A miniszterelnök is előadást tartott a Tranzit Fesztiválon, és beszélt arról, hogy úgy az intézményekben, az 1968-asokat idézve, mint a nyelvhasználatban pozíciót kell fogni. Ahogy annak idején befoglalták a liberális demokrácia kifejezést, úgy kell kifejleszteni egy másikat is. Szerinte ezekben a dolgokban Magyarország nem áll rosszul, Európa viszont nagyon rosszul áll. Ilyenkor idézi rendszeresen a főáramú nyugat-európai sajtót, főként a németet. Önök szerint hogy áll Magyarország az intézmények meg a nyelvhasználat elfoglalásában, kormányoldalról?

Mráz Ágoston: A miniszterelnöki gondolatsort felidézve, azt mondta, hogy a liberálisok és a konzervatívok küzdenek Európában és a liberálisok állnak nyerésre, mert ők a rendszerváltás időszaka előtt már ezt célul tűzték ki, hogy a nyelvi hegemóniát kialakítsák, és valóban kialakították. Ő a liberális demokrácia kifejezését hozta, de akármilyen területre gondolunk, az individualizmustól kezdve az igaz és szabad élet mikéntjére, ezek mind a liberális ideológiának a lenyomatai. A morálisan helyes életmód vagy a morálisan helyes politizálás mikéntje, az a liberális szemszögből értelmezett világ. Magyarországon ez, ha nem is fordítva, de egyensúlyban van. Itt a liberális és konzervatív világképnek az értelmezése szerintem nagyjából kiegyensúlyozott, és van, amiben a liberális, énközpontú szempont érvényesül, legyen szó a magánéletnek a szentségéről és van, amiben meg a konzervatív világkép érvényesül, például a családközpontúságban. Azt is a miniszterelnök mondta, hogy Isten, haza, család, a közösségközpontú gondolkodás az, ami a konzervatívokra jellemző. És az ehhez fejlesztett nyelvi keretek a liberális és a konzervatív világban is érvényesülnek. A feladatot is megjelölte, hiszen politikus, nem magunkfajta elemző, aki értékeli a helyzetet, hanem rögtön feladatot is adott, és azt mondta, hogy a következő európai parlamenti választásnak az egyik célkitűzése az ő részéről, hogy ezeket a vitákat Brüsszelbe át tudja vinni, ne Magyarországon legyen csak kiegyensúlyozott a helyzet, hanem az egész európai nyilvánosságban legyen vita a liberális és a konzervatív világkép és értelmezés között.

Závecz Tibor: Mindig nagy érdeklődéssel figyelem a miniszterelnök világrendeket firtató elemzéseit. Nyáron is volt erre példa és általában, ha az övéi között van, mint ahogy most a Tranzit Fesztiválon, nagyon érdekesek ezek a világmegfejtések, és nem vitatom el ezt a jogát és feladatát sem. Jobban örülnék, ha ő ezeken a rendezvényeken is gyakrabban foglalkozna, mint a kormányzás vezetője, aktuális problémákkal, és akkor sorolhatnám vég nélkül, mi az, ahol a kormányzás hiányt szenved. De ez a fajta megközelítésmód, amit ő elmondott a Tranziton, más volt, mint amit, mondjuk, korábban olvashattunk vagy hallhattunk tőle. Nagyon sokat beszélt régen a Kelet és a Nyugat különböző irányáról, hogy nekünk hol a helyünk egy ilyen kontextusban, hogy mi a világpolitika változásának az iránya, hogy hanyatlik a Nyugat. Ezeket vitathatjuk és azt is, hogy érdemes-e a felívelő Kelet felé menni vagy törleszkedni vagy oda sorolódni. Ahogyan Ágoston mondta, most valóban a liberálisoknak és a konzervatívoknak az eltérő európai és világbeli pozíciójáról volt szó, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, minden igaz, amit elmondott…

Mráz Ágoston: Ezt rögzítsük.

