A csontok egészsége szempontjából elsősorban nem az számít, mennyit sportolunk, hanem az, hogy mennyire mozgunk intenzíven – erre a következtetésre jutottak a Semmelweis Egyetem kutatói. A Sports Medicine – Open folyóiratban megjelent elemzésük szerint a csontképződést leginkább azok a mozgásformák serkentik, amelyek robbanékony mozdulatokat, gyors irányváltásokat és fordulásokat igényelnek. A kutatás legfőbb tapasztalatairól az egyetem tudományos és innovációs rektorhelyettese beszélt az InfoRádióban.

Ferdinandy Péter tájékoztatása szerint a rendszeresen végzett edzések hatásait vizsgálták, összesen 1238 egészséges felnőtt résztvevő adatait vették figyelembe. Nem a csontsűrűség változását követték, hanem olyan, vérből kimutatható anyagokat mértek, amelyek jelzik, hogy a szervezet építi-e a csontszövetet. Ezek az úgynevezett biomarkerek már néhány hét után jelezhetik a mozgás hatását, ezért a csontsűrűség-vizsgálatoknál hamarabb adnak visszajelzést.

A Semmelweis Egyetem szakemberei metaanalízist végeztek, ami azt jelenti, hogy felkutatták a szakirodalomban az összes korábbi, ilyen jellegű vizsgálatot, és ezek közül kiválasztották és részletesen statisztikailag elemezték azokat, amelyek a szóban forgó kérdésnek megfelelnek. Végül több mint 16 ezer publikációs találatot néztek át, és 24 úgynevezett randomizált kontrollált klinikai vizsgálatot választottak ki, melyeknek köszönhetően magas minőségben tudták elvégezni a szükséges vizsgálatokat.

A rektorhelyettes elmondta: a kutatás során egyszerre vizsgálták a mozgás típusát – például hogy állóképességi, erősítő vagy vegyes edzésről van-e szó –, valamint az edzés intenzitását, gyakoriságát és időtartamát. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy ezeknek a mozgásformáknak a hossza, frekvenciája befolyásolja-e a csontátépülést jelző biomarkereket. A kutatók meglepő módon arra jutottak, hogy

kizárólag a magas intenzitású edzésnek volt olyan hatása, hogy az egyik legfontosabb ilyen csontátépülést jelző biomarkert, az oszteokalcint emelte.

Ferdinandy Péter elmondása szerint még a kutatókat is meglepte, hogy sem a lassú séta, sem pedig az alacsonyabb intenzitású futás nem befolyásolta ezt, hanem azok a sportok voltak a leghatékonyabbak, amelyek végzése közben robbanékony mozdulatokat, gyors irányváltásokat és fordulásokat hajtanak végre. Ilyen sport például a labdarúgás vagy a kézilabda is. A kutatás vezetője hozzátette: azokat a mozgásokat nevezzük magas intenzitású edzéseknek, amikor magasabb pulzusszámok alakulnak ki.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha valaki elmegy futni, akkor az az ideális, hogyha gyorsabb szakaszokat is beiktat, mert a magas intenzitású mozgás sokkal inkább hozzájárul a csontszövetképződéshez.

A rektorhelyettes szerint azért még további vizsgálatokra van szükség, hogy igazán megbízható következtetéseket tudjanak levonni. Egyébként az is meglepte őket, hogy nagyon kevés jó minőségű vizsgálattal rendelkeznek az egészséges felnőttek körében, ezért a Semmelweis Egyetem újabb kutatásokat tervez elvégezni.

Az elmúlt időszak leginkább arról szólt, hogy összegyűjtsék és elemezzék a statisztikai adatokat, amelyek alátámasztották, hogy a magas intenzitású sportok végzése közben jobban megőrizhető a csontok egészsége, illetve fokozhatják a csontképződést, ami által akár az oszteoporózist (csontritkulás) is megelőzhetik. Ferdinandy Péter megjegyezte: már eddig is sokan többféle fórumon hangoztatták, hogy a testmozgás mennyire egészséges, most a Semmelweis Egyetem szakemberei annyit tettek hozzá ehhez a tudáshoz, hogy a magas intenzitású testmozgás hamarabb, nagyon gyorsan hat a csontképződésre.

A mostani kutatás során egészséges felnőtteket vizsgáltak, külön korcsoportokra lebontva nem áll elegendő adat az egyetem rendelkezésére, de a rektorhelyettes szerint ki lehet jelenteni, hogy minden korosztályra igaz az a megállapítás, hogy a mozgás intenzitása a mérvadó.

A cikk alapjául szolgáló interjút Kalapos Mihály készítette.