Életpálya

A Budai Forradalmi Katonai Bizottmány egy kevéssé ismert szervezet volt az 1956-os forradalom és szabadságharc idején, amely a Fő utcai katonai ügyészség és bíróság épületében működött. Mivel vezetősége – köztük a parancsnok, Butkovszky Emánuel – a szabadságharc leverése után azonnal emigrált, a retorzió az alacsonyabb szintű vezetők és tagok ellen irányult, akik közül két embert a megtorló perben halálra ítéltek. Az egyikük Berecz György volt.

Berecz György Kolozsváron született 1924-ben. Szülei válása után édesanyja újra megházasodott, a nevelőapja pedig a nevére vette. 1927-ben áttelepültek Magyarországra. Négy gimnáziumi osztályt végzett, majd műszerésznek tanult. 1944-ben önként vonult be katonának, Budán a rohamtüzérségnél teljesített szolgálatot, de a harcokban nem vett részt. 1945 januárjában rövid időre szovjet fogságba került. A háború után a Budavidéki Villamossági Vállalatnál helyezkedett el. Kétszer volt büntetve kisebb bűncselekményekért, 1949-ben embercsempészet vádjával nyolc hónapra internálták. Szabadulása után több munkahelye volt, a forradalom kitörésekor sofőrként dolgozott a II. számú Épületfuvarozási Vállalatnál.

Vallomása szerint 1956. október 23-án véletlenül keveredett a forradalmi események közepébe. Aznap este vidéki munkáról érkezett vissza Budapestre, hallott a tüntetésről, és barátnője keresésére indult a szolgálati teherautóval. A Parlamenthez sietett, ahol „valaki bekiabálta, hogy a rádiónál lövik a népet, mindenki menjen oda. Az én 3 és ½ tonnás tehergépkocsimat is megszállták az emberek, és kényszerítettek, hogy induljak el velük a rádióhoz.” Késő este fegyvereket szállított Kispestről a forradalmároknak. Vállalata már másnap határozott a munkahelyi őrség megszervezéséről, a feladattal Berecz Györgyöt bízták meg. Az október 27-én alakult munkástanácsba is beválasztották, melynek révén kapcsolatba került a Széna téri felkelőcsoporttal. Október 30-án személyesen Szabó bácsinak, a Széna téri parancsnoknak vitt üzenetet. Ez alkalommal egy pisztolyt is kapott a nemzetőröktől. November 2-án került a Fő utcába, Butkovszky Emánuel csoportjához. Butkovszky október 31-én építette ki bázisát a katonai ügyészség és bíróság épületében, ahol az ügyészek egy része a felkelők mellé állt. A csoport főként ÁVH-sok és pártfunkcionáriusok begyűjtésében vett részt, biztonsági okokból, hogy az önkényeskedéseknek elejét vegyék. Berecz a nyomozás és a tárgyalás során is tagadta, hogy bárkit előállított vagy letartóztatott volna, ahogy tagadta azt is, hogy segédkezett nagy mennyiségű fegyver beszállításában a Fő utcai épületbe. A Budai Forradalmi Katonai Bizottmány tárgyalt Kopácsi Sándor ezredessel, a budapesti rendőrkapitányság vezetőjével, kapcsolatban állt a Széna téri felkelőcsoporttal, és részt vett a november 3-i nemzetőrségi értekezleten is. Felügyeletét igyekezett a III. kerületben is kiterjeszteni. Berecz Györgyöt nevezték ki a III. kerület katonai parancsnokává azzal a feladattal, hogy szervezze meg a nemzetőrséget. November 4-én a szovjet támadás hírére a csoport hamar belátta a fegyveres túlerő elleni harc kilátástalanságát, bázisukat védhetetlennek nyilvánították, és szétszóródtak. Berecz György vallomása szerint „mindenhonnan telefonáltak: »általános támadás, mindenki meneküljön, ahogy tud.« Igen nagy volt a kavarodás, és láttam Butkovszkyn, hogy elvesztette a fejét”. Ő maga is hazament, a fegyveres harcban nem vett részt. A szabadságharc leverése után vidéken húzódott meg, majd mivel kiderült számára, hogy a rendőrség keresi, megkísérelt Ausztriába szökni.

1957. április 25-én tartóztatták le. Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Jáger László hadbíró alezredes vezette tanácsa a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, tiltott határátlépés és társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás vádjával 1957. december 4-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A sikkasztás vádja azon alapult, hogy Berecz a szökési kísérletekor céges munkaruhát vitt magával. Ítéletét a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János hadbíró alezredes vezette különtanácsa 1958. január 27-én halálbüntetésre súlyosbította, arra hivatkozva, hogy Bereczet „többszáz főnyi fegyveres ellenforradalmár” tekintette parancsnoknak. Lénárd Ottóval, a per másodrendű vádlottjával együtt végezték ki 1958. január 28-án.

Forrás, szakirodalom:

Berecz György és társai HL (BKB) 00106/57

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Eörsi László: A II. kerületi Nemzeti Bizottmány. http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-ii-kerueleti-nemzeti-bizottmany

Eörsi László: Fő utca, 1956. In: Élet És Irodalom LXI. évfolyam, 24. szám, 2017. június 16.

Eörsi László: A Széna tériek 1956. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2006.

Jáger László pályája

Szimler János pályája

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1958. január 28.

Kádár János elvtárs beszámolójával megkezdte ülésszakát az országgyűlés

A forradalmi munkás-paraszt kormány a párt helyes politikáját valósítja meg.

Javaslat a kormány átalakítására: miniszterelnök dr. Münnich Ferenc

(Részletek Kádár János pártfőtitkár beszédéből; vezércikk- szerk.)

„(...) elmondhatom, hogy a tavalyi, májusi helyzethez képest a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendje tovább erősödött. (...) A törvényesség betartása nálunk – azon kívül, hogy senkit sem ítélnek el olyasmi miatt, amit nem követett el – biztosítja az is, hogy a vádlott elhatározásától függően elismeri vagy tagadja a terhére felhozott cselekményt és bűnösségét. (...)”

(...)