Az elnök-püspök felhívta a figyelmet arra: Jézus születésének - amelyet karácsonykor ünneplünk - helyszínét és időpontját az ószövetségi próféciákból lehetett tudni, de Jézus feltámadására még az apostolok sem számítottak. A feltámadás váratlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még a sírrablást megakadályozandó odaállított őrök és a tanítványok is átaludták a feltámadás hajnalát.

Az ószövetségi Jónás történetét felelevenítve elmondta: a próféta kilátástalan helyzetből szabadult a cethal gyomrából, ahogy Jézusnak is kilátástalan volt a helyzete a sírjának helyet adó sziklaszirt gyomrában, de mindketten feltámadtak.

Az evangélikus elnök-püspök szólt arról, húsvét ajándéka az, hogy újra meg lehet szólítani Istent, és húsvét a felszabadulás ünnepe is, amikor "elindulunk, hogy magával Jézussal kerüljünk kapcsolatba", akinek az imádság jelentette azt a szabadságot, hogy a kereszten is tudott bűnbocsánatért imádkozni.

Gáncs Péter kiemelte: Jézust feltámadása után sebeiről ismerték fel tanítványai, akik "végképp nem számítottak erre a meglepetésre". Rámutatott: "a mi személyes újjászületésünk jele, ha meg tudjuk szólítani az Istent", Jónás pedig valójában akkor szabadult ki a cethal gyomrából, amikor "a hal börtönében belátta, hogy Istenhez kiálthat".

Prédikációjában megjegyezte: az imádság a halálnak és a feltámadásnak a misztériuma, "aki imádkozik, szinte olyan, mintha meghalt volna", az imádságból való felemelkedés pedig megfeleltethető a feltámadás csodájával, ami jelzi: "az Úrtól jön a szabadulás".

Emlékeztetett arra: az emmausi tanítványok, miután felismerték Jézusban tanítójukat, azt kérték tőle, maradjon velük, és Tamás apostol is "akkor szabadult fel", amikor leborult Jézus előtt, és azt mondta: "én Uram, én Istenem". Péter apostol pedig akkor lett méltó arra, hogy Isten küldöttje legyen, amikor azt mondta Jézusnak: "Uram, te tudod, hogy én szeretlek" - fogalmazott.

Gáncs Péter azt mondta: Jézus nem azért jött vissza, hogy bosszút álljon vagy ünnepeltesse magát, hanem hogy "a győzelemmel, élettel megkínáljon minket is. Jézus megkínál minket önmagával az úrvacsorában, és várja, hogy a böjt utáni éhséggel befogadjuk őt."