1 °C
Köszönet a Dél-pesti Centrumkórház dolgozóinak, és mindenkinek, aki a frontokon szolgált az ország számos más egészségügyi intézményében: háziorvosi rendelőkben, idősotthonokban, mentőállomásokon, laborokban, kórtermekben - fogalmazott az államfő, aki szerint a mostani járvány idején minden korábbinál erősebben éltük át, hogy az egészségügyben, a betegek, idősek ápolásában dolgozók munkája mit is jelent.
"Önök az elmúlt hetek csatáit megnyerték" - intézte szavait az egészségügyi dolgozóknak az államfő. Hangsúlyozta, hogy Magyarországon a járványt világviszonylatban is irigylésre méltó hatékonysággal sikerült kordában tartani. Hozzátette ugyanakkor:
a háború még nem ért véget, még nincs gyógyszerünk, nincs védőoltásunk.
Az államfő felidézte: valahányszor a járványról esett szó az elmúlt hónapokban, az ember szinte öntudatlanul is háborús nyelvezetre váltott. Az egészségügyi dolgozók számára a tényleges háborús terepen, a szokatlan körülmények a legnehezebbek, amikor a lehetőségek korlátozottak, de a terhelés hatalmas, amikor orvos és betege bajtársai egymásnak, és mindennapos az életveszély - mondta.
Bár az új koronavírussal elsősorban a kórházak falai között kellett megküzdeni, mégis sok minden emlékeztetett a háborús bizonytalanságra, az örökös fenyegetettségre - fogalmazott. Felidézte, hogy egyszerre kellett megérteni és kitanulni egy új, eddig ismeretlen vírus működését, gyógyszer és korábbi tapasztalatok híján keresni a megfelelő terápiát. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az egészségügyben dolgozók - a legnagyobb körültekintés ellenére is - mindenki másnál nagyobb eséllyel válhattak maguk is beteggé.
"Ennek az esztendőnek a kezdetéig sem az én, sem a gyermekeim generációja nem tapasztalta még meg, hogy egyik pillanatról a másikra hogyan változhat meg az életünk, hogy egyik napról a másikra a korábbihoz semmiben sem hasonlító életformát kell kialakítanunk" - fogalmazott az államfő. Áder János párhuzamba állította a kiürült tereket, néptelenné váló utcákat és a személyes találkozásokat felváltó virtuális kapcsolattartást a kórházak falai között egy még alig ismert ellenséggel dúló élet-halál harccal.
Megtapasztalhattuk, hogy egy közösség, egy ország, mindannyiunk életesélye múlik azon, hogy akik a legközelebb voltak és vannak ma is a veszélyhez, mekkora lelkierővel dolgoznak.
"Megköszönjük, hogy táplálták bennünk a reményt (...), hogy erősítették hitünket, hogy nemcsak a betegeket gyógyították, hanem egy kicsit mindannyiunkat, mindenkit, aki az elmúlt hónapokban tele volt félelemmel, aggodalommal, bizonytalansággal".
A kitűző, az ügyeleti beosztás, a zárójelentésre írt név mögött ott van egy anya, egy apa, egy férj, egy feleség, egy gyermek, akinek a munkája miatt sok mindenről le kellett mondania, akit az elmúlt hónapokban sokszor hiányolt a családja, a kedvese, és akinek minden kimerítő kórházi műszak után kezdődött a másik, az otthoni. Nekik minden egyes napjukat beárnyékolta a félelem: vajon mindent megtettek-e, hogy a munkájuk által ne veszélyeztessék saját szeretteiket - fogalmazott az államfő.
Az ünnepségen Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere köszönetét és nagyrabecsülését fejezte ki az intézmény munkatársainak áldozatos helytállásáért, majd Semmelweis Ignácot méltatta, akit az emberiség jótevőjének nevezett.
Vályi-Nagy István, a Dél-pesti Centrumkórház főigazgatója hangsúlyozta: nehéz, embert próbáló időszak után van az ország, majd munkatársai mellett az operatív törzs, a lakosság, a civil szervezetek és vállalkozások segítségét is megköszönte. Mint mondta, az általa vezetett intézmény Magyarországon elsőként vette fel a harcot a koronavírus-fertőzéssel szemben, a veszélyhelyzet során mindvégig aktív volt. A kórház vezető szerepet tölt be az innovatív kezelésekben. A köszöntőbeszédeket követően kitüntetéseket adtak át a koronavírus-járvány elleni küzdelemben részt vevő orvosoknak, kollektíváknak.
