-tengertől.