Több mint egy évszázada indult el Magyarországon a lakosság önkéntes madáretetési mozgalma, amely során a madárbarátok több tízezernyi etető segítségével igyekeznek megkönnyíteni az állatok táplálékhoz jutását - idézi fel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleménye.

Az etetési időszak dandárja Magyarországon az első fagyok késő őszi beköszöntésétől ezek megszűnéséig, többnyire november közepétől március végéig tart, az etetők madárforgalma pedig elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak és ilyenkor többnyire az északi inváziós fajok is elmaradnak. Ez a helyzet azonban gyorsan megváltozhat egy-egy markáns hidegfront betörése előtt, ami Eurázsia hatalmas területeiről hozhat jelentős madártömegeket a Kárpát-medencébe.

A madárvédők az etetőkbe helyezhető madáreleségeket négy nagy csoportba sorolják. A legismertebb a napraforgó, amibe érdemes pluszban apró szemű magvakat, például kölest vagy muhart tenni. A második az állati zsiradék, a cinkegolyó, a háj, a faggyú és a főzéssel sótalanított szalonna, a harmadik a gallycsonkokra szúrható, földre szórható alma, illetve a télen is nélkülözhetetlen ivó- és fürdővíz, ezért az itatóból a jeget napközben legalább egyszer érdemes langyos vízre cserélni.

Az egyesület szakemberei felhívják a figyelmet arra, hogy senki ne etesse kenyérrel vagy morzsával a madarakat, mert ez több napig, hétig is az etetőben maradhat elfogyasztatlanul és eközben erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást okozhat az állatoknál.

A kihelyezés módja és működési elve szerint létezik ablak-, dróthenger-, dúc-, függő-, garatos önetető és talajetető, de vannak olyan tematikus etetőkertek is, amelyekkel a ritkább harkályok, küllők és ökörszemek látogatását lehet gyakoribbá tenni. Az etetőkre látogató madarak egy része jobban szeret a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között érzik jól magukat, ezért egy-egy etetőhelyen lehetőleg több szinten is érdemes eleséget kínálni. Az etetők közelébe érdemes kihelyezni néhány mesterséges madárodút is, amelyben a cinegék vagy a verebek akár csoportosan is tudnak éjszakázni.

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről évre akár több száz kilométerről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért a megkezdett etetést lehetőleg érdemes minden évben folytatni.

Bornemissza Zoltán fatenyésztési vándortanár a madarak téli etetésének lehetőségére és fontosságára is felhívta a figyelmet A hasznos madarak védelméről című ismereterjesztő, szemléletformáló könyvében, amely 1890-ben jelent meg Budapesten. Ettől az évtől számítják a lakosság körében mind nagyobb népszerűségnek örvendő országos madáretetés elindulását, amely immár 127. téli-tavaszi szezonjába lépett.