Az amerikai orvosi irodalom gyakran idézi azt a texasi leírást, mely tájékoztatja a lakosságot, hogy a városi borbély nemcsak a hajat és a szakállt tartja rendben, de a fájós fog kihúzása végett is hozzá kell fordulni. A borbélyüzlet és az orvosi ellátás közötti, egykor szoros kapcsolat most megújult.

Az afroamerikaiak hajlamosabbak magasvérnyomás-betegségre, mint a fehér bőrű népesség tagjai, ugyanakkor orvoshoz ritkábban járnak. Ennek megfelelően körükben az agyi katasztrófa lényegesen gyakoribb. A feketék lakta városnegyedekben a fodrászüzlet sajátos klub: saját közönsége van, ahol baseballmeccsek eredményétől a politikáig mindent megbeszélnek.

Ronald G. Victor és munkacsoportja Los Angeles szívgyógyászati központjában úgy gondolta, hogy a férfi hajszalonok a magas vérnyomásban szenvedők gondozásának is legjobb színhelyét jelenthetnék.

A vizsgálatban részt vevő borbélyüzletekben minden vendégnek fölajánlották, hogy megmérik a vérnyomását. Ha az magasabb volt, mint a normál érték, a mért eredményt bemutató kártyával a vendéget az illetékes háziorvoshoz irányították, de elérhetők voltak szakképzett asszisztensek is az ellátás folytatására.

A vendégeknek adott kártya további adatok gyűjtésére alkalmas vérnyomásnapló volt. A kártyával ellátott vendégeknek ingyenes volt a hajvágás, de a tanulmányban részt vevő fodrászoknak is megérte az egészségügyi tevékenység.

A borbély a vérnyomás megméréséért három dollárt (600 Ft) kapott, ha pedig a kártya kitöltésével az orvoshoz küldte a pácienst, az ötven dollárt (10 000 Ft) jelentett. A rendszeres vendégek magas vérnyomása tíz hónap alatt átlag nyolc higanymillimétert csökkent azokéhoz képest, akik csak a szokásos ellátást kapták, vagyis szórólapot, mely a magas vérnyomás kezelésének fontosságát ismertette.