Vihartempóban épül Pakson a fenékküszöb, a szakértő szerint egy ilyen létesítmény pár hét alatt el is készül, vészhelyzeti megoldásként, mivel ennek a műtárgynak most az a célja, hogy a Duna melletti Paksi Atomerőműnél a hidegvíz-csatornában a vízszintet megemelje, ezt meg is fogja tudni tenni Baranya Sándor vízmérnök, egyetemi docens, a Műegyetem tanszékvezetője szerint.

A tervezést, mint elmondta, a nulláról kellett kezdeni, nem álltak sorban az ötletek a fiókban, amire támaszkodni lehetett, csak sok-sok rutinos szakértő – többek között azok, akik a Duna dunakiliti szakaszán a '90-es években épült fenékküszöb tervezését is végezték.

A tervezés során kiterjedt megalapozó vizsgálatokat kellett végezni, modelltanulmányokat lefolytatni, ezek segítségével lehetett meghatározni, milyen geometriájú legyen a küszöb, milyen koronaszinttel építsék meg azt, milyen áramlási, morfológiai, tehát a mederalakra kifejtett hatások várhatók. Ezeket

a rendelkezésre álló néhány napban el kellett végezni,

ami rendkívülinek számít a műfajban.

Arról, hogy hol lesz a fenékküszöb és mekkora, elmondta: a Dunában a hideg vizes, atomerőművi befolyó csatorna, és a meleg vizes kifolyó közötti Duna-partszakaszon épül meg. Az előbbi az, ahol kivezetik a Duna vízhozamának egy részét ahhoz, hogy hűtsék az erőművet, utóbbi 400 méterrel van lejjebb, ott vezetik vissza a folyóba a felmelegedett hűtővizet.

„A tervek alapján ez az a hely, ahol a legnagyobb hatást vízszintemelés terén el lehet érni, és még a legkisebb vízhozamoknál is a kritikus vízszint, ami a hűtéshez szükséges, tartható lesz. A Duna medre ezen a szakaszon a keresztszelvénye alapján nagyon változékony, vannak olyan részek a jobb part környékén, ahol akár 5 méter mély is a folyó, ahogy haladunk a bal part felé, egyre sekélyebb lesz, tehát

nem egy szabályos magasságú küszöb kerül kialakításra, hanem változik a mederfenéktől vett távolsága.

Ez néhány méteres egyébként” – részletezte Baranya Sándor.

A fenékküszöböt jellemzően mindenhol terméskőből építik, ezzel környezetbe illeszkedőbb például a betonnál. Ahhoz, hogy árvíznél ne hordja szét majd a Duna, számítógépes szimulációval igyekeznek modellezni, lefuttatják a különböző áramlási sebességeket, erőket különböző vízállásoknál, de 100 százalékos pontosság nem lesz. Az utólagos figyelés nagy szerepet kap, elképzelhető, hogy majd kell pótolni a köveket.

A fenékküszöb-építés mellett másféle műtárgyak is szóba jöhetnének, például

• tömlős gát (olyan mű, ahol vízzel feltöltenek egy zsákot, és a vízzel való feltöltésnél az megemelkedik, felemelve a vízszintet)
• szegmensgát
• billenthető táblák,

ám ezek mind időigényesebbek a végül alkalmazott megoldásnál.

Magáról a működési elvről elmondta: a fenékküszöbbel gyakorlatilag egy akadály képződik az áramlásban, voltaképp egy lépcső. Alakja jellemzően trapéz, aminek stabilitási okai vannak, ennek az akadálynak az eredménye a trapéz felvízi (érkező vízi) oldalán az, hogy megemelkedik a vízszint, magán a műtárgyon felgyorsul a víz, a nagyobb sebességű átbukás emeli a szintet.

Kis vizes állapotban több mint 50 centis vízszintemelést tud produkálni ez az akadály, árvízi helyzetben viszont nem többet 1-2 centiméternél.

A tervezés során kritikus szempont volt, hogy az árvízi kockázatot ne növeljék egy ilyen beavatkozással, és a jelenlegi tervek szerinti kialakítás nem fog ilyen hatást kiváltani.

Ha az épített fenékküszöb hosszú távon is ott marad, akkor ennek a jótékony hatása is ott marad. Esetleg a mederalak változása, mélyülése okozhatná a visszaduzzasztó hatás csökkentését, ami ellen úgy igyekeznek védekezni, hogy a fenékküszöb alvízi oldalára mederbiztosítást, úgynevezett kőpaplanokat alakítanak ki, tehát nem várható az, hogy a meder fenékküszöb után (alatt) jelentősen mélyülne, de ezt is figyelni fogják.

Egyébként pedig a Duna vízszintjének normalizálódása esetén a hajózás rendjének visszaállása érdekében hozzá kell majd nyúlni a 150 méteres fenékküszöbhöz.

A cikk Herczeg Zsolt interjúja alapján készült, alább meghallgatható a teljes beszélgetés.