Az intézet több ezer, 16 és 74 év közötti német állampolgárt kérdezett arról, hogy miként értékeli saját életminőségét. A skála plusz és mínusz 100 között mozgott, és a válaszok a plusz 20 és 30 között mozogtak.

A szakértők szerint a fél évvel ezelőtt végzett hasonló felmérés idején még jóval borúlátóbb volt a kép. Akkor a megkérdezettek mintegy 30 százaléka válaszolta azt, hogy tart a jövőtől, és azon a véleményen van, hogy az elkövetkező két-három évben rosszabbul megy majd sora, mint most. Ezúttal viszont az aggódók aránya a 20 százalék körül mozgott.

A közvélemény-kutatásból kitűnt azonban, hogy a kilátásokat gyökeresen ellentétesen ítélték meg a Németország nyugati felében, illetve az egykori NDK területén élő emberek. Miközben nyugaton a hangulat jelentősen javult, a keleti tartományokban jóval borúlátóbbak az emberek. Azaz - mint szakértők fogalmaztak - 20 évvel a berlini fal leomlása után az életminőség, illetve az azzal kapcsolatos várakozások kapcsán még mindig egyfajta képzeletbeli fal létezik Németország két fele között.

A gazdasági, illetve pénzügyi válságnak ugyanakkor az egész országban erősen érezhetők a negatív pszichológiai hatásai is. Az embereket Németország mindkét felében három dolog aggasztja igazán. Így aggódnak pénzügyi helyzetük esetleges rosszabbodása, továbbá a megszokott szabadságról való lemondás kényszere, illetve nem utolsó sorban a munkahely elvesztésének lehetősége miatt.

A felmérés szerint erről tanúskodik, hogy egyre többen küzdenek különböző pszichoszomatikus panaszokkal, köztük magas vérnyomással, alvási zavarokkal, gyomorfájással, sőt szívproblémákkal. Az életöröm mellett érezhető a stressz is, amit a válság tovább erősített.

A szakértők szerint ugyancsak a válság következményeként az élet - úgymond - háziasabbá, azaz családiasabbá vált. Egyre többen húzódnak vissza a szűkebb családi, illetve baráti körbe, szakítva a korábban gyakoribb "kicsapongásokkal", így a többi között a rendszeres vendéglői, éttermi látogatásokkal.