Hangsúlyozta, biztosítani kell, hogy a közvetítőrendszer jövedelmezően működhessen, a képződő jövedelem pedig tőkeként a rendszerben maradhasson, növelve az alaptevékenység kockázatkezelő-képességét. "A jövedelemképződés nem egy ágazat belügye, hanem az egész gazdaság finanszírozásának kulcskérdése" - mondta.

Nem a magas jövedelmezőséget kell támadni, hanem mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a szektor tőkéjével szolgálja és betöltse társadalmi és gazdasági szolgáltatási funkcióját, mert a pénzügyi közvetítőrendszer olyan éltető infrastruktúra a modern piacgazdaság számára, amely nélkül az nem képes hatékonyan és versenyképesen működni, amely nélkül nincs növekedés és jólét - fogalmazott Szász Károly.

A hitelintézeti szektor működésének alapja, hogy lejárati és kockázati transzformáció biztosításával segíti a gazdaságban képződő megtakarítások közvetítését a hitelt igénylő gazdasági szereplőkhöz. A rendszerben lévő tőke a kockázatfelfogó képességet testesíti meg. Amennyiben nem képződik a szektor működése során kielégítő jövedelem, akkor a kockázatfelfogó tőke létjogosultsága kérdőjeleződik meg - hívta fel a figyelmet.

A válság hatására az elmúlt években folyamatosan romlott mind a vállalati, mind a lakossági hitelportfólió. Az értékvesztés és céltartalékképzés 2010-ben mintegy 400 milliárd forinttal rontotta a bankszektor eredményességét, a bankadó pedig az előbbi összeg mintegy harmadával - ismertette.

A hitelintézetek likviditása jelenleg stabil, fizetési kötelezettségeiknek mind forintban, mind devizában eleget tudnak tenni. Az anyabankok azonban visszavonják a hitelezési tevékenység visszaszorulása során felszabaduló likvid - elsősorban a likvid deviza - forrásokat, s az is kedvezőtlen, hogy - forint- és devizaalapon egyaránt - hiányoznak a gazdaság finanszírozásához szükséges hosszú lejáratú források. Ezért a közeljövőben bevezetésre kerülő likviditásszabályozási eszköztárnak fokozott figyelemben kell részesítenie az intézményi szintű forint- és devizalikviditást mind rövid-, mind középtávon - hangsúlyozta.

A felügyelet elnöke szerint a hitelintézetek tőkehelyzete is stabil, a tőkemegfelelési mutatók magasak, s a rendelkezésre álló tőke nagy része a legjobb minőségű, bármikor hozzáférhető tőkeelemekből áll. Úgy látja azonban, mivel a válságot követő szabályozási elképzelések a bankrendszer tőkehelyzetének radikális megerősítésére irányulnak, a tőkestruktúrában ma még létező, relatív előnyünk a jövőben várhatóan csökkenni fog.

"A jövedelmezőség alacsony szintje melletti korlátozott belső tőkeképződés különösen sebezhetővé teheti a hitelintézetek helyzetét a szabályozási kihívások keltette tőkeszükségletért folyó harcban" - figyelmeztetett. Mindezek mellett a meglévő tőketartalékok a válságban gyorsabban olvadnak el, ezért hitelintézeteink számára kulcskérdés, hogy milyen hatékonyan képesek megfelelni a portfolióminőséggel kapcsolatos kihívásoknak.

Felhívta a figyelmet arra is: a bankok tulajdonosai mindvégig kiálltak Magyarországon működő érdekeltségeik mellett, sőt támogatták őket, a támogatási képesség és akarat azonban függvénye saját lehetőségeiknek, üzleti elképzeléseiknek. Mivel az itteni hitelintézetek tulajdonosai is egyre erősödő nemzetközi kockázatoknak vannak kitéve, másrészt a korábban saját kormányaiktól kapott mentő tőkeinjekciók visszafizetését is meg kell kezdeniük, megnehezül külföldi leányvállalataik tőkéhez juttatása, anyavállalatok általi támogatásuk, ami a magyarországi üzleti aktivitás részleges csökkentését is előrevetítheti.

Kifejezte ugyanakkor azon meggyőződését, hogy az állam által kívánt gazdaságszerkezeti átalakításnak, gazdaságmegújításnak és gazdaságélénkítésnek a hitelintézeti, üzleti aktivitás támogatásával, a hitelintézetek aktív szerepvállalásával kell megvalósulnia.