Závecz Tibor: …de volt egy csúsztatás – több is –, de szerintem nagyon fontos felhívni a figyelmet erre. A liberálisok, a baloldaliak és a kommunisták között, ahogy ő beszélt erről, nagyon sokszor egy mondatba belerakva, azt vizionálta, mintha ez valami közös platform lenne, és ezzel szemben van egy jobboldali és/vagy konzervatív álláspont vagy nyelvi kultúra vagy kulturális hegemónia. Gramscira hivatkozott, aki baloldali íróember volt, elég sokat írt a kulturális hegemóniáról. Azt fejtette föl, hogy hol van ebben hiányossága még a jobboldalnak, de azért arról nincsen szó, hogy a liberálisoknak, a baloldaliaknak és a kommunistáknak azonos lenne bármilyen platformja, a világról alkotott képe. Ezek nagyon különböző csoportok. Ő pedig ezt nagyon egybecsúsztatta. A másik, hogy azt a különbséget megtette, hogy az előbbi csoport, nevezzük az egyszerűsítés kedvéért liberálisoknak, valóban az egyénnek a központi szerepét hangsúlyozza, az énközpontúságot, míg a másik oldal: család, Isten, haza, tehát valahogy kollektív dimenziókban gondolkodik. Én ezt vitatnám és ott nincs igaza ebben Orbán Viktornak, hogy például a nemzeti liberálisok, akik a magyar történelemben jelen voltak, egyáltalán nem voltak énközpontúak. Ha elolvassa Deák Ferencnek, Eötvös Józsefnek a munkásságát, de hadd soroljam még ide Kossuth Lajost is, ennek a „csomagnak” a reprezentánsait, azért nincs arról szó, hogy ezek az egykori, nagy, neves, nemzeti liberálisok csak saját magukra figyeltek volna. Én nem gondolom azt egyáltalán, hogy ne gondolkodnának közösségekben a baloldali emberek, hogy ne lenne nekik fontos a család, én ezt egyszerűen egy mesterséges választóvonalnak érzem, ami azért szomorú számomra, mert a miniszterelnök azt is mondta a Tranziton, hogy a hatalom lényege, a politika lényege a közös cselekvés. Na, ha a politika lényege a közös cselekvés, akkor én, nem is elemzőként, hanem magyar állampolgárként, azt szeretném kérni mindenkitől, aki a politikában részt vesz, elsőként a miniszterelnöktől, hogy a közös cselekvést értelmezze már úgy, hogy a politikai térfél különböző szereplői egy közös ügy érdekében, az ország sorsának előrejutása érdekében próbáljanak valahogy közösen egy nemzeti minimumot hozni. Ha ő mindig választóvonalakat húz, és mindig a különbségekre mutat rá, amik, még egyszer mondom, nem feltétlenül igazak és helyesek, az szerintem nem vezeti előre az országot, sőt, az hátráltatja, a megosztást növeli, szerintem ezt nem tehetjük meg a XXI. században, amikor pont a pozícióinkért küzdünk.

Mráz Ágoston: Elsőként elhangzott egy állítás, amikor ezt hallottam, az volt a gyanúm, hogy Tibor átkapcsolt az ATV-re a miniszterelnöki beszélgetés megtekintése közben. Ezért kimaradt neki az a részlet, hogy a miniszterelnök éppenséggel fölhívta a figyelmet arra, hogy a XIX. századi nemzeti liberalizmust kiveszi a liberális kritikájából, Deák Ferencet és társait nem sorolja ide, hiszen ők valóban nemzeti liberálisok voltak, azaz közösségben gondolkodó liberálisok. Abban a kontextusban a liberális álláspont egészen mást jelentett. Másrészt beszéltél arról is, hogy a nemzeti minimum milyen fontos. Ehhez az kell, hogy vitatkozzanak a felek, ebben talán egyetértünk. Elfelejtetted megemlíteni, hogy milyen kár, hogy a Demokratikus Koalíció egyetlenegy politikusa és megmondó embere sem tette tiszteletét a rendezvényen. Mindig azt elvárni, hogy legyen vita, párbeszéd és egyetértés, de amikor van rá lehetőség, akkor a baloldal meghatározó, domináns erejének a képviselői távol maradnak. Ez minimum belső ellentmondásra vall. Harmadrészt mondtad, hogy a baloldaliak is családpártiak. Biztosan van ebben igazság, de a miniszterelnök nem a baloldali politikusok családbarátságát kérdőjelezte meg, hanem a baloldali ideológiáról beszélt, aminek a középpontjában az ember képe más. Filozófiai szinten vizsgálva, egyetemista közeg előtt beszélt a miniszterelnök, feltételezhette, hogy nem egyszerű, félmondatos üzenetekkel kell megnyernie a közönséget, hanem láthatóan értelmiségi diskurzust folytatott. Ebben az antropológia, az emberkép egy kulcsfogalom lehet, és a baloldalnak és a liberálisoknak az emberképe ténylegesen elválik a konzervatívoktól. Ha még alaposabban megnézed a beszédet, akkor a legtöbb kritikád szerintem nem állja meg a helyét.

Kihagyott lehetőség volt a DK részéről vagy stratégia, hogy nem vett ebben részt? Magyarázhatják azzal is, hogy nem akartak legitimálni egy tisztán fideszes rendezvényt.

Mráz Ágoston: Biztos ezzel magyarázták, de szerintem, ha a Demokratikus Koalíció szervezett volna egy hasonló fórumot és meghívott volna fideszes beszélgetőpartnereket, örömmel elmentek volna.

Závecz Tibor: Reméljük, erre lesz lehetőség. Én azt gondolom, hogy a politikusoktól az az elvárás, hogy amilyen tér csak nyílik párbeszédre, vitára, ott foglalják el a megfelelő pozíciókat. Ennek eklatáns példája a parlament, mert mégiscsak az az egyik lényeges tartalmi eleme a parlamenti létnek, hogy az ember kifejti az álláspontját, a frakciója álláspontját és megpróbálja ezeket valahogy ütköztetni, a kormány elképzeléseit kritizálni vagy jobbítani, letenni alternatívákat az asztalra. De azt gondolom, hogy a parlamenten kívül is vannak lehetőségek. Én abszolút a párbeszéd híve vagyok, jó az ellenzéki politikusok részéről, ha ezekkel a lehetőségekkel élnek. Nyilvánvaló, hogy a DK-nak volt valamifajta megfontolása e tekintetben, ezt majd hosszabb távon meglátjuk. Ők valóban egy kérlelhetetlenebb, keményebb álláspontot foglalnak el az ellenzéki térfélen, a legkeményebb talán a kritikájuk. Más pártok, amelyeknek szintén van mondandójuk a kormányról, elég sok rossz, azok pedig a Karmelita kolostornál demonstrációkkal és kordonbontásokkal is illusztrálják az egyet nem értésüket bizonyos kormányzati döntésekkel kapcsolatban.

