Életpálya

„1945-től a mai napig valóságos megszállott voltam. Döngettem az igazság kapuját, fejjel rohantam minden falnak. (...) Nem a félelem, de a hiábavaló küzdelem arra késztet: a jelenlegi társadalmi rendszertől nem várhatunk szebb, jobb, boldogabb jövőt, ne is küzdjek hiábavaló, hiú ábrándért, az emberi jogokért.” Így fogalmazott csaknem kilenc kötetet kitevő jegyzeteinek utolsó bejegyzésében Gémes József 1957. március 31-én. Másnap letartóztatták. Több mint két és fél éves fogság után a Kósa Pál és társai elleni per harmincadrendű vádlottjaként állították bíróság elé. Az összesen hét végrehajtott halálos ítélettel záruló eljárás az egyik legnagyobb szabású volt a forradalmat megtorló perek közül, célkeresztjében az egykori Újpesti Forradalmi Bizottsággal, amelyik országos szinten is az egyik legszervezettebb és legaktívabb volt, ráadásul egy legendás munkáskerületben tevékenykedett.

Gémes József Szegeden született 1909-ben. Édesapja elesett az első világháborúban. Kereskedelmi iskolát végzett, 1940-ben bevonult katonának. Leszerelése után festékboltot nyitott. Miután üzletét 1946-ban felszámolták, segédmunkásként helyezkedett el előbb a Chinoin Gyárban, majd a Textilfesték és Vegyi Gyárban, ahol hamarosan csoportvezető lett. Nős volt, házasságából egy gyermek született.

A második világháború végétől aktívan politizált, előbb a Független Kisgazda Párt, majd a Magyar Szabadság Párt színeiben. Utóbbi újpesti szervezete vezetőjeként indult volna az 1947-es országgyűlési választásokon is, de pártot még a referendum megtartása előtt feloszlatták. Ezt követően belépett a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Pártba, miközben nyíltan bírálta a kommunista pártot, és csalással vádolta a kékcédulás választások kapcsán. Politikai nézetei gyakran visszaköszönnek 1945 óta vezetett naplóiból. Ezeket a feljegyzéseit a bírósági iratokhoz csatolták, és felhasználták ellene az eljárás során mint olyan anyagot, amely – az ítélet megfogalmazása szerint – „hemzseg a népi demokratikus rendszer gyűlöletétől”.

Az újpesti forradalmi eseményekbe már az elejétől bekapcsolódott. Ahogy egyik levelében fogalmazott: „A forradalom nem sült galamb, hogy otthon várjuk be.” Október 23-án részt vett a tüntetésen, másnap jelentkezett a Kósa Pál vezette Újpesti Forradalmi Bizottságnál. Piacellenőrzéssel, a közellátás felügyeletével bízták meg, de ő lektorálta a bizottság röplapjait is. A szervezettel szemben egy alkalommal kritikát is megfogalmazott: október 29-én írott levelében nehezményezte, hogy a bizottságban a munkásfiatalok, „akik életüket és vérüket áldozták, illetve kockáztatták a nemzet törekvéseinek sikeréért”, nincsenek a súlyuknak megfelelő létszámban képviselve. Október 30-án részt vett a Magyar Függetlenségi Párt megalapításában, Hornyák Tibor mellett a párt alelnöke lett. A pártprogram szerkesztéséből és terjesztéséből is kivette a részét egészen november 4-ig, amikor a párt abbahagyta a tevékenységét. Gémes ekkor újra bekapcsolódott a forradalmi bizottság munkájába. Folytatta a röplapok szerkesztését, amelyekben a szovjet csapatok kivonását, a Nagy Imre-kormány visszaállítását követelte. A második szovjet intervenció után a bizottság ellenállásra szólított fel, amihez megnyerte a Megyeri úti folyamőrlaktanya állományát is. A fegyveres harcok idején Gémes a csapatok mozgósításában vett részt, és a barikádépítést szervezte a kerületben. A jelentős mennyiségű szerzett fegyver és lőszer azonban nem volt elegendő a túlerővel szemben. A harcok Újpesten november 10-én befejeződtek. Amikor a forradalmi bizottság tagjait november 12-én az időközben visszatért tanáccsal való egyeztető tárgyalások után letartóztatták, erélyesen tiltakozott az eljárás ellen. Tiltakozását többek között a Népszabadság szerkesztőségéhez is eljuttatta.

