Ha a százezres lakosú Szlavjanszkért hónapokon át csatát kellett vívni, akkor még nagyobb ütközetre lehet számítani, amikor az ukrán fegyveres erők megindulnak Donyeck és Luganszk ellen.

Ismeretlen személyek felrobbantottak három, Donyeckbe vezető hidat, amivel az lehetett a céljuk, hogy megakasszák a kormánycsapatok előretörését. A lázadók azt állították, hogy Kijev-párti szabotőrök követhették el az akciót.
Oroszország arra sürgette a nyugati hatalmakat, hogy fejtsenek ki nyomást Kijevre, hogy állítsa le az offenzívát.

Mindeközben Moszkva - az ukrajnai lázadók és az otthoni nacionalisták nemtetszésére - eddig kerülte, hogy nyíltan beavatkozzon.

A Szlavjanszkból és más városokból elmenekült fegyveresek az egymilliós lakosú Donyeckben rendezték soraikat. Pavel Gubarjov, aki magát a terület kormányzójának nevezi, azt ígérte, hogy valódi partizánháborút indítanak.

Az ukránok közben blokád alá akarják vonni a nagyobb kelet-ukrajnai városokat, tehát Donyecket és Luganszkot. Azt mondták, hogy a polgári lakosokat kiengedik.

Április óta több mint 400 ember halt meg a lázadók és az ukrán erők harcai nyomán. Tudósítók, akik hosszú idő után tértek vissza az ismét ukrán kézen lévő Szlavjanszkba, azt mondták, hogy a város magán viseli az aknatűz nyomait.

Donyeckben a lázadók kezén van a regionális kormányépület és több ellenőrzőpontot is felállítottak a város szélén. Az ukrán alakulatok viszont nagyobb tűzerővel rendelkeznek, májusban például több tucat lázadót lőttek le, amikor azok megpróbálták elfoglalni a helyi repteret. Emiatt is hagyták ott a felkelők a Donyecknél tízszer kisebb Szlavjanszkot.

Az azonban, hogy az ukránok olyan módon vegyék aknatűz alá Donyecket vagy Luganszkot, mint ahogy azt a részben romba döntött Szlavjanszkkal tették, szinte elképzelhetetlen: egy ilyen akció nagyon sok áldozattal járna és Moszkva okot találna arra, hogy beküldje katonáit.