Momentumos politikus volt is ott, bele is állt.

Závecz Tibor: Azért mondom, hogy annak ellenére, hogy a kritikájuk akár még demonstrációkban is tetten érhető, elmentek vitázni. Szerintem az ilyen párbeszéd azért is jó, mert lehet értelmezni azt, hogy mi az a kontextus, mi az a világkép, mi az a nyelvezet, amivel megpróbálják megszólítani a politikai alternatívák a választópolgárokat. Akkor lett volna ez nagyon tisztességes, ha mondjuk, a független médiának a jelenléte legalább annyira adekvát lett volna, mint a kormányhoz közelebb állóké. Azt kell mondanom, hogy az a fajta nyitottság, ami sok rendezvényt jellemez, ahol bárki mindenkinek meglett volna ez a lehetősége, akkor van meg ez a politikai platform, amin lehet működtetni egy demokráciát, ahol a különböző nézetek képviselni tudják magukat. Egyébként a miniszterelnök azt mondta, hogy mindkét oldal sokszínű, és ez a médiával is így van, mindkét oldalon a média sokszínű, akkor tessék egy ilyen rendezvényre ezt a nagyon sokszínű médiát odaengedni, és akkor valószínűleg több párt lett volna. És ezt ne becsüljük le és ne tekintsük úgy, hogy jó, utólag voltak tudósítások. Ritka az az alkalom, ahol a miniszterelnököt közvetlenül meg lehet szólítani. A parlament, az helyes, van nemzetközi sajtótájékoztató, egyszer, kétszer, vannak pénteki alákérdezős interjúk és vannak monológok. Legyen már olyan lehetőség, ahol tényleg lehet vitázni fideszes politikusokkal és a miniszterelnökkel is.

Mráz Ágoston: Ez egy ilyen lehetőség volt, ahol a fideszes politikusokkal lehetett vitázni, amivel nem élt számos baloldali szereplő. Az pedig szerintem messzire vezet, de nem biztos, hogy szerencsés egy ilyen fesztiválon, ahol zárt körben elég sok ember megfordul, ha a politikai kampányok részeként, újságíróként tevékenykedő vagy újságírói mezben tevékenykedő politikai kampánycsapatok kellemetlen felvételeket készítenek. Én ezt valahol megértem. A médiaszerkezet téves fejlődésének tartom, mert semmi köze a demokratikus nyilvánossághoz az, hogy kellemetlen fotókat készítenek és ha az utcasarkon feltett váratlan kérdésekre hirtelen nem tud frappánsat válaszolni egy megkérdezett és azon lehet heherészni. Szerintem érthető, hogy egy fesztiváltól ez idegen, amúgy meg nem sajtótájékoztatót tartott a miniszterelnök, hanem egy előadást, ahol sem a jobboldali, sem a baloldali sajtó munkatársai nem kérdezhettek, hanem Bohár Dániel tehetett föl kérdéseket. A miniszterelnök ezeket a kérdéseket kihasználta arra, hogy hosszú, kimerítő, néha a kérdéstől is független válaszokat adjon. Szerintem a műfajt érdemes tisztázni. Még egy dologra hadd utaljak viszont vissza: nehezményezted, hogy a liberálisok és a kommunisták egy platformra kerültek a miniszterelnök részéről. Tényleg arra tudlak bátorítani, hogy hallgasd meg még egyszer a beszélgetést, mert nagyon részletesen elmagyarázta, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy ezt megtegye. Egy történelmi fejlődést írt le, amiben a lényeges gondolat az volt, hogy kezdetben a liberálisok és a konzervatívok összefogtak a fasiszták és a kommunisták ellen, de valami eltört a rendszerváltás idejében, amikor a liberálisok először megérezték, hogy a konzervatívok újra versenytársaik lesznek. Lényegében azt fejtette ki a miniszterelnök, és ezt a szellemtörténeti és politikatörténeti folyamatot én elfogadnám a helyedben objektív leírásnak, miközben természetesen egy politikusi beszédről beszélünk, hogy a liberálisok a baloldallal szövetséget kötöttek és a baloldal Magyarországon sokszor posztkommunistákból állt. Az, hogy a kommunista posztokból posztkommunisták lettek, mint a rendszerváltozás egyik jelensége, könnyen elfogadható szociológiai tény Magyarországon és Közép-Európában mindenhol. Ebben a leírásban érthető, hogy ezek a látszólag különféle szellemi irányzatok hogyan kerültek egy politikai platformra.

Závecz Tibor: Csak annyit tennék hozzá, hogy a nagy leiratokban egy lábjegyzetként rakjuk azt is oda, hogy a posztkommunisták egy része végül is hont talált a jobboldali pártoknál, jelesül Magyarországon a Fidesznél, lehetne ilyen névsort alkotni.

Mráz Ágoston: A nemzeti baloldal, ez igaz.

Závecz Tibor: Ez legalább olyan fontos megállapítás, és ha erre alapozott a miniszterelnök, akkor ugyanerre a jelenségre alapozhat egy másik eszmefuttatást.

