Európa országaiban igencsak eltérő hosszúságúak a nyári szünetek, és ez egyértelműen az éghajlattal áll összefüggésben. A legrövidebb a vakáció Dániában, nagyjából 11 hetes, és hasonló hosszúságú Németországban, Hollandiában, Angliában, azaz az északi országokban.

"Még a Balatonról jól tudjuk, hogy a németek július végén, augusztus elején elindulnak haza, de talán nem értjük, hogy miért: azért, mert náluk augusztus elején kezdődik az iskola" – mondta az InfoRádióban Setényi János, a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének igazgatója.

A leghosszabbak, körülbelül 17 hetesek a vakációk a déli országokban, ide értve például Görögországot, Olaszországot, Portugáliát, Máltát, de érdekes kivételként egyébként a letteket és a litvánokat is.

A korábbi kisebb szüneteket a 19. században kezdték összevonni egy hosszú nyári szünetté. Több kényszer volt, például a jólét miatt a családok egy része elkezdett eljárni nyaralni, különösen a városlakóknál volt jelen ez a folyamat. Az a megfigyelés is a vakáció létrejötte felé vezetett, hogy a falusi iskolákban a nyári tanulás nagyon gyenge eredményeket hozott, nem volt érdemes fenntartani. A tanárok is akartak pihenni, és az iskolaépületeket is nyáron újítják fel, javítják ki. Ezen szempontok miatt állt végül össze a 20. századra ez a bizonyos nyári szünet.

Setényi János leszögezte:

a szünet hossza és az oktatás minősége között nincsen közvetlen kapcsolat,

vagyis egy picit hosszabb vagy rövidebb szünet nem befolyásolja az oktatás minőségét. A nemzetközi mérések szerint egész más dolgok hatnak rá.

"Ez egyfajta kollektív boldogtalanság, mert nem nagyon lehet senkinek a kedvére tenni. A szülők abban érdekeltek, hogy minél hamarabb kezdődjön már el az iskola, mert bár rosszat nem akarnak a gyerekeknek, de azért nem nyújtanák ezt el. A gyerekek persze minél több nyári szünetet szeretnének, bár azért valamikor augusztus legvégén már egyfajta csömör kialakulhat. Nyilván nem a nehéz fizikaórákra vágynak, de felmerül, hogy valami rendszer legyen, illetve hogy találkozzanak a barátaikkal. A tanárok egyrészt szeretnének munkába lendülni, másrészt tovább pihennének, és nagyon sok tanárnak nyáron van másodállása, ők még egy kis pénzt keresnének. Vagyis erősen megoszlanak a vélemények. Ebben Magyarország úgy jár el, elég intelligensen egyébként, hogy évről évre egy kicsit tologatja a tanév rendjét, és így a nyári szünet 10-11 hétre jön ki, néha 12-re, amivel Európában valahol a középbolyban vagyunk. Mindig egy kis jóleső izgalom van, hogy a következő tanévben ez hogy lesz" – mondta Setényi János.

Felejt-e a gyerek a nyári szünetben?

Az oktatáskutató általánosságban cáfolta azt a feltevést, hogy a gyerekek, főleg a kisebbek nagyon sok mindent elfelejtenek nyáron abból, amit tavasszal tanultak, ezért szinte elölről kell kezdeni mindent az új évben. Hozzátette ugyanakkor, hogy a lassabban tanuló vagy hátrányos helyzetű diákoknál van ilyen veszély: amit délelőtt, ebédig "felépít" az iskola, azt ebéd után otthon a család, az ott látott mintákkal és viselkedéssel le is rombolhatja. Ilyen körülmények között a 2-2,5 hónap nyári szünet értelemszerűen törölhet néhány dolgot.

"Erre innovatív dolgokat ki lehet dolgozni. Olyan tábort, foglalkozást vagy szakkört, ahova néhány órára visszajár a gyerek egy kicsit felfrissíteni a dolgokat. Vagy egy nulladik hét, nekik egy kicsit korábban kezdenék egy felfrissítéssel, és utána jöhetne a tanévnyitó. De persze nagyon sokféle gyerek van, nincs gyerek »általában«, úgyhogy nem lehet univerzális megoldást kidolgozni. De általában a gyerek nem felejt el semmit és normálisan visszazökken az iskolai életbe. Fel kell idézni a dolgokat, de ez néhány napon belül megtörténik" – fogalmazott a szakember.

Visszatérve a klímára, Setényi János úgy látja, hogy az iskolai oktatásnak alkalmazkodnia kell a változó klímához. Most például a magyar gyerekek 33 Celsius-fokban mentek iskolába. Az időjárásváltozás mindent érint, de például még a mezőgazdaságunk sem alkalmazkodott ahhoz, amit 20-25 éve már leírtak a szakértők.

"Például évnyitók zajlanak az iskolaudvaron, kemény napsütésben, ahol verseket szavalnak, okleveleket adnak át, és gyerekek ájulnak el a hátsó sorban a meleg miatt, ahelyett, hogy ezeket a külső, napperzselte eseményeket lerövidítenék 15 percre, és utána az osztálytermekben folytatnák külön-külön kis csoportban az évnyitókat. A második példámat az iskolaépületek maguk adják. A régi, vastag falú, monarchia korabeli épületekben még csak-csak bírható ez az idő, de az újabb épületekben és az örökölt panelépületekben rettenetesen meleg van, és a környezetet leginkább pusztító módon a légkondicionálást kell majd bevezetni. Elkerülhetetlen lesz, ez viszont mindenféle járulékos betegségeket fog a gyerekeknél okozni, a légkondicionálás alapvetően egy egészségtelen dolog" – fejtette ki Setényi János.

Az oktatáskutató szerint mivel az időjárás várhatóan az elkövetkező években is így alakul majd, a magyar oktatási rendszernek át kell állnia arra, hogy például egész szeptemberben javarészt tantermen kívüli, akár iskolán kívüli programokat szervezzen, tehát ne úgy induljon a tanév, ahogy kezdődött az elmúlt évtizedekben, hogy első nap mindenki elmeséli a nyári élményeit, még nincs tanulás, de a második napon kőkeményen elkezdődnek a 45 perces tanórák.

"Valószínűleg lágyabb átmenet szükséges.

A közoktatás működésének teljes, klímaszempontú áttekintését javaslom. Ez még egy-két évig elodázható, de utána valamiféle válaszokat kell adnunk

erre az iskolaépületektől a foglalkozások szervezésén át a tanév hosszáig és egy sor más dologig. Itt nemcsak a hőségről van szó, hanem arról is, hogy lényegében két évszakunk lesz: egy forró, száraz, nagyon hosszú nyár, ami mindenféle pollenekkel és allergikus dolgokkal, például parlagfűvel lesz kiegészítve, és utána pedig egy nagyon hideg, nedves, esős tél. Nem erre van tervezve a rendszer, hanem a négy évszak váltakozására" – hangsúlyozta Setényi János, hozzátéve, hogy szerinte a rendezvényeket, a táborokat, az épületek helyzetét, a pedagógusok munkarendjét is át kell gondolni.