Hosszú percegik élhetik át a szabadesést azok, akik már nem elégednek meg egy szimpla ejtőernyős ugrással.

A tevékenységet ugyanis nem csak néhány ezer méterről, hanem több tíz kilométeres magasságból is végre lehet hajtani, csak mindezt úgy hívják, hogy űrugrás.

Követőinek az a legnagyobb problémája, hogy a hosszú percekig szabadesésben repülő helyzetben milyen ruházattal és felszerelésekkel óvhatják meg magukat, illetve az, hogy miként kecmereghetnek ki a dugóhúzó spiráljából.

Az ugrást az űr "széléről" hajtják végre a vállalkozók, akik ezzel megdöntik Joe Kittinger rekordját.

Az Egyesült Államok haderejének tagja még 1960-ban 31.090 méter magasságba emelkedett ballonjával, majd onnan ejtőernyős ugrást hajtott végre.

De még az ernyő kinyílása előtt szabadesés közben túllépte a hangsebességet. A férfi 700 mérföld/órás, azaz 1.126 kilométer/órás sebességgel zuhant.

A mostani próbálkozók azonban több mint 35 kilométeres magasságból vetnék le magukat, sőt, a céljuk, hogy elérjék a 91 ezer méteres magasságot.

Õk azonban nem egy légballonból ugranak ki, hanem egy úrhajóból. Eközben rövid időre ugyan, de átélik a súlytalanság állapotát, sőt, olyan perspektívából láthatják a Földet, amely valóban különleges látvány.

A tevékenység természetesen különös felszerelést igényel. Figyelemmel kell lenni arra, hogy ilyen magasságban eltérő nyomás nehezedik az emberre, és arra is, hogy a rendkívül gyors sebesség miatt nagyon felmelegedhet az ugró ruházata.

Az űrugrás egyik úttörője Jonathan Clark, a NASA egykori kutatója, ő már egy vállalkozást is létrehozott a tevékenységre.