Mráz Ágoston: Pont erről beszélt, hogy az emberkép az igazi megkülönböztető jelleg, és azok, akik nemzeti baloldaliak, ezt ő nem mondta, de belegondolhatjuk a gondolatsorba, a nemzeti baloldal értelemszerűen a nemzetben gondolkodó politikai táborhoz csatlakozott. Elmondta, hogy a jobboldalnak is vannak egyébként árnyalatai, a racionalista konzervatívok és az Istenből és a teremtett világból levezetve gondolkodó kereszténydemokraták, és a baloldali tábor pedig azért olyan sokszínű és liberálisoktól posztkommunistákig mindenki benne van, mert az ő emberképük egy másik emberkép.

Závecz Tibor: Azt továbbra is tagadom, hogy ne lenne fontos a most általad is részben egynek tekintett csoportnál a közösségeknek a léte és azok társadalomalakító szerepének az elfogadása. Az a különbségtétel, amit a miniszterelnök megtett, amiről most beszéltünk, az is egy fontos dolog, és azért nem tartom szerencsésnek, mert nem a nemzeti minimum irányába megy. Az sem szerencsés, ha Magyarországot ő nagyon másként értelmezi, mint az európai jobboldalt vagy az európai konzervatívokat. Talán múlt időben többször hangot adott annak a csalódásának, ami a 2019-es EP-választáson érte a jobboldalt. Utána elmondta azt, talán éppen a Tranziton, hogy ilyen erővel az MSZP-be is beléphetett volna, mert már úgymond a kommunisták, talán így mondta, kerültek hangos pozícióba az Európai Néppártban. Nekem az a meglátásom, hogy ezek a beszédek és ezek a megnyilvánulások folyamatosan a különbségeket és a választóvonalakat keresik. Ő nem politikai elemző, aki felhívja egy társadalompolitikai tagoltságára a figyelmet, hanem Magyarország miniszterelnöke, akinek az a dolga, hogy próbálja meg azt a konszenzust megteremteni, amiből a legtöbbet ki lehet hozni. Hadd mondjak még egy példát, mert ugyanebbe a sorba illeszkedik bele. Tusványoson kemény kritikával illette a szlovákiai magyarságot, illetve az ottani politikai tényezőket, hogy nem tudják magukat megszervezni és micsoda dolog az, hogy nem fognak ott jeles pozíciókat fogni a következő parlamenti választáson. Én a vízióalkotásos vagy leíró jellegű, de picit a jövőbe mutató miniszterelnöki megnyilatkozásokban több olyat látok, ahol a különbségeket keresi, mint ahol az azonosságokat. Nem gondolom, hogy minden nap, minden beszédben harcolni kell és ezeket a központba állítani.

Mráz Ágoston: Az Európai Néppártban rendszerváltást szeretne elérni Orbán Viktor, mert az Európai Néppárt végül is nem azt az utat választotta, hogy az európai jobboldalnak a gyűjtőpártja legyen, hanem az európai baloldal szövetségese. Minden kritika, amit az Európai Néppárttal szemben tesz, és ezek nem diplomatikus kritikák, hanem a magyar politikai nyelv keresetlen őszintesége tükröződik bennük, azért van, mert azt szeretné elérni, hogy a 2024-es európai parlamenti választás után az Európai Néppárt az európai jobboldalnak a részévé váljon. Evvel párhuzamosan bejelentésre került, hogy a Fidesz az Európai Konzervatívokhoz szeretne csatlakozni, Deutsch Tamás mondta ezt el a Mandinernek adott interjújában, és az Európai Konzervatívokról azt tudjuk, hogy az előrejelzések szerint minden esélyük megvan, hogy másfélszeresre növeljék a befolyásukat, nagyjából 8-ról 12 százalékra emelkedjen a mandátumarányuk. Ott vannak még sokféleképpen, Identitás és Demokrácia néven egyesült radikális jobboldali pártok. Arról beszélt Orbán Viktor, ahhoz, hogy Brüsszel a liberális és konzervatív világképek ütközőzónája tudjon lenni, a liberális hegemónia mellé fel kell építeni egy jobboldali szövetséget, és ebbe csábítgatja az Európai Néppártot. Mindaddig, amíg a többi jobboldali párt nem tud erőt mutatni, addig – tegyük hozzá – észszerű, hogy az Európai Néppárt a hatalmat és a befolyást választja. De hátha a soron következő európai parlamenti választáson a jobboldali, sokszor protest, sokszor új konzervatív pártok megerősödése a Néppártot is észhez téríti és bekövetkezik ebben egy fordulat. Ha meg akarjuk érteni, hogy mi az a kritika, amit a miniszterelnök gyakorolt, akkor ezt a politikai színteret kell felidéznünk.

A miniszterelnök azt tartja a legfontosabb feladatnak, hogy a csatát például arról, hogy birodalom vagy nemzetállamok ügye, hogyan dől el Európa sora, ki kell vinni Brüsszelbe. De arról is beszélt, hogy megfelelő környezet kell hozzá, és ilyenkor mindig a Frankfurter Allgemeine Zeitungot idézi, amiről azt mondja, hogy róla még egy jó szót soha le nem írt. Bolond lyukból bolond szél fúj. Hogy lesz Európában megfelelő szövegkörnyezet ehhez a csatához?

Mráz Ágoston: Talán az is benne volt ebben az előadásban, hogy a konzervatívok feladata, hogy megalkossák ezt a politikai nyelvet, és már mi is beszéltünk az előbb arról, hogy Magyarországon ez részben sikerült a jobboldalnak, legyen szó családról, hazáról, Istenről vagy akár rezsicsökkentésről. Ezek a hosszan sorolható politikai fogalmak.

