A GKI közleménye szerint a hasonló bázisról induló Szlovákia fejlődése ennél jóval dinamikusabb volt, hiszen 30 százalékpontos, míg Lengyelország 26 százalékpontos növekedést tudott felmutatni.

Csehország volt a régióban a leglassúbb ezen a területen, ugyanakkor jóval magasabb bázisról indult, így még mindig a legfejlettebb állam e tekintetben is a régióban.

A gazdaságkutató szerint a belátható idejű tényleges reálkonvergenciához (az euróövezeti egy főre jutó GDP értékének közelítéséhez) a magyar gazdaságnak az euróövezet átlagos növekedését jóval meghaladó növekedést kell produkálnia.

Az eurózóna GDP-jének egy százalékos növekedési üteme mellett, legalább 1,6 százalékos növekedést kell elérni Magyarországon, 1,3 százalékos növekedést Csehországban, 1,6 százalékot Lengyelországban és 1,4 százalékot Szlovákiában ahhoz, hogy az értékek közötti abszolút különbség ne növekedjen. Ezt a jövőben nehezíti azonban az, hogy az euróövezeti GDP növekedése gyorsul, míg a magyar gazdaságé lassul.

Az elmúlt húsz év növekedési átlagait a jövőbe vetítve Szlovákia 2030-ra, Lengyelország 2035-re, Csehország 2040-re, míg Magyarország 2075-re érné el az euróövezet akkori egy főre jutó GDP átlagát.

A GKI azonban megjegyzi: ha az elmúlt tíz év növekedési átlagát tekintjük, akkor Szlovákia 2025-re, Csehország és Lengyelország 2030-ra érné el az euróövezet egy főre jutó GDP átlagát, szemben Magyarországgal, amely 2120-ra érné el ezt.

Úgy vélik: ahhoz, hogy Magyarország ennél hamarabb elérje a fejlettebb országok átlagát, számos lépés szükséges, például az élőmunka költségének folyamatos csökkentése helyett a dolgozók "minőségének" javítására (oktatás), illetve jelentős külföldi tőkebeáramlásra (FDI) lenne szükség.