A szakember szerint a magyar apák szerepe ugyan pozitív irányban változik, ám a családon belüli szerepük még mindig másodlagos. A fiatalabb generációk viszont általában már tudatosabban közelítenek ahhoz a kérdéshez, hogy mi az apa feladata a gyermeknevelésben.

A magyar családokra jellemző, hogy az édesanyák beszorulnak otthonra. Van egy ezt irányító társadalmi modellünk: az anya otthon marad a gyerekekkel, minden idejét velük tölti, míg az édesapa dolgozik. Habár sok apát és anyát frusztrál ez a helyzet, sokszor meg sem tudják pontosan fogalmazni, mi a gond és hogyan lehetne megoldani.

Magyarországon az elmúlt években még nőtt is az elvárás azzal kapcsolatban, hogy a férfiak legyenek a család kenyérkeresői. Közben legyenek kemények, és még számtalan más tulajdonsággal is rendelkezzenek, vagyis a férfiak is többszörös elvárás alatt kell hogy működjenek.

Ám csak mostanában jelent meg a közbeszédben az, hogy egy férfi nehéz, és nagyon szép érzelmi állapotokon is keresztülmegy, amikor apává válik. Sajnos általános, mindkét nem fejében élő kép az, hogy a család az anya és a gyerek együttese, és az apa csak egy ezután következő szereplő. Holott ez nem így van, pszichológiából régóta tudjuk, hogy a gyermeknek egyformán fontos az anyához és az apához fűződő lélektani viszony.

A hétköznapi életben nagyon sok helyen megjelenik a férfiak másodlagos szerepe felé mutató nyomás. Személyes példát is mondhatok: a kislányom óvodájában az ünnepségeken általában anyukák vannak és csak egy-két apuka megy el. Ráadásul ezek az események sokszor kora délután vannak, így már maga az intézmény is – habár minden rossz szándék nélkül, de – azt sugallja, hogy a férfiak úgysem jönnek el, nyugodtan lehet munkaidőre szervezni. Először tehát mindenhol a fejekben kellene változtatnunk.