Szankciós infláció?

Mráz Ágoston: Szankciós infláció, a saját politikai nyelvén a Fidesznek, de ilyen politikai nyelve nincs a jobboldalnak Európában. Az a nyelv, amit a jobboldal Európában beszél, az a baloldal nyelve és ahhoz próbál alkalmazkodni, és itt a baloldal bármennyire is fáj Tibornak, ekvivalense és szinonimája a liberálisnak, és bizony a kommunistának.

Két hete, még a Tranzit előtt jött a hír, hogy a nagy Soros Alapítvány úgy döntött, hogy kivonul Európából, mert az Európai Unió az általa képviselt értékekre elegendő hangsúlyt fektet. Ez a tény segíti ennek a nyelvi környezetnek a kialakulását?

Závecz Tibor: Valóban nagyon fontos a nyelvi környezet, a kommunikáció, ha megfelelő szavakat megfelelő kontextusban alkalmaznak politikusok és erre van fogadókészség a társadalom részéről. Ez nem úgy működik, hogy egyik napról a másikra kidolgozom egy íróasztalnál és elkezdem használni, ez sokkal több annál, ezer ága-boga van. Azt a kulturális hegemóniát, azt a térfoglalást, ami Magyarországon a jobboldal részéről zajlik, megteremtve ehhez azt a nyelvezetet, itthon a baloldal kényszerül követni. Egy picit más a helyzet Európában. Itthon azt látom, hogy egyre inkább a Fidesz által használt terminológia, nyelvi kontextus az, ami a társadalom széles rétegeit eléri. Ez nem mindig az értelmiség kedvére való szóhasználat és tartalom, de mindenképpen működőképes. A baloldal vagy az ellenzék nem tudta az ehhez megfelelő alternatív szóhasználatot vagy nyelvi környezetet kidolgozni. Ezért mindig utánkövetést lehet itthon érzékelni, és ezért van nagyon sokszor az, hogy fölteszik a kérdést, hogy az ellenzék miért nem tette ezt a nyáron, miért nem tette azt a nyáron, miért csak a Fidesz topikjaira reagál, miért mindig ugyanazokkal a szavakkal reagál, miért nagyon kevés az a típusú újítás, ami itthon az ő pozícióiját erősítené. Márpedig abban igaza van Orbán Viktornak, ha ez a típusú kulturális hegemónia nincsen meg és ennek a nyelvi környezete sincsen meg, akkor egy politika nem tud kellőképpen sikeres lenni. Nagyon sok dolog kell hozzá, de ez is nélkülözhetetlen. Pont az itthoni példa mutatja, hogyha nem veszi fel a lépést az ellenzék, akkor le fog maradni, mert mindig utánkövetést kell végrehajtania, ami nagyon nehezen fog menni. Akkor még az is hozzátartozik, hogyha ez nagyon sokszínű, nem mutatja az egységet, nem egy irányba kanalizálódik. Ha a pártokon végigszaladnánk és azt mondanák, hogy ez liberális párt, az baloldali párt, kommunista most nincsen éppen, de ezeknek különböző árnyalatai vannak, mind-mind másfajta nyelvi szóhasználattal építkezik. Most mondok egy példát, a szankciós infláció elhangzott, de erre van egy másik kifejezés, amit a DK használ leggyakrabban, hogy orbáni infláció, ami ugyanilyen érthető és ugyanígy át tud menni az emberek gondolkodásában.

Csak nem saját találmány, ezt Tölgyessy Péter mondta először, de csak kevés számmal ismételték.

Závecz Tibor: És a többi politikai párt ezt nem vette be a szótárába. Más pártok mást találnak ki, de az egész nem egy irányba kanalizálódik. Az erő akkor tud megnyilvánulni és akkor lesz belőle politikai hatalom – márpedig mi lenne más a cél egy politikus számára, mint a hatalom megszerzése –, hogyha valamilyen koncentrációja van a kulturális hegemónia megteremtésének és ezzel együtt a nyelvi környezet kialakításának is.

Mráz Ágoston: Soros György szervezeteinek a jövőképéről érdemes pár szót beszélni. Tegyük hozzá, hogy pontosan nem lehet tudni, hogy mi lesz, hiszen egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek különféle vezető emberek, de valami változás várható. Én azt tartom a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy a Soros Alapítvány nem ad pénzt, mert abban reménykedik, hogy az Európai Unió vagy éppen az amerikai kormány részéről lesz elegendő forrás.

De ott lesz egy választás.

