Az ország délnyugati részén fekvő Drakensteinben működő börtönétteremnek van egy nagy előnye a versenytársaival szemben: nem kell attól tartania, hogy alkalmazottait elcsábítják a vetélytársak. Igaz, gondoskodni kell arról, hogy ne is szökjenek meg.

A Drakenstein A La Carte vendégei válogatott finomságokból szemezgethetnek, a kínálat versenyképes a környékbeli éttermekével. Az egyik étel a Victor hátszín nevet viseli, emlékeztetve arra az időre, amikor a börtönt még Victor Versternek hívták, és Nelson Mandela is a fegyencei közé tartozott.

Az étterem menedzsere és felügyelője hangsúlyozza: lehetőséget adnak az elítélteknek egy szakma és a munkához szükséges fegyelem elsajátítására.

A vendéglátóhelyen természetesen nem a legkeményebb bűnözők dolgoznak, hiszen az nagyon kockázatos lenne, és a vendégek sem fogadnák el. Tolvajok, és más, kisebb súlyú bűncselekmények elkövetői közül kerülnek ki az alkalmazottak.

A vendégek nemcsak csekkel, hanem készpénzzel is fizethetnek, a pincéreknek azonban az utolsó centig le kell adniuk a bevételt, beleértve a borravalót is.

A vendéglő igazi sikere nem is a bevételben mérhető, hanem abban, ha az innen kikerülők a szabad világban is megállják a helyüket. Van, aki a szakmában marad, van, aki egy benzinkútnál folytatta a pályafutását.

Természetesen kudarcok is előfordulnak: elítéltek, akik szabadulásuk után nem sokkal ismét a rácsok mögé kerülnek. A menedzser azonban hangsúlyozza, hogy ezen nem szabad csodálkozni, hiszen ezeknek az embereknek legtöbbször senkijük sincs odakint, legfeljebb a volt bandájuk.