Ma sokkal több beteg szenved krónikus szívelégtelenségben, mint valaha, mert az infarktus miatt kórházba került emberek egyre nagyobb többségét megmentik a korszerű kezelési módszerek. Az elhalt, hegesedett szívizom területet azonban pótolni kevéssé lehet, ezért a szív teljesítménye romlik, és ez keringési elégtelenséghez vezet.

A szívelégtelenség gyógyszeres kezelése is állandóan javul, és a gyógyszereit pontosan szedő beteg általában éveken keresztül megfelelő állapotban marad, de a kezelőorvos nem mindig tudja megjósolni a kilátásokat. Az ultrahangos szívvizsgálat fontos információt ad a szívpumpa teljesítő képességéről, de a klinikai javulás ezt nem mindig tükrözi.

David Castagno és munkatársai csaknem hatezer szívelégtelenség miatt rendszeresen ellenőrzött beteg sorsát követték hosszú időn keresztül. Megfigyeléseik egyértelműen bizonyították, hogy a gyors szívműködésű betegek gyakrabban kerültek ismét a kórházba, illetve korábban haltak, mint azok, akiknek a szíve lassabban vert.

Lényeges, hogy ez az összefüggés a szív ultrahanggal mért teljesítőképességétől függetlenül érvényesül. Volt azonban a vizsgálatnak igen kedvező eredménye is: a candesartan nevű szer jelentősen, 21 százalékkal javította a gyors szívműködésű betegek életkilátását, pedig nem fékezte a pulzusszámot.

A kutatók hangsúlyozták, hogy a pulzus számolása egyszerű módszer a betegek állapotának fölmérésére, a candesartan pedig világszerte széles körben alkalmazott készítmény, elsősorban a magas vérnyomás csökkentésére. A szívelégtelenség újabb, fontos gyógyítási terület ennek a szernek a használatára.