Mráz Ágoston: Így van, ezt is mondta a Soros-szervezetek új vezetője, Soros György fia, hogy az amerikai belpolitikára szeretne koncentrálni. Már 2021-ben 400 millió dollárt adtak a Demokrata Pártnak, ez a koncentráció hatalmas volumenű pénzmozgásokat jelent, hiszen tudja, hogy az amerikai választás eredményétől függ az amerikai kormányzattal szövetségben működő Soros Alapítványnak is a jövőbeli stratégiája. Ezért az lehet a mostani elképzelés, hogy a Soros Alapítvány pénzeinek helyére közpénz kerüljön, európai és amerikai közpénz, és ennek a formátumait, alapjait, eljárásrendjeit már az elmúlt években kidolgozták. Aki arra számít, hogy ez a bejelentés a Soros Alapítvány esetleges megszűnését, visszavonulását, eltűnését jelentené, az téved. Szerintem változó formában vagy változó financiális háttérrel, de ugyanúgy meg fognak maradni ezek a szervezetek és az általuk végzett munka is része marad az amerikai és az európai politikának is, és ez kihatással van a magyar ellenzékre is. Soros György szervezete ezt az átalakulást jelentette be, ezért ott egy elbizonytalanodást érzek, Gyurcsány Ferenc pedig a nyarat elég hosszú szabadsággal töltötte, és mivel ez a két befolyásoló erő lényegében kiiratkozott a nyilvánosságból, ezért sem történt igazából a magyar baloldalon semmi. A viszonyítási pontjaik, a befolyásoló erőik eltűntek, elbizonytalanodtak. Gyurcsány Ferenc múlt héten bejelentette, hogy most visszatér a kellemes pihegésből. Egyelőre csak számítani lehet rá, hogy majd valami őszindító beszédet mond, amiben kijelöl stratégiai feladatokat, de egyelőre nem lehet tudni, hogy mivel készül az őszre.

Závecz Tibor: Volt egy konferencia talán a nyár elején, tavasz végén, ahol közösen vettünk részt és maguk az ellenzéki politikusok jöttek utánunk, akik eléggé lesújtó képet alkottak az ellenzék aktuális állapotáról. Maguk mondták azt, hogy a választások óta eltelt egy év nem nevezhető sikertörténetnek, és én azt látom, hogy a nyár sem hozta meg a megújulásnak az attribútumait. Az ellenzéki pártok azon már túl vannak, hogy önmagukat ráncba szedjék, megtörténtek a személyi változások, elnökcserék és így tovább, ez a része lezajlott a kudarc okkeresésének. Abban a fázisban vannak most, hogy megpróbálják a saját erejüket valahogy bemérni a másikhoz képest, és próbálják megkeresni az együttműködésnek a különböző lehetőségeit. Olyan nagyon sok idejük nincsen, ezt nagyon sokszor el lehet mondani elemzések során, már itt a következő választás. Az embernek van tapasztalata arról, hogy körülbelül mennyi idő kell ahhoz, hogy egy kampány kifutása sikeres legyen. Ha nem tűz ki ilyen dátumokat az ellenzék, nem jut közös nevezőre az idei évben, akkor nem jön létre az együttműködés, mondjuk, az európai parlamenti választásra, csorbát szenvedhetnek az együttműködek az ugyanabban az időben megrendezett önkormányzati választásokon. Nagyon gyors sprintet kellene az ellenzéki pártoknak végrehajtani ahhoz, hogy a jövő évben valahogy sikeresebbek legyenek, mint az előző választáson. Nem láttam a nyáron olyan kreatív ötletet, amire azt lehetne mondani, hogy egy pártot megindított volna. Mindenki próbálja a saját trackjét tovább vinni, a zöld gondolatot, szerintem az valamennyire sikeres, a baloldali gondolatot, hogy kisemberek pártja, Komjáthi Imre szokott képviselni.

De választás nélküli időszakban mivel lehet méregetni egymást a másikhoz?

Závecz Tibor: Például erre alkalmasak a közvélemény-kutatások. Ebben, azt hiszem, egyetérthetünk.

És akkor van bármi mozdulás? Vagy nem rendeltek?

Závecz Tibor: Rendelnek, persze, vannak közvélemény-kutatások, de minimális mozdulások vannak. Igazándiból olyan állítást tenni, hogy a tavalyi parlamenti választások óta valamelyik párt elhúzott a többiektől, nem lehet. A DK pozíciói mindig is erősek voltak. Megfigyelhető, hogy elért a 20 százalék környékére. El lehet gondolkodni azon, ha egyedül indul az európai parlamenti választáson, akkor az négy mandátum vagy esetleg több. A méregetés nagyon fontos dolog, mert a politikának nagyon sok érzelmi eleme van meg sok ilyen kalkuláció van és mindig van benne versenyszellem. Az ellenzéki pártok azt érzékelik, hogy a versenyben ők, a jelenleg vezető és kormányzó Fideszhez képest nagyon le vannak maradva, és az a típusú formáció, amit 2022-ben megalkottak, nem volt célravezető. Akkor mit tudnak tenni? Elkezdik egymáshoz méregetni magukat, ezt gondolják végig az ellenzéki pártok, hogy az az igazi jó eredmény, amivel 2026-ra lehet készülni, ha az európai parlamenti választáson szereztem mandátumot.

2026-ra?

Závecz Tibor: 2026 nagyon fontos cél, a dilemma meg az, hogy erre gyúrjanak, ezt tegyék a fókuszba a kisebb pártok, vagy próbáljanak meg valamilyen közös formációt létrehozni, amiben lehet, hogy nekik nem lesz végül európai parlamenti mandátumuk és a pártjuk nem is fog külön elindulni, de mégis a továbbélésnek valami záloga. Az igazi választóvonal jövő június eleje, amikor eldől, hogy az ellenzéki palettán annyi párt lesz, amennyi most van vagy ennél kevesebb.

Ezt mi fogja eldönteni? A választás eredménye? Az EP-választás?

Mráz Ágoston: Az egy selejtező lesz egyértelműen, ami abból a szempontból érdekes, hogy a baloldal részéről nagyon sok kritikát hallottunk a választási rendszerről és ez a kritika úgy szokott folytatódni, hogy azért kell összefogniuk még Gyurcsány Ferenccel is, mert a választási rendszer ezt kívánja. Az európai parlamenti választás listás, egy nemzeti listát igénylő választási rendszer, ahol csupán egy 5 százalékos küszöböt kell átlépni. Éppen ezért azt a segélykiáltást, amit Komjáthi Imre, az MSZP társelnöke mondott, hogy közös lista legyen, nem a választási rendszer kényszeríti ki, hanem az MSZP katasztrofális állapota. Ez már megelőlegezi azt, ha jövő júniusig nem köttetnek az 5 százalékos küszöb átlépésére esélyt adó szövetségek, akkor valamely pártok el fognak tűnni. Egész pontosan 2026-ig az önálló frakciók révén be vannak betonozva, még valamennyi közpénz is jár a munkájukért, de 2024 júniusában, ha nem szereznek mandátumot az európai parlamenti választáson egyedül vagy szövetségben, az megpecsételi a 2026-os indulási lehetőségüket és tárgyalási pozíciójukat. Éppen ezért én arra számítok, hogy ez egy első bekiabálás volt, de lesznek még szövetségkeresések, viszont egyáltalán nem biztos az, ha két 1-2 százalékos párt összefog, az automatikusan össze is adódik. Azt láttuk a korábbi európai parlamenti választáson, hogy nagyon erősen érvényesül az, hogy a választók a győzelemre álló vagy nyerésben lévő, vagy erősebb pártokra adják a voksukat és kevésbé arra, hogy egy 3-4 százalékos pártot is segítsünk be az Európai Parlamentbe. Persze minden választás önálló történet, de a 2024-es választástól sokaknak van félnivalójuk. Én úgy is érzem, hogy Gyurcsány Ferenc ciklusstratégiája arról szól, hogy az európai parlamenti választás után hozza létre a saját baloldali gyűjtőpártját és a romeltakarítás részeként még egyszer majd, hogy mondják ezt a baloldalon, segítő balt nyújt. Azokat, akiknek a karrierje és politikai pozíciója eltűnt vagy megsemmisült, integrálni próbálja a 2026-os indulás részeként a saját pártjába. Egyetértek, a DK valahol 15-20 százalékos eredményre számíthat. Tizenhat volt múltkor és azóta nem gyengült. Ha utána egy baloldali gyűjtőpártot létre tud hozni, az a 20 százalék fölé is segítheti.

De pártot akar Gyurcsány Ferenc integrálni vagy csak személyeket?

Mráz Ágoston: Személyeket, a DK-ból akar baloldali gyűjtőpártot létrehozni, nem a többiekkel akar összefogni, ezért az európai parlamenti választás előtti szövetségkeresés, az nem Gyurcsány Ferencnek a stratégiája szerint való. Gyurcsány Ferenc hagyja elveszni a kicsiket és utána fog majd a választásokat követően együttműködést keresni egyes személyekkel, hiszen ő úgy tud a középpont, az integráló erő, a domináns pozíció maradni, hogy egy-egy embert, egy-egy tized százalékot húz magához és nem szervezetekkel köt paktumot.

Az atlétikai vb sikere a Momentum pozícióját hogyan érinti? Ők annak idején egy nagyon erős és sikeres kampánnyal akadályozták meg, hogy Magyarország pályázzon olimpiarendezésre.

Závecz Tibor: Szerintem ez levált róla. A Momentum kezdetét jelenti az a bizonyos kampány, ami a kérdésben elhangzott, de szerintem ma már ez a múlt. A Momentum egy teljesen más típusú párt, nem hiszem, hogy a fejlődéstörténetének az újabb szakaszában ennek lenne jelentősége. Az atlétikai vb sikere közös nemzeti siker, nem véletlen az, hogy ellenzéki politikusok is végül is elmentek és fotózkodtak híres futókkal és sportvezetőkkel. Azt gondolom, hogy ezzel így ez levált a Momentumról. Ráadásul most megint előjött az olimpia tematikája, Orbán Viktor is mondta, hogy már részekben megrendeztük, de most már akkor egészben is meg kellene. Szerintem nincs ennek ilyen aktuálpolitikai jelentősége és főleg nem a Momentumra vonatkozóan.

Mráz Ágoston: Ma nyilvánosságra került a közvélemény-kutatás, a Társadalomkutató szerint 80 százaléka az embereknek egyetértett az atlétikai vb megrendezésével, ami azon magaslatokba tartozik, ami ritkán adódik a magyar társadalomban. Aki arra politikai programot, stratégiát épített volna, hogy a nagy rendezvényeket ellenzi, az finoman szólva is kisebbségbe szorult. Látok is itt egy gondolati fejlődést, Karácsony Gergely talán a Magyar Narancsnak adott interjújában már két metróért az olimpiai pályázat támogatását is felajánlotta.

Üzlet?

Mráz Ágoston: Üzlet, ami persze nagyobb volumenű, mint az atlétikai vb volt, de azt is mutatja, hogy rájött a baloldal, és a baloldal egyik szimbolikus, ismert politikusa arra, hogy változik a közhangulat és az ilyen nagy rendezvények sorozatos sikere már a Momentumnak talán nem is tenné lehetővé azt, hogy egy hasonló népszavazási kezdeményezéssel sikeres legyen. Ezért egy alkuba próbál bocsátkozni Karácsony Gergely.

Milyen a főpolgármester pozíciója nyár végén? Sikerült-e például ráégetni a kampányfinanszírozási botrányt, amit ellenzéki oldalon sem értettek sokan, ma sem értenek?

Závecz Tibor: Szerintem nem. Meg is állt a vele kapcsolatos támadás. Ez nem azt jelenti, hogy soha többet nem fog előjönni, ezt már láttuk többször, hogy az egész ilyen guruló dolláros tematika időnként hullámokban árad, és akkor előjön időről időre és próbálja meg amortizálni az ellenzéki politikát, politikusokat. Én azt gondolom, hogy ez most nem volt olyan, valóban volt morgolódás és értetlenség a saját oldalán belül is, de nem égették rá. Ennek, mondjuk, egyik oka az, azon túl, hogy nem is ismerjük a körülményeket teljes mértékben, hogy nincs Karácsony Gergelynek a fővárosban alternatívája, sem a saját térfelén belül, másfelől azt gondolom, hogy igazi alternatívája a mostani tudásunk szerint, pedig nincs olyan messze a választás, háromnegyed évre, a Fidesz-oldalon sincsen. Különböző százalékokkal lehetne dobálózni, de a lényegük az, ha önkormányzati választás lesz és közvetlen főpolgármester-választás, akkor mindegy, ki a kihívója, valószínűleg Karácsony Gergely újrázni tud. Azt látom még a felmérések alapján, hogy a fővárosban mindenképpen igaz az, hogy azok a jelöltek, akikről tudunk, akik egyébként jelenleg is polgármesterek javarészt, valószínűleg meg fogják tudni ismételni a mandátumszerzést. Ez nem akar tuti biztos jóslat lenni, de a mostani mérések azt jelzik, hogy az inkumbens, tehát regnáló polgármesterek baloldalon fogják tudni hozni a mandátumot.

De ez azt is jelenti, hogy nem is látnak olyan ellenzéki vagy pártonkívüli jelöltet, akit, mondjuk, a DK elindíthat Karácsony Gergely ellen? A DK-nak ebben van gyakorlata. Kálmán Olgát is elindította mint jelöltet.

Závecz Tibor: Tudásom nincsen róla, és én nem is gondolom, hogy ennek politikai célszerűsége lenne.

Mráz Ágoston: Szerintem ez nincs lejátszva még. Én ezért emlegettem azt, hogy Gyurcsány Ferenc vélhetően szeptemberben tart majd egy stratégiai iránymutatást. Azt kell majd elemzőként alaposan kiértékelni. Szól amellett érv, hogy Gyurcsány Ferencnek legyen legalább átmenetileg saját jelöltje, a jobb tárgyalási pozíciók végett.

Hogyha visszavonja?

Mráz Ágoston: Ha visszavonja, mert Gyurcsány Ferenc, ebben talán egyetértünk, azt akarja elérni, hogy minél több polgármesterjelöltje legyen és a Fővárosi Közgyűlésben a jelenlegi pártpolitikai dominanciája érvényesülni tudjon. De én azért nem venném annyira félvállról a politikai korrupciós botrányát Karácsony Gergelynek, nem azért, mert a jobboldali sajtó kiemelten foglalkozik vele, hanem mert látványosan a baloldali sajtó is foglalkozik ezzel az üggyel. És ez úgy szokott lenni, hogyha csak a jobboldal számára fontos egy ügy a baloldal kapcsán, akkor a jobboldali sajtóban írnak vitriolos cikkeket és vica versa, de itt jól láthatóan Karácsony Gergely válaszai a baloldali gondolkodókat, megmondó embereket és újságírókat sem nyugtatják meg. Mindenki kételkedik abban, hogy néhány nap alatt mikroadomány-gyűjtéssel lehet makroadományokat gyűjteni, meg az anonimitás kapcsán is egymásnak ellentmondó félmondatok származnak a főpolgármestertől. Azt mondanám, hogy amíg Karácsony Gergely nem dolgoz ki valami talpraesettebb választ, addig számíthat még kellemetlen kérdések sorozatára, és minél inkább vannak kellemetlen kérdések a napirenden, annál inkább romlik a tárgyalási pozíciója. Korábban is azt mondtam, most is azt gondolom, hogy Gyurcsány Ferencnek nem érdeke ősszel megállapodni Karácsony Gergellyel, ő az utolsó pillanatig húzni fogja ezeket a tárgyalásokat, erre számítok. Ha Karácsony Gergelynek a renoméja a baloldalon belüli megítélése romlik egy ilyen kellemetlen ügy miatt, akkor az további befolyási lehetőséget biztosít Gyurcsány Ferenc számára és jobb tárgyalási pozíciót. Csak a vicc kedvéért mondom, de az, hogy alternatíva nélkül valaki 50 százalékot tud elérni, az annyira azért nem meggyőző, mert az alternatívák versenyében az egyáltalán nem biztos, hogy 50 százalékot jelent. Láttuk az elmúlt másfél évtizedben, hogy a baloldalon egy pillanat alatt megjelenhet megváltó, megmondó ember, új személyiség, aki a frissessége okán átrendezi a politikai terepet. Tehát szerintem ez a meccs még nincsen lejátszva, miközben avval egyetértek, hogy a mostani tudásunk szerint az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely megegyezik Karácsony Gergely indításában.