A magyar nyelvoktatással az a legnagyobb probléma, hogy nincs határozott stratégia arra vonatkozóan, mikor, hova és főleg hogyan szeretnénk eljutni, milyen legyen a magyar lakosság idegennyelv-ismerete távlatosan. Világosan tudni kellene, hogy a társadalomnak mi az elvárása a nyelvtudás tekintetében, illetve az önbevalláson alapuló EUROSTAT felmérésen túl, fel kellene mérni pontosan, hogy pillanatnyilag tulajdonképpen hol is állunk – nyilatkozta a Növekedés.hu-nak Salusinszky András, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke, a Studio Italia igazgatója.

Rámutatott: a magyar közoktatásban az átlagos diák hozzávetőlegesen ezer órát tanul nyelvet az érettségiig, és többségük mégis képtelen középfokú nyelvvizsgát tenni. Ezzel szemben ugyanennyi idő alatt egy nyelviskolában gond nélkül eléri a középfokú, azaz B2 szintet az egyik nyelvből, és még egy másikból is képes letenni az alapfokú vizsgát.

Hiába akarta - szerintük egyébként jó célkitűzésként - a kormányzat 2012-ben a felsőoktatási felvételhez kötelezővé tenni legalább egy középfokú nyelvvizsgát, ahhoz nem volt meg a megfelelő eszközrendszer, hogy a diákok képesek is legyenek az állami oktatásban eljutni a megfelelő tudásszintig.

Az oktatási rendszerben a diákoknak meglátása szerint sokszor hiányzik a motivációja a nyelvtanulásra. Analógiaként Salusinszky András az úszást említette, hiszen "először ott is a vízhez kell hozzászokni, és csak utána következik az úszás. A magyar nyelvtanítás sajnos sok esetben nem jut el az úszásig."

Felrótta, hogy sokszor hiányzik a nyelvtanárok élő kapcsolata a nyelvvel, hogy nem reformálták meg a tanárképzést, és hogy ezen a területen is gond az oktatói utánpótlás biztosítása.

Összefoglalva a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke úgy véli, hogy nulladik lépésként egy részletes felmérésre, majd tervezésre lenne szükség, továbbá a tanárképzés újragondolására, a nyelvi előkészítő évfolyamrendszer megerősítésére. Ez egy évtizedes program, amiről széles körű társadalmi egyeztetésre lenne szükség.