A mintegy 3500 rozmár az alaszkai Icy Cape, a Csukcs-tengerbe nyúló egyik földnyelv környékén gyülekezik - jelentette Chad Jay amerikai rozmárkutató.

"Már évek óta megfigyelhető, hogy a rozmárok déli irányú őszi vándorlásuk során elszórtan a partra úsznak, de nem ilyen korán és nem ilyen nagy számban" - magyarázta Chad Jay meglepetésének okát.

Sok fókával ellentétben a rozmárok nem tudnak korlátlan ideig úszni, zsákmányszerző portyáik között időről időre meg kell pihenniük valahol. Erre jellemzően úszó jégtáblákat használnak, melyek azonban a globális felmelegedés miatt az elmúlt években egyre távolabb húzódtak a kontinentális talapzattól. Mivel a rozmárok viszonylag sekély vízben vadásznak tengerfenéki állatokra - például kagylókra -, nem tudják követni a mélyebb vizek felé visszaszoruló jégtáblákat, és kénytelenek a sziklás parton megpihenni.

Kutatók szerint a szűk partszakaszon összezsúfolódó rozmárok tolongása elpusztíthatja a fiatal állatokat, ezenkívül nagy nyomás alá helyezi a parttól úszótávolságon belül lévő, zsákmányként szolgáló állatpopulációkat is. A rozmároknak is nehezebb így a vadászat, hiszen ki-, majd vissza kell úszniuk ahelyett, hogy egy jégtábláról egyből a vízbe bukhatnának.

Noha eddig nem érkeztek jelentések arról, hogy a rozmárok a Csukcs-tenger oroszországi partszakaszán is gyülekeznének, Chad Jay véleménye szerint ez várhatóan bekövetkezik majd.

Szakértők szerint a jégpáncél várható további visszahúzódása miatt a jelenség csak súlyosbodni fog a következő években. Az amerikai Center for Biological Diversity (Központ a biológiai sokféleségért) ezért kezdeményezte a csendes-óceáni rozmár veszélyeztetett fajjá nyilvánítását.