A barátságosabb nevükön fehérarcú sakinak is hívott dél-amerikai főemlősöket nemzetközi fajmegmentési program keretében tartja a vadaspark. Az apró termetű majmok már régóta jól szaporodnak az állatkertben. A legújabb, 2011 óta Szegeden nevelt pár már második utódjával örvendeztette meg a gondozókat az elmúlt év végén.

A kis saki ideje nagy részét anyjával tölti, más majomfajoktól eltérően azonban nem a nőstény hátán, hanem inkább a hasán vagy combjának belső oldalán kapaszkodik.

A dél-amerikai esőerdők alsóbb lombkoronaszintjein lakó, főleg gyümölcsökkel, diókkal és magokkal, kisebb részben rovarokkal táplálkozó sátánmajom elnevezést nem rossz természetéről, hanem majomként szokatlan külső megjelenése után kapta. A hímek és nőstények annyira különböznek, mintha más fajba tartoznának: a kifejlett hímek alapszíne fekete, arcszőrzete viszont fehér, a nőstények pedig barnásszürke színűek.

A párok hosszú távú monogám kapcsolatban élnek. Hangjuk madárcsicsergésre emlékeztet. A hím és a nőstény "duettet énekel", ami a közöttük lévő kapcsolat és a területhatárok fenntartására szolgál.

Tömegük 1,5-2 kilogramm, dús szőr borította farkuk hosszabb, mint 30-40 centiméteres testük. A sakikat repülő majmoknak is nevezik, mert akár tízméteres ugrásokra is képesek két ág között.