Ártani akar volt pártjának, az MSZP-nek? Ezt a kérdést is felteszik Zuschlag Jánosnak az interjúban, amely ezzel a címmel jelent meg: "A visszalépésemért az MSZP ötvenmilliót adott egy nejlonszatyorban".

Zuschlag nem ártani, éppen hogy segíteni akar az MSZP-nek. Hogy ne járjon senki úgy, ahogy én jártam, vagy ahogy Simon Gábor járni fog. Mint mondja: "Az életemről szóló könyv megírását és megjelentetését régóta tervezem, és már hosszú ideje dolgoztunk rajta. Most lett kész. Hogy miért szólalok meg más témában is, annak viszont valóban megvan a konkrét oka, mégpedig a Simon-ügy. Megdöbbentőnek tartom, hogy azok az MSZP-s pártvezetők, akik aggályoskodás nélkül bűnbakot csináltak belőlem, akik odalöktek maguk helyett a bíróság elé és utána a börtönbe, akik végig csak arra gondoltak, hogy jaj, csak álljon meg az ügy Zuschlagnál, jaj, csak ne menjen feljebb, tehát ezek a vezetők még most is, még az én ügyem után is fülig sárosak. Mert azt ,ugye, nem gondolja senki, hogy Simon Gábor magányos elkövető."

Az összefogás minisztériuma

Az interjú így folytatódik: "Az a bizonyos sportminisztérium, ahol a pályázati ügyeket intézte, mai szemmel nézve az Összefogás minisztériuma volt. Gyurcsány Ferenc volt a miniszter, Mesterházy Attila volt az államtitkár, Szigetvári Viktor a kabinetfőnök. Nem bosszantó érzés önnek, hogy ők hárman ma ott tündökölnek a közös baloldali listán, és akár győzhetnek is, de mindenképpen bejutnak majd a parlamentbe?

- Ez nem bosszant. Az bosszant, amikor például Gyurcsány Ferenc véleményt nyilvánít rólam, miközben erre semmilyen erkölcsi alapja nincs.

- Tudott mindenről?

- Persze, hogy tudott. Ha egy ilyen szisztéma működik egy minisztériumban, arról egy Gyurcsány-típusú miniszter tud. Mindenről tudott, mindenbe beleszólt, mindent ő írt alá. Neki ez a tárca volt akkoriban a homokozója, itt építette fel magát, innen lett miniszterelnök. A sportpályázatok esetében például, ahol ott ültem mellette, amikor az egyeztetések folytak közte és az országgyűlési képviselők között. A könyvben részletesen elolvashatják, hogy mi is történt pontosan.

- Volt olyan, hogy ott ült mellette, s magyarázta neki, hogy nézd Feri, ennek a pályázatnak kell nyernie, ezért meg ezért?

- Persze. És azt mondta, hogy rendben van. Mindig azt mondta.

- Akkor miért ön ment a börtönbe?

- Azért én mentem a börtönbe, mert... Nem tudom. Nyilván azért, valahol nálam lehetett még azt a közvetlen kapcsolatot bizonyítani, ami a büntetőeljáráshoz és annak befejezéséhez elégséges volt. Ennyi. De az ítélet ötszáz oldalas indoklásának a nagyobbik része nem rólunk, hetünkről szólt.

- Mesterházy is tudott mindenről?

- Õ nem sokszor volt bent a minisztériumban, mert Gyurcsány nagyon utálta. Gyurcsány csak a saját csapatát kedvelte, Keszthelyi Andrást, Szigetvárit, Szilvásyt. Mesterházyt ott szívatta, ahol érte, például korlátozta a mobiltelefon-használatát. Egy államtitkárnak! Feri ugyanis egy igazi bunkó, ha valaki kicsit jobban megismeri. Már valósággal sajnáltuk Mesterházyt. Attilának akkor lett nagyobb szerepe, amikor Medgyessy már lemondott, Gyurcsány pedig még nem lett miniszterelnök. Addig csak elevickélt valahogy. Szerepét és súlyát jól mutatja, hogy önmaga nem tudott mindent elintézni, hanem hozzám kellett fordulnia, ha pozitív döntést szeretett volna. Ha Veszprémben sikereket akart elérni, akkor hozzám fordult, hogy segítsek az elbírálásban.""- Aztán 2004-ben botrányos körülmények között lemondott, és visszavonult Kiskunhalasra. Ahol erős bázisa lehetett, hiszen a 2006-os választások előtt megint megválasztották képviselőjelöltnek.

- Amitől rosszul lett a teljes pártvezetés, hiszen mindenki azt hitte, el fogok tűnni. Csak én nem.

- És mit léptek?

- Megkerestek, hogy lépjek vissza, állapodjunk meg, mondjam meg, mit kérek.

- Kik keresték meg?

-Többen, többször. A végén megállapodtam a Lendvai, Szekeres, Szilvásy trióval.

- Mi lett a vége?

- Visszaléptem és kaptam ötvenmillió forintot egy nejlonszatyorban.

- Honnan jött ez a pénz? Ki adta át és hol?

- A pénz az MSZP-től jött, nyilván a központi széfből. A székházban adta át valamelyik titkárnő, már nem emlékszem pontosan, hogy melyik.

- Ön pedig fogta a pénzt, és hazament?

- Igen."Zuschlag János megjelenés előtt álló könyvével foglalkozik a Blikk is. Az információkról megkérdezték az érintett politikusokat:

"A rosszindulat és a hülyeség nem ismer határokat - mondta a Blikknek Szekeres Imre, aki 2005-ben elnökhelyettes volt. - Zuschlaggal már jóval a holokausztos viccelődése előtt sem beszéltem. 2004 közepén többen fiktív tagokkal duzzasztottak fel Vas megyei alapszervezeteket, hogy ezek súlyát növeljék. A botrány kapcsán az ő neve is felmerült.

Lendvai Ildikó találkozott a politikussal, de mint állítja más okból. - Ilyen beszélgetés nem volt. És miből adtam volna neki 50 milliót? - mondta Lendvai. - Kétszer beszéltünk, mindkétszer négyszemközt. Mint frakcióvezető tárgyaltam vele a holokausztos botrány után, azt kezdeményezve, hogy mondjon le a képviselőségről. Ekkor ő elismerte, hogy távoznia kell a frakcióból. Másodszor pedig amikor elindult az ügyészségi vizsgálat. Zuschlag akkor is inkább csak panaszkodott, hogy koncepciós politikai vádról van szó, de a párt nem áll ki eléggé mellette. Én azt mondtam neki, drukkolok, hogy kiderüljön az igazság.

- 2002-ben rendszeresen találkoztam Zuschlaggal, mert a sportminisztériumban dolgoztam, míg ő a parlament ifjúsági bizottságában - magyarázta Szilvásy György. - Emlékszem arra, hogy Zuschlag 2005-ben azt tervezte, újra képviselő lesz. Akkor beszélhettünk is, mert miniszterelnöki kabinetfőnökként sok jelölttel egyeztettem az indulásukról. De az nevetséges, hogy fizettünk volna a visszalépéséért cserébe."