Tisztában volt azzal, hogy a hatóság minden bizonnyal őt is előveszi. December 9-én ezért segítséget kért a svájci nagykövetségtől: „Kérem, semlegességük fenntartásával tegyenek meg mindent a magyar nép érdekében. Vagy egyedül vagyunk? Ha nem hurcolnak el engem is és van rá mód, tegyék azt nekem lehetővé, hogy alkalmazzanak. (...) A gyárban maradni a kiállásom miatt nem lehetséges. Különösen exportra termelni semmi kedvem nincs, míg az oroszok és lakájaik országunkban vannak. (...) Az országból kimenni nem akarok. Ez megfutamodás lenne. Fontos, hogy a becsület és a magyarságom megóvásával dolgozhassak továbbra is.”

1957. április 1-jén tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Halász Pál vezette népbírósági tanácsa szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények vádjával 1959. március 15-én halálra ítélte. Ítéletét a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Borbély János tanácselnök vezetésével 1959. július 23-án jogerőre emelte. Július 30-án kivégezték.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Kósa Pál és társai. BFL XXV. 4. a 8017/58

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Kadlecovits Géza: In memoriam Újpest 1956. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.

Rainer M. János: Helyi politikai szerveződés 1956-ban: Az újpesti példa. In: Újpest 1907–2007. A százéves város. Szerk.: Estók János. Kossuth Kiadó, Budapest, 2007. 77–85.

Halász Pál pályája

Borbély János pályája

Idézetek

Részlet Gémes József 1956. október 24-i feljegyzéséből:

„Újpesten a dolgozók visszajöttek a gyárakból, rengeteg tömeg között egy Poveda ki- s összelőtt autót toltak az Árpád út-István úton az orosz emlékműig, a kocsiban Polc József, 32 éves munkás összelőtt holtteste volt, a tömegből csákánnyal egyesek a szobor fejét leverték, majd a csillagot és a szobrot (...) kötelekkel lerángatták. A szobor talapzatára egy asztalra Polc József holttestét felravatalozták és rengeteg virággal elborították. Közben egy csoport a Tanácsházáról az összes nemzeti színű zászlót kihordotta, amelyben címer volt kivágták és a szobor-ravatal díszítés zászlókkal volt. Egy busz, több teherkocsin zászlókkal főleg 14–18 éves gyerekek tüntettek. Állítólag Polc (...) munkást egy ávós tiszt csak azért ölte meg, mert röplapokat osztogatott. Egy katona-rendőr nem volt látható. Állítólag az újpesti rendőrség kapitulált. Az egész felkelésnek itt nem volt komoly jellege, semmi esetre sem indokolt a szovjet csapatok bevetése tankokkal, ágyúkkal, még ha a kormánypárt kérésére is történt. Nagyobb részt fegyvertelen gyerekek ellen.”

Internetes forrás: http://archivkiallitasok.archivportal.hu/56/nagykepek/images.php?img=23 (A letöltés ideje: 2017. november 3.)

A Népszabadság híreiből

1959. június 30., kedd

Lelkesedhetünk-e?

„ (...) Mi több mint 14 éve új társadalmi rendszert építünk, ezt a társadalmi rendet formáljuk s igyekszünk azt a nép ügyét szolgálóan egyre szebbé, jobbá, gazdaságosabbá tenni. (...) ”

Rekordforgalom a vasúton, mentesítő és különbusz-járatok, hetvenötezer fürdőző, nyolcszázezer pohár sör az első nyári vasárnapon

„ (...) A Budapesti Fürdőigazgatóság kimutatása szerint vasárnap zsúfolásig megteltek a budapesti strandok és uszodák is. Több mint 75 ezer fürdőző keresett enyhülést a hullámokban. (...) ”

Felavatták Tolna megye munkásmozgalmi mártírjainak emlékművét

„ Vasárnap délelőtt Szekszárdon, a múzeum előtti téren leleplezték Tolna megye munkásmozgalmi mártírjainak emlékművét. Az ünnepségen a megye valamennyi községe és városa képviseltette magát. (...) ”