Gulyás Gergely a Trauma és tabu - málenkij robot 1944/45 - 2014/15 című tanácskozáson úgy fogalmazott: a polgári Magyarország értékalapú cáfolata a kommunizmus hol sanyargató, hol sivár valóságának, a magántulajdon tagadásának, a szabad és gondolkodó közösségek ellehetetlenítésének, az egyházellenességnek, a nemzetben gondolkodó szabad polgárokból álló, művelt középosztály célzott felszámolásának.

E gyásznapon nemcsak azokat a tízezreket sirathatjuk, akik a kommunizmus magyarországi négy évtizede alatt az elnyomó diktatúra elleni harcban, bátor ellenállásban vesztették életüket vagy akiket emiatt a diktatúra megfosztott szabadságuktól, hanem sírhatunk az ország egésze miatt is, amelyet a jaltai világrendben évezredes szerves nyugati kötődése ellenére a II. világháború győztes hatalmainak vezetői a Kelethez soroltak. Ezzel Magyarország egy embertelen, bukásra ítélt történelmi kísérlet szenvedéstörténetének áldozata lett - mondta Gulyás Gergely.

Felidézte, hogy 70 évvel ezelőtt Magyarország két gyilkos diktatúra küzdelmének határvidéke volt. A náci megszállást kommunista megszállás váltotta fel, amelyet évtizedeken át felszabadulásnak kellett hazudni, noha csak két embertelen önkényuralom hasonlóan kegyetlen urai váltották egymást, megfosztva az országot a nemzeti önrendelkezéstől, polgárait méltóságuktól és alapvető szabadságjogaiktól.

Kitért arra is, hogy a keletről jövő, németeket kiszorító ukrán front 1944 októberében foglalta el Kárpátalját, s az egyik első intézkedésként a hadköteles korúakat, a 18 és 55 év közötti magyarokat begyűjtötték. Szavai szerint a szovjet rendszer kegyetlenségét jelzi, hogy ehhez képest a kitelepítettek között 13 évesek és jóval 60 év felettiek is voltak. Hozzátette, a magyar lakosságot és csak a magyar lakosságot málenkij robotra osztották be. A gyűjtőtábor után pedig a munkára alkalmasakat továbbküldték a Szovjetunióba kényszermunkára. A táborba fél év alatt hurcolt mintegy 40 ezer ember egyharmada ott pusztult el, akiket pedig továbbhurcoltak a Szovjetunióba, azoknak a fele soha nem tért haza - mondta Gulyás Gergely.

Hozzátette: ennek elszenvedője volt a trianoni Magyarország területén több tucat táborban málenkij robotra összesen kétezer magyar helységből begyűjtött több mint 250 ezer férfi és nő, magyar és sváb is. Az elhurcoltak nagy része soha nem tért vissza.

Az alelnök szerint különösen fontos: akik úgy élnek még közöttünk, hogy átélték e borzalmakat, saját személyes szenvedéstörténetüket a nemzeti emlékezet részévé téve tudatosítsák az utánuk jövő generációk számára, mit kellett elszenvednie az embernek az embertelenségben és ezáltal azt is, mekkora érték a ma már természetesnek tűnő szabadság. Így őrizhetjük meg mindannyian méltóképpen a kommunista diktatúra áldozatainak emlékét - zárta ünnepi beszédét Gulyás Gergely.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára az akkori kor hangulatát felidézve azt mondta: sokszor még gyanú sem volt az elhurcoltak bűnösségére, hanem véletlenszerűen származás, név alapján vitték el az embereket. Bárkit bármikor el lehetett hurcolni ebben az időszakban és nem tudott valaki olyat tenni, hogy ne válhasson a hatalom potenciális ellenségévé a későbbikben.

A gulág áldozatai alulértékelt hősök, keveset beszélnek és keveset tudnak róluk, ez a terület a kibeszéletlen témák közé tartozik - mutatott rá.

Kiemelte: az idei évet a málenkij robot és a gulág emlékévé nyilvánította a kormány, és igyekeztek az emlékbizottságot minél szélesebb körű tagsággal létrehozni. Azt szeretnék, ha az egész év, jövő február végéig a megemlékezésről, a tényfeltárásról, ismeretterjesztésről szólna, szeretnék a történelem minden részletét feltérképezni.

A parlamenti államtitkár felidézte, hogy a polgári kormánynak hatalomra kerülésekor nagyon sokféle adósságot kellett törlesztenie. Mint mondta, a kommunizmus áldozatain is spórolni akart a szocialista kormányzat, az érintetteknek csak az alapnyugdíja nőtt, de a nekik járó pótlékot hagyta elinflálódni. A polgári kormánynak erkölcsi kötelessége volt az adósság törlesztése, és tavaly november 1-jétől megemelték az érintettek nyugdíját, ami 77 ezer embernek összesen fél milliárdos juttatást jelentett éves szinten. Rétvári Bence jelezte, automatizmust építettek be a rendszerbe.

Felidézte továbbá, hogy az 1944 októbere után a Szovjetunióba kényszermunkatáborba hurcoltaknak és legalább egy évig ottlévőknek kétszer 50 százalékos emelést értek el. Ugyanakkor még ez is messze kevés ahhoz a szenvedéshez képest, amit ezeknek az embereknek el kellett viselniük - állapította meg.

Majorszki András, a Gulágkutatók Nemzetközi Társaságának elnöke kiemelte: a Kárpát-medence és a világ számos pontjáról érkeztek vendégek tanácskozásra, amellyel az elhurcolt közel 300 ezer embernek kívánnak emléket állítani. A mai magyar társadalomban nagy igény van, hogy feltárják és bemutassák a második világháború végén történt eseményeket, amelyek hosszú időn át feledésre voltak ítélve - hangsúlyozta az elnök.