Május és június közepe között jönnek világra a szarvasborjak, a dámborjak és az őzgidák. Mezőkön, szántókon, erdőszéleken vagy magasabb fűben rejtőznek, anyjuk csak szoptatni jár hozzájuk. A kaszálások alkalmával azonban a traktorból nem látni az őzgidát – figyelmeztet Menyhárt Zoltán, a Vadvilág Élőhelyrehabilitáló Alapítvány kurátora.

Mint mondta, az őzgidák és a szarvasborjak az első két hétben nem igazán tudnak mozogni, úgy védekeznek, hogy szinte teljesen szagmentesek. Rejtőzéssel próbálják meg elkerülni azt, hogy rájuk találjanak a ragadozók, vagy bármi veszélyeztesse őket. Ez annyira erős bennük, hogy még a kasza elől sem mozdulnak el az állatok. „Nagyon sok mezőgazdász azt mondta, hogy ha egyszer hallott már valaki gidát sírni elkaszáláskor, akkor többet azt a hangot nem akarja hallani” – osztotta meg a drámai élményt a kurátor.

Magyarországon évente háromezer és húszezer közé becsülik az elkaszált őzgidák számát.

Az Országos Magyar Vadászati Védegylet és a Vadvilág Élőhelyrehabilitáló Alapítvány évek óta 80-80 hőkamerás drónnal segít az őzgidák felkutatásában. Ezekkel nézik át a kaszálásra váró területet, és „mindent kimentenek”, hiszen nyúlfik is lehetnek a területen, az Alföldön pedig nagyon sok földön fészkelő madár van. A drónok egy hektárt pillanatok alatt felmérnek, és olyan érzékenyek, hogy még a rohangáló pockokat is látni. Miután minden állatot biztonságba helyeztek, vagy pedig megjelölték a fészkeket, már nyugodtan lehet kaszálni.

Alább egy drónvideó egy gidáról és az anyjáról, ide kattintva pedig azt lehet megnézni, milyen kevés látszik (lényegében semmi) szabad szemmel egy őzgidából, és milyen pici még a hőkamerás képen is.

A programot közösségi finanszírozásból állják. A gazdálkodók az alapítványnál jelentik be, hogy szeretnének mentést kérni, a szolgáltatás ingyenes. A helyszínre egy drónkezelő érkezik és esetleg egy segítő, igény szerint.

Bár egyelőre kevesen tudnak arról, hogy működik Magyarországon egy ilyen rendszer, így is nagyon sok helyre kell menniük, hiszen most az ellési csúcsban valószínűleg több száz helyen fognak egyszerre kaszálni.

Menyhárt Zoltán arról is beszélt, hogy ha valaki őzgidát talál, csupasz kézzel, de még ruhával se érjen hozzá.

„Az állatot nagy mennyiségű kaszálékkal, helyben tépett fűvel, lucernával kellene megfogni, úgy, hogy semmiképpen ne menjen rá az emberszag.

Ez két okból is problémás. Az egyik, hogy jó esetben még az anyja gondozza utána is, de sajnos lehet olyan eset is, hogy nem, viszont a ragadozók biztos, hogy könnyen rátalálnak” – fogalmazott a kurátor.

Arra is figyelmeztet, hogy ha valaki sokáig fotózza vagy filmezi a gidát, az is végzetes lehet, az őzgida ugyanis a stresszbe is bele tud pusztulni.

Az őzgidamentésről bővebb információ a vadvilág.eu oldalon, vagy az alapítvány Facebook-oldalán található.

A cikk Tatár Timea interjúja